2.évad-13.rész

Niall szemszöge:

-Na jó mi a fene folyik itt Niall?-húzta be idegesen a sötétítőt Greg. Szemmel láthatóan nem érintette túl jól a tény, miszerint az utóbbi két napban ellepett minket a média egy lehetetlen újságcikk miatt.

-Milliomodszor mondtam már. Idióták. Mind és nem tudom őket lerázni.-néztem mereven magam elé. Greg csak biccentett egyet és motyogott valamit, amit nem értettem.
-Niall bepakoltál már?-jelent meg a nappaliban anya és fürkésző tekintetét éreztem magamon.
-Igen.-sóhajtottam.-A bőrönd fent van a szobámban, a srácokkal pedig egy óra múlva találkozom.-válaszoltam, mire ő bólintott és eltűnt a konyha ajtóban. Újabb kopogás, majd csengetés hallatszott. Az elmúlt három napban csak ez volt, szóval szép lassan kezdtük megszokni.. Legalábbis én, a család többi tagja pedig.. hát.. mint Greg. Igazából sajnálom őket, és ez a legzavaróbb az egészben, hogy ami miatt kirobbant az egész média botrány.. még csak fikarcnyi igazság alapja sincs.
Gemma.. Nem gondoltam volna, bár mondjuk ezt alátámasztja az a reakció is amit kiváltott belőlem, mikor Liam felhívott ezzel. Igen, ezt tanúsítja a betört mobil képernyőm.
-És meddig is lesztek ott a..-jelent meg újból anya és a kérdése közepén gondolkodni kezdett.
-A hotelban? Nem tudom.-legyintettem. Na ja.. Baromság az egész.. Paul és a többi 'nagyfőnöknek érzem magam ezért dróton rángatom a bábuimat' hapsi fél. Fél, hogy ez a kis bökkenő újabb vitát szít közöttünk és ezt megelőzendő, wellnessezni küldenek minket. Együtt. Részemről a helyzet változatlan. Akiről nem kell egyszerűen nem veszek tudomást, ez ennyire egyszerű. Nem volt szükség erre az incidensre ahhoz, hogy a bandán belül probléma legyen. Eddig is volt és már hónapok óta tart csak igyekszünk egymás között lerendezni és csak épp akkora feltűnést kelteni, hogy esetleg csak a srácok vegyék észre, a rajongók ne. Tudjátok, ez amolyan 'jópofizok, hogy ne kerüljenek miattam bajba' dolog. Pff. A telefonom megcsörrent.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Hamarabb kell indulnunk. El tudsz szabadulni?-hallottam Liam hangját a vonal túlsó végén.
-Nem para, indulok.-nyomtam ki a telefont, ügyelve rá, hogy a kijelzőn végig futó repedés ne terjeszkedjen. Felmentem a szobámba és leszenvedtem a lépcsőn a bőröndöm majd elbúcsúztam a családomtól.
-Vigyázz magadra.-hallottam meg anyám hangját mielőtt becsuktam volna az ajtót magam mögött. Na igen, hiába vagy sztár, hiába nem vagy már öt éves egy anyuka anyuka marad. Mindig. Gondolat menetemből vaku villogás ébresztett fel. A kamerák kereszt tüzében igyekeztem eljutni a kocsimig, miközben mindenféle kérdések záporoztak felém és nem győztem visszafogni magam, hogy oda n ne szóljak néhány rendkívül pofátlan firkásznak. Beszálltam és egyenesen a találka hely felé vezettem.  Bekapcsoltam az ablaktörlőt, hogy a szállingózó hópelyheket eltüntesse a szél védőmről és tisztábban láthassam a lefagyott utat. Gondoltam egyet, majd állítgatni kezdtem a rádiót. Hiba volt. Az összes csatornán épp a bulvár hírek mentek. Azon belül is egyetlen egy téma. A miénk. Mi más? Gyorsan kinyomtam, mielőtt még ennél is jobban felidegesíteném magam a témán.
