2.évad-4.rész

Harry szemszöge:

-Mégis mi a francot képzel magáról ez az idióta?-adtam hangot felháborodásomnak.-Hogy mer ilyeneket megcsinálni? Csak úgy hopp elrabol egy embert és kész?

-Halgass már Harry, mert nem hallom a telefont.-csitított Pat.-Akkor a kereszteződésnél balra.-navigált, majd szembe találtuk magunkat egy vénséges vén vaskapuval.-Igen megvan.-beszélt a készülékbe, majd tuszkolt be a temetőbe.

-Hogy is szólt az az idióta vers?-néztem rá kérdőn.

-Lépj az ösvényre, melyen rég senki sem jár.

-Ösvényre, persze, itt szerintem már az sincs. Látogasd meg a lelket.. Ha látogasd meg, akkor nem valami olyasmi lesz, amit látni, hanem.. nem lehet valami templomban vagy..

-Egy kripta.-kiáltott fel hirtelen.

-Igen, mondjuk abban.-helyeseltem, erre megragadt a kezemet és a másik oldalamra fordított, majd bőszen mutogatni kezdett.

-Nem, én úgy értem, ott egy kripta. Lehet, hogy ott lesz a kulcs.-mondta határozottan.

-Milyen kulcs? Valami dobozt kell keresni.. Vagy kincset?

-Ládát.-javított ki a telefonban kihangosított Liam.-A ládában egy üzenet, majd helyes irányt mutat.

-Helyben vagyunk. Nyitva van.-tájékoztattam a mögöttem haladót, miután a hatalmas vasajtót könnyedén nyitottam ki. Dohos szag áramlott a helyiségből. Néhány lépcsőfok látható volt, de minden más a sötétségbe veszett.-Feltételezem, nálad sincs zseblámpa.-néztem rá, mire a zsebéből előhalászott egy gyújtót, majd átnyújtotta nekem. A romos kőlépcsőn indulni kezdtem lefelé. A fal is elég instabilan nézett ki az egyetlen lángcsóva fényében. Félő volt, hogy az egész hely ránk omlik. De én nem megyek innen anélkül a valami nélkül, ami kell ahhoz, hogy épen visszakapjam a barátomat.

-Azért vigyázzatok.-hallottam Louis aggodalmas hangját a vonal túlsó végéről.
-Basszus.-kiáltottam fel, mikor megbotlottam valamiben, elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. A kezemből kiejtve a gyújtót. Bár Pat telefonja nyújtott némi világosságot, tapogatózni kezdtem a földön, hogy megtaláljam elejtett eszközömet. Kezemben viszont valami egész más akadt meg.-Jézusom.-dobtam el riadtan a koponyát, miután Pat megvilágította.-Keressük meg gyorsan azt az izét és tűnjünk el innen.-próbáltam határozott lenni, de őszintén, a hideg kirázott ettől a helytől. Elővettem a telefonom és azzal kezdtem világítani. Most vettem csak észre, hogy előttünk egy hatalmas kőkoporsó állt.-Gyerünk segíts eltolni a fedelét.-néztem a barátomra.
-Most komolyan egy halott koporsójában kell kotorásznunk?-nézett rám kérdőn.
-Aileenért nem tennéd meg?-kérdeztem vissza, mire Pat már mellettem is termett és kissé nehézkesen de letoltuk a kőfedelet, mely így rálátást engedett az alatta fekvő régi csonthalmokra.
-Itt én nem látok ládát.-pásztázta végig vagy háromszor a koporsó egész tartalmát, majd miután ugyanezt én is megtettem a kripta többi részében kezdtük meg a keresést.-Megvan.-szólt néhány percnyi keresés után.-A falba van rejtve.-mondta, majd kiszedtünk néhány téglát és mögötte egy kopott kis ládát.
-Ez nem lehet igaz.-ütöttem mérgemben a falba, melyről zuhatagként hullott le a vakolat.
-Mi van? Mit találtatok?-kérdezte Niall a telefonban.
-Semmit Nincs ebben a szarban az világon semmi.-rogytam le a földre.
-Várj.. Van itt egy.. egy rejtett rekesz.-mondta Pat, majd kihúzott egy kis darab lapot az eddig üresnek vélt dobozból, majd hangosan olvasni kezdte.