 Leparkoltam a fekete limuzin mögött, majd kiszállva a csomagtartóhoz siettem. Amint bekapcsoltam a riasztómat, a limó csomagtartójának a fedele megemelkedett, bepakoltam majd beszálltam.
Zayn mellett foglaltam helyet. A kocsiban rajtunk kívül még csak Liam foglalt helyet, aki egy kis gombot megnyomva az ülésen előreszólt a sofőrnek, hogy indulhatunk.
-Jól vagy haver?-kérdezte Zayn fürkészve az arcom.
-Ja prímán vagyok ha leszámítjuk azt z aprócska tényt, hogy bulvár botrány főszereplője vagyok alaptalanul.-vetetem oda, majd belegondolva, hogy ő nem is tehet semmiről, felé fordultam.-Bocs. De egyébként kösz megvagyok.-erőltettem meg egy mosolyt. Néhány perc múlva a kocsi megállt és Harry szállt az utas térbe, köszöntve a srácokat. Nem nézett ki valami jól. Bár ez engem cseppet sem érdekel, csak megfigyeltem és mind emellett nem akartam még több felesleges feszültséget. Ezen kívül is van elég bajunk.
-Veled meg mi történt? Ennyire kitomboltad magad?-meredt rá Liam jelezve, hogy a szeme alatt éktelenkedő karikákból, lassú és erőltetett mozgásából arra következtet, hogy az elmúlt napokban nem igazán aludt. Persze ez ba kérdés is költői volt.
-Csak áll a bál.-válaszolta fáradtam, majd  fejét az ablaküvegnek támasztottam és becsukta a szemét, gondolom aludni próbált. Na ja. Engem sem érintene túl jól  ha a tesóm össze akarna ugrasztani a csajommal. Néhány pillanat múlva Harry előkapta a telefonját, pötyögött rajta egy kicsit majd a füléhez emelte.
-Louis?-kérdezte halkan Zayn, mire Harry egy lesajnáló fintorral megrázta a fejét. Zayn és Liam értetlenül néztek rám ln pedig megrántottam a vállam. Nem izgat.
-Szia én..-szolt bele a készülékbe Harry.-Ne ne tedd le kérlek ne.. A francba.-tette zsebre a mobilt, majd  visszadőlt az ablakra. Senki nem kérdezett semmit. Liam elvből, mert nem akarta zaklatni Harryt, Zayn elvből, mert úgy volt vele, ha akarja majd elmondja én pedig finoman fogalmazva teszek rá.
Újra megállt az autó, de ezúttal nem csak egy banda tag szállt be.
-Remek.-adtam hangot nem tetszésemnek, mikor Aileen is beszállt. Szemmel láthatóan nem érintette túl jól a dolog  ahogy a többiek sem örültek a kijelentésemnek, ugyanis négy szúrós szem pár meredt rám.-Mi van? kérdeztem vissza értetlenül.-Miatta van az egész, csak megmondhatom, ha nem tetszik hogy itt van.
-Gemma a hibás, ő nem tehet semmiről.-nézett felém Harry.
-Aha. Jól van fürtös befoghatod.-vetettem oda élesen, majd valaki megbökte a vállam.
-Mi bajod van?-találtam magam szembe Louissal.
-Semmi.-fordultam a sötétített ablak felé és a tükörképemen keresztül próbáltam kivenni a táj körvonalait, ami mellett épp elhaladtunk. Nincs semmi bajom, csak szerelmes vagyok.. Azt hiszem ennyi.

Louis szemszöge:

Niall kirohanása után feszült csend telepedett a járműre. Liam és Zayn egymással kommunikáltak. Persze csak némán. Ők azok, akik nem értettek egy kukkot sem az egészből. Niall, aki csak a Gemma-féle sztorit ismeri és a saját sebeit nyalogatva duzzog. Harry, aki kétségbe esetten keresi Aileen pillantását, ügyelve arra, hogy felém egy pillanatig se nézzen. Haragszik rám, én haragszom rá ez így korrekt. És Alie, aki remegve markolászta a kezem, valami biztos pontot keresve. Ezt megértem. Én is félek. Sőt..
Sokkal feszültebb volt a hangulat, mint vártuk. Szinte izzott az egész utas tér és szó szerint azt vártuk mikor robban. Úgy éreztük, mintha valami időzített bomba lenne a kocsiban és mintha visszafelé kezdtünk volna számolni, várva a detonációt. És 5..4..3..2..1.. és fék. A limuzin megállt és mi kiszálltunk. Első ránézésre a környék egy aranyos kis falunak tűnt az isten háta mögött, viszont nem lehetett nem észrevenni a hotel neve felett ékeskedő öt kis csillagot. Akkor már annyi szent, hogy a hely nem valami lepukkant lepra telep. Legalábbis merem remélni. A csomagokat  kézben vittük egészen a recepcióig, ahol egy kedves fiatal lány mosolyogva köszöntött minket.
-Üdvözöllek titeket. Van foglalásotok?-kérdezte végignézve a társaságon. Niall biccentett, majd egy kis lapocskát tolt a lány elé a pultra, aki hevesen gépelni kezdett az előtte álló gépen.-Ó igen megvan. Három két ágyas szoba.
-Mi?-hökkentem meg, mire öt értetlen szempár fordult felém. Helyesbítek, egy zavart recepciós, két dühöngő antiszoc ( Harry és Niall) valamint két kissé ideges.
-Valami gond van?-nézett felém zavart mosollyal a lány. Valószínűleg kellemetlenül érintette a helyzet.
-Nem, nem semmi gond csak..-próbáltam kifogást keresni, hisz a hotel személyzetnek nem sok köze van a magán jellegű problémáinkhoz, amit majd ráérünk később átbeszélni.
-Rendben akkor egy pillanat, hozom a beléptetőket.-fordult sarkon, majd egy hátsó kis szobában tűnt el és pillanatokon belül vissza is tért hozzánk.-A tizenegyes, tizenhármas és tizenötös szoba a tiétek a második emeleten.-helyezett le a pultra három mágnes kártyát, amit Niall mosolyogva felkapott, majd mosolyogva megköszönte az útba igazítást és a lift felé vette az irányt, majd mielőtt eltűnt volna a szemünk elől a pultban ülő szőke lány, a mi kis ír lovagunk harsányan kacsintott rá egyet. Ekkor a karomba kapaszkodó Alie megremegett. Helyben vagyunk. Lifttel mentünk a másodikra, majd megálltunk a folyosón és mindenki Naill felé fordulva hezitálni kezdett egyetlen kérdésen.
Nem tudom mennyi ideje álltunk itt, de azt vettük észre, hogy a személy felvonó ajtaja becsukódik a folyosó végén, ami egészen eddig nyitva állt, vagyis ez azt jelentette, hogy hívták és valaki más is szeretne felfelé jönni, akár erre az emeletre akár másikra, abban mind egyet értettünk, hogy ideje volna már elfoglalni a szobákat ahelyett, hogy itt rostokolunk. Senki  nem mozdult, sem szólt, sem reagált, majd végül én törtem meg ezt a kínos csendet.
-Kivel alszik egy szobában Alie?-kérdeztem, pásztázva a földet. Kérdésemre az említett személy hirtelen, talán túl hirtelen eresztette el a karomat. Félve pillantottam felé, de ő elfordította a tekintetét és a földet figyelte, mintha csak valami érdekes lett volna.
-Majd velem.-szólalt fel egyszerre Harry Liam és Zayn. Az első kétségbe esetten kereste a mellettem álló tekintetét, de semmi reakciót nem kapott, az utóbbi kettő pedig gondolom baráti gesztusból ajánlotta fel a szobáját.Niall pedig...  És ekkor rádöbbentem arra, hogy túlságosan feltűnő a hallgatásom.
-Vagy velem..-tettem hozzá dadogva, remélve, hogy az egész kis jelenetből senki nem szúrt ki semmit.
-Jó akkor majd értesítsetek ha eldöntöttétek.-kapott ki egy kártyát Liam kezéből Alie, lehúzta az ajtó melletti kis szerkezeten  majd a bőröndjével együtt beviharzott a szobába.