Nem hittem volna, hogy eljuttok idáig. De mikre nem képes két daliás hős a királylány kegyeiért nem igaz? Meg akarjátok menteni? És mi van, akkor, ha ő boldog velem? Ha neki így tökéletes minden, ahogy van? Ha szeret? Mert szerethet. Mert szeretett. És ha jó kislány, talán nem esik baja és boldogan élünk amíg meg nem.. Tudjátok, mint a tündérmesékben. Csak itt nem szőke herceg jön a fehér lovon, hanem egy féltő és óvó lovag, aki mindent megad neki ami csak kell. Vissza akarjátok kapni? Nehezen hiszem, hogy megtörténhet, de ha látni akarjátok részemről semmi akadálya.
Ma háromkor kezdeményezzetek egy Skype beszélgetést a lap másik oldalán feljegyzett felhasználóhoz és láthatjátok a kis barátnőtöket.

-Mi a franc ez már megint?-kérdeztem, majd Pat telefonjába kezdtem beszélni.-Mindent hallottatok?
-Igen. Zayn már elő is szedte a laptopját,  már csak negyed óránk maradt. Siessetek vissza, ott várunk titeket.-hallottam Niall-t majd kinyomtam a telefont.
-Gyere haver igyekezzünk.-rángatott fel a lépcsőn Patrick.
-Hé várj.-ragadtam meg a karját pár lépéssel a kijárat előtt.-Nézd. Ezek nem a mi lábnyomaink.-néztem a földre, majd rá.-Van még itt valaki rajtunk kívül.

Aileen szemszöge:

-Helló szépségem.-hallottam Matt hangját, miután felkapcsolta a villanyt a kis helyiségben. Csizmájáról lerázta a havat, majd táskáját ledobta az asztalra és felém lépett.-Még mindig harapós kedvünkben vagyunk?-mosolygott bárgyún és végigsimította az arcomat.-Nyugi, nem sokára jobb kedvre derítelek. Vagy várj..-vakarta meg az állát mintha gondolkodna.-Mégsem.-nevetett gúnyosan, majd elővette a mobilomat.-Itt a büntetésed.-mutatta felém a kijelzőt. Mozgolódni kezdtem a széken és próbáltam valami hangot kipréselni magamból, de csak könnyek szöktek a szemembe a lángoló házunk láttán. Felgyújtotta a szüleim házát és még fényképet is készített róla. Már nem volt kérdés, hogy Matt egy kegyetlen aljas zsarnok, ki bármire képes, hogy megszerezze amit akar.-Van még egy meglepetésem.-simított végig a combomon, vészesen közel "ahhoz" a ponthoz.-Beszélhetsz a barátaiddal.-mondat hallatára kicsit fellélegeztem, de nyugodt pillanatom, most sem tarthatott tovább néhány másodpercnél.-Helyesbítek, én beszélek a barátaiddal, de te is láthatod őket.-az asztalhoz lépett, majd felnyitotta a laptopját és olyan szögbe állította, hogy szemben legyen velem, majd újra nyomkodni kezdett rajta valamit.-Ők pedig, ha elbuknak, majd láthatják, ahogy szenvedsz.-eresztett el egy sátáni kacajt és akkor tudatosult bennem, hogy ismét egy rémálomba csöppentem.

Niall szemszöge:

-Mi lesz már? Kapcsold már be azt a szart.-próbáltam felállni az ágyból, de Liam és Louis vállamnál fogva vissza löktek.

-Maradj nyugton Niall, hallottad a dokit. Pihenned kell.-nézett rám aggodalmasan Liam. Az a doki sok mindent mondott. Éber kóma? Persze ez egy marhaság.. Nem voltam kómában, csak nem tudtam arra reagálni amit a többiek mondtak ennyi.

-Gondolhatod mennyire nem érdekel.-vetettem oda nyersen.-Mennyi az idő?

-Három óra.-nézett rám félve Zayn, majd bekapcsolta a kamerát és elindította a hívást. Beletelt néhány másodpercbe, amíg a képernyőn egy jól kivehető emberi arc jelent meg. Matt.

-Helló srácok. Milyen rég láttalak benneteket.-vigyorgott.

-Hol van Aileen?-ültem fel, de Liam megint próbált visszafogni.

-Ó szia Niall. El is felejtettem, hogy gyengélkedsz. Hogy vagy?-könyökölt a kamera elé.

-Hol van ő, te rohadék?-kérdeztem újra, mire pimasz mosolya eltűnt.

-Csak ne olyan hevesen.Tényleg látni akarjátok? Hát tessék.-elállt a képernyő elől és láttatni engedte maga mögött Aliet, aki egy székhez volt kötözve. A szemét is bekötözték. A kamerán keresztül is jól látható volt, hogy retteg. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. Fejét hátra hajtotta.