Aileen szemszöge:

Persze. Így a legkönnyebb. Egy játékbabának tekinteni, amit elmarnak egymás elől..Valaki féltékenységből, valaki udvariasságból, és valaki feltűnés elkerülésének érdekében.  Csak így elég gáz.. Épp egyiküknek sem tűnik fel, hogy a társaságban vagyok, miközben kitárgyalják, melyikük lesz szíves velem megosztani a szállodai szobáját. Talán a játékbaba teóriám hatalmas baromság volt. Így belegondolva inkább tűnök egy fertőző agy pusztító vírussal küzdőnek, akihez sorsot kell húzni, hogy eldöntsék ki tartózkodjon vele egy helyiségben. És aki a legrosszabb lapot kapja az..

-Öhm.. Szia.-lépett be az ajtón Zayn.

-Te húztad a legrövidebbet?-kérdeztem gúnyosan.

-Mi?-nézett rám kérdőn, miközben a bőröndjét az ágyra tette.

-Semmi.-temettem a tenyerem egy pillanatra az arcomba, majd hanyatt vágtam magam az ágyon és a plafon bámulásába kezdtem. Nem, nem találtam benne semmi érdekeset csak egyszerűen nem tudtam mit csináljak.  Itt voltam egy kitudja milyen falucska hotelének szobájában Zaynnel, miközben a többi banda tag  valahol az emelet többi szobájában pakolászik, mert idekényszerültek Harry elmebeteg nővére miatta, aki állítólag tőlem akarta megvédeni a kis öcsikéjét, aki mióta rájött, hogy átverték csak azon fáradozik, hogy ismét visszanyerje a kegyeimet, miközben Louis, akivel eddig legjobb barátok voltak, felfedett egy titkot a közös múltjukban szereplő lányról ami most teljesen szétrombolta a kapcsolatukat. Ja és nem mellesleg illuminált és beszámíthatatlan állapotban lefeküdtem Louissal.. Hát ez remek. Pedig én csak normális életet szerettem volna..Családdal, barátokkal és szerelemmel.. Ennyire nagy kérés ez? Őszintén? Az..

-Hé.-lökte meg a lábamat Zayn, aki a jelek szerint a gondolat menetem végig vitele közben leült az ágyamra.

-Hm?-hirtelen nem tudtam mást kinyögni.

-Figyelj, azt hiszem tudom mi folyik köztetek.-meredt rám komoly arccal, mire én azzal a hévvel felültem az ágyon és torkomban dobogó szívvel, remegő szájjal néztem vissza rá.-Te és Louis..

-Mi..mi nem-dadogtam alig hallhatóan. Nem. Nem lehet, hogy rájött. Nem jöhetett rá..De de mi van ha igen? Akkor.. Akkor a többiek is tudják.

-Ti titkoltok valamit.-hatalmas kő esett le a szívemről. Hangosan fújtam ki a levegőt. Persze ez sem a legjobb helyzet, de addig amíg nincs tisztában mindennel, rendben vagyunk. Remélem.-Alie.-tette a kezét a vállamra.-Tudod, hogy nekünk bármit elmondhattok.-nem Zayn, ezt nem.-Baj van?-de még mekkora.-Alie mi az?-nézett rám aggódva. Én nem válaszoltam csak ráztam a fejem.-Legalább bennem bízz meg ennyire. Látom, hogy nyomaszt titeket valami, árult el. Kérlek.

-Nem.. Nem.. Nem lehet.-pattantam fel és egyenesen kirohantam a szobából. Tudtam ha ott maradok rám akaszkodik és addig nem hagy békén amíg el nem mondom az igazat. Viszont félve attól, hogy utánam jön szaladni kezdtem először a lift felé, majd meggondoltam magam és a lépcsőház ajtaját kinyitva lefelé mentem. Lépteim visszhangzottak, én pedig csak rohantam egészen addig, ahol már nem volt lefelé. A lépcső végén két ajtó volt. Az egyiken "HALL" a másik pedig "ÖLTÖZŐK" felirattal. Gondolkodás nélkül az utóbbiba nyitottam be, viszont szemmel láthatóan az úszónadrágban vagy épp egy szál törölközőben flangáló fiatal srácok nem számítottak az érkezésemre. Szemem elé kapva a kezem és sűrű bocsánat kérések közepette ahelyett, hogy visszafordultam volna egyenesen a szemközti ajtó felé vettem az irányt, nem törődve az olyan beszólásokkal, amik a ruházatomra érkeztek. Nem, nem találtak kivetnivalót a farmeremben a csizmámban és a pulcsimban, csak nemes egyszerűséggel örültek volna.. ha mondjuk egyik sincs rajtam. Ahogy kinyitottam az ajtót megcsúsztam egy tócsán, de mielőtt elestem volna valaki megragadta a karomat.

-Óvatosan.-nevetett a talpig fehérbe öltözött fiatal srác. Pólóján a hotel logója szerepelt, gondolom itt dolgozik. Egyensúlyomat visszanyerve néztem előbb az arcára. Karakteres arc, csillogó barna szem,  tipikus szépfiús fél mosoly, rövid barna haj.

-Ó..én.. kösz.-dadogtam, mikor feltűnt, hogy túl sokáig bámulom, majd körbenéztem. Egy uszodában lehettünk, lévén a hatalmas medencéknek.  És az egyiknél megpillantottam Niallt, aki szúrós tekintettel figyelt, majd beugrott a vízbe.  Pár pillanat múlva egy csinos lány ugrott meglehetősen sietősen a vízbe és rögtön meg is értettem miért, amint Niall eszméletlennek tűnő testét  húzta ki a medencéből, néhány méterre tőlünk. Automatikusan megindultam, mire a még mindig mellettem álló srác megragadta a karom.

-Ne, ne menj oda.-utasított, egy pillanatra ránéztem, majd ismét Niall felé aki köhögni kezdett. A szívem a torkomban dobogott, a lábam remegett, majd egy hirtelen agy menés folytán kitéptem a karom a fiú karjából és odasiettem.

-Niall. Niall jól vagy?-szólítgattam mellé térdelve. 

-A barátod?-kérdezte a lány fel sem nézve rám. Én bólintottam, de mivel nem figyelt rám nem hallhatta. Niall ekkor kinyitotta a szemét és csak egy pillanatra nézett rám, majd feltűnően végigmérte a bikinis úszó mestert.

-Formás kis tested van szivi.-húzódott önelégült mosolyra a szája. Ekkor bevillant.. Csak szimulált.. pedig én tényleg aggódtam érte.  Könny szökött a szemembe, de nem akartam megadni neki azt az örömöt hogy sírni lásson gyorsan felálltam, de mikor megfordultam az ismeretlen srácba ütköztem, aki az arcomat fürkészve kérdőn nézett rám.

-Minden rendben?

-Én..én..-nem tudtam mondani semmit, így csak kirohantam az uszodából egyenesen a kondi termeken át a folyosóra egyenesen a lifthez. Megnyomtam a gombot és az arcomat törölgetve vártam hogy megérkezzen, miközben lépteket hallottam. Nem néztem hátra. Az ajtók kinyíltak én pedig beszálltam és megnyomtam egy gombot, majd elindult a lift.

A tetőteraszon kötöttem ki amit egy hatalmas üveg ajtó választott el a folyosó többi részétől. Amint kiléptem a hideg szél apró hópelyheket fújt az arcomba. Az ég sötét volt talpam alatt pedig ropogott a hó. Fáztam. De valahogy nem igazán hatott rám annyira, hogy visszaforduljak. A korláthoz sétáltam. Nem láttam sokat, csak néhány lámpát közel és távol és a köz világítás halvány fényeit. És persze azt hogy elég magason vagyok ahhoz hogy.. Hirtelen ötlettől vezérelve egyik lábamat a korláton átlendítve egy keskeny párkányon álltam meg és pillanatnyilag szorosan kapaszkodtam.

-Hé jól vagy?-hangzott a hátam mögül egy ismerős hang.-Mi a..-torpant meg a hotelban dolgozó fiú.-Mit művelsz?-kérdezte hangjában aggodalommal.

-Mi a neved?-kérdeztem komolyan,nem törődve a kérdésével.

-Sean.-remegett meg a hangja.-Mássz vissza.. Kérlek.-indult meg felém, mire én egyik kezemmel elengedve a korlátot, jeleztem neki, hogy ne jöjjön közelebb. Nem jött.

-Sean.-ismételtem azt imént hallott nevet.-Én Aileen vagyok.-próbáltam udvarias lenni.

-Szép neved van.-mondta, majd hallottam, ahogy a hó ropog a talpa alatt. Kínosan felnevettem és megráztam a fejem.-Mégis mit művelsz? 

-Azt terveztem, megtanulok repülni.-feleltem frappánsan.

-Mégis mi elől menekülsz?

-Hát nem igazán szeretném, ha elkapna egy viharfelhő.

-Ne hülyülj már komolyan. Gyere vissza. Kérlek.-fogta könyörgőre, majd félve még egy lépést tett felém, miközben én csak bámultam a sötétségben egy egy kihunyó fény pontot.

-Milyen csodás érzés lehet repülni. Gondtalanul. Úgy, hogy senkit nem zavarunk. Hogy semmit nem teszünk tönkre.-töröltem le egy könnycseppet az arcomról.

-Az a fiú odabent.. Ő a barátod volt?-kérdezte óvatosan.

-Valamikor az volt, de mér nem tudok kicsoda.-mosolyodtam el kínomban.-Miért jöttél ide?-kérdeztem hirtelen.

-Mert aggódtam érted.-közölte mellékesen, mintha természetes lenne.

-Nem is ismersz.-közöltem szárazon.

-Nem, de szívesen megismernélek és dumálnék veled, de stabil talajon.  Még nevetnék is a vicceiden ha nem öt emelet magasan állnál egy erkély külső peremén arra készülve, hogy leugrassz.-már mögöttem állt. -És szívesen vacsoráznék veled, de mint azt tudjuk egy hulla zsákon keresztül már nem tehetem meg.-tette a kezét az enyémre. Nem tudom miért, talán a monológja miatt, vagy csak megnyerő volt a mosolya.. vagy csak egyszerűen szükségem volt valamire ami nem erőltetett mint a srácok körül bármi. Mert szükségem volt valakire, aki olyan mint én.. Bár tisztában voltam azzal, hogy ezzel újabb nehézségi fokozatba lépett az életem, mégis úgy döntöttem ennek így kell lennie.

 Egyik lábamat átlendítve a korláton eltoltam magam a földtől és a másik oldalon leléptem. Egy jéggé fagyott tócsára lépve ismét elvesztettem az egyensúlyom és szó szerinte Sean karjaiba zuhantam. 

-Sajnálom..én..-akadt el a szavam, mikor belenéztem a szemébe. Közeledni kezdett felém. Éreztem meleg leheletét az arcomon.  Abban a pillanatban egy gondolat futott át az agyamon.. Mi lenne ha..

Na hali gyerekek bocsi h sokáig húztuk. Most lehet izgulni. Folyt.köv 

Ui: örülünk az új olvasóknak <3

Üdv: Szofiis. xX