-Alie. Alie jól vagy?-keltem fel és félre löktem Liamet. Hangomra felkapta a fejét.

-Niall? Te vagy az? Én.. én jól vagyok de te? Mi van veled?-kérdezte kétségbeesetten, de mielőtt válaszolhattam volna Matt megelőzött. 

-Minden szép és jó befejeztük a bájcsevejt. Beszéljünk komolyan, hisz tudjuk. Ez a játék már tétre megy.-nevetett sátánian, majd Alie vállán húzta végig a kezét.

-Mi a francot akarsz még te szemétláda?-ordítottam magamból kikelve.

-Fékezd a nyelved azt ajánlom, mert a végén még az imádott kis ribancod sínyli meg a szavaidat.-ravasz arckifejezése semmi jót nem ígért. Ekkor már egy kötéllel a kezében Aileen mögé lépett és egy hurkot kötött a nyakára. Épp akkorát, hogy még levegőt kapjon.-Egyetlen rossz szavadba és mozdulatomba kerül, hogy meghalljon, ezt ne felejtsd el nagy lovag.

-Azt hittem szereted őt.-mondta félénken Louis.Matt a kamerába nézett és mintha valami átsuhant volna az agyán. Megváltozott. Mintha belegondolt volna, hogy valóban gy van. Egy pillanatig az asztalnak támaszkodott, majd ököllel belecsapott, mire mind a négyen kissé megijedtünk.

-Persze, hogy szeretem őt.-bámult komolyan.

-Akkor hogy vagy képes arra,m hogy megöld?-kérdeztem halkan.

-Ha nem lehet az enyém, ne legyen senkié sem.-hát ez komolyan elmebeteg, bár nem tudom elképzelni, hogyha szereti Aileent miért ölné meg. Nem tudná megtenni.

-Mit akarsz?-kérdezte hosszú szünet után Zayn.

-Egy kis játékot. Csak három egyszerű kérdéssel, amiből kettőre már tudhatjátok a helyes megoldást.-sétált a kamera előtt, majd eltűnt és csak Aileen remegő alakját láttuk.-De ha rossz a válasz, a mi drága Alienk látja majd kárát.-tűnt fel újra a lány mellett és kezében egy hatalmas tőrrel simított végig Aileen arcán, mire ő végigborzongott egész testén, ez az idióta pedig élvezte.-Csak tizenöt centi pengeéles acél, de aki jól bánik vele, képes halálos sebet ejteni. Én nem szeretek dicsekedni, de van gyakorlatom benne.-fényezte magát.

-Mi a kérdés?-kérdeztem higgadtság álarcát öltve magamra. Matt Aileen mögé lépett és egy apró vágást ejtett a nyakán, mire a ő felnyögött.

-Ne légy türelmetlen drága Niall.-mosolygott.-Nos.. ki vagyok én?-lépett a lány jobb oldalára.

-Egy közveszélyes elmebeteg őrült.-üvöltöttem.

-Niall fogd már be.-tapasztotta a kezét a számra Zayn, de már késő volt.

-Rossz válasz.-hangzott a készülék felől, Matt idegtépően nyugodt hangja, majd Aileen fájdalmas sikolya.

-Ne!-emeltem fel a laptopot, mintha bármit segítene, de csak tehetetlenül néztem, ahogy Matt kihúzza Alie hasából a kést és vére vörösre festi a ruháit. Sokkos állapotba kerültem. Fejem zúgott és könnyek törtek elő a szememből.

-Második kérdés. Miért raboltam el Aileent?-mutatta Matt ismét önelégült arcát, de a könnyek már elhomályosítottak a látásom. Egy valamit azonban pontosan láttam. A szenvedő Aliet.

-Engedd már el, te rohadék.-kapálóztam, mire újra csak annyit vettem észre, hogy Louis és Liam minden erejüket bevetve próbálnak az ágyhoz kötni és lefogni.

-Sajnálom, de ez sem nyert.-újabb velőtrázó sikoly töltötte be a kórtermet. Minden erőfeszítés ellenére kitéptem magam a srácok karjaiból és a képernyőre tapasztottam a tekintetem, ami már közvetlen közelről csak Aileent vette. Arca könnyes volt és fájdalmas sebeiből pedig ömlött a vér. Már nem voltam képes megszólalni, csak bámultam, hogy ismét Matt jelenik meg a képernyőn, majd visszahelyezi a kamerát az eredeti helyére.

-Ejnye, de buta vagy Niall. Arra nem gondolsz, hogy a barátnőd  vérveszteségbe is belehalhat?-kacagott.

Ekkor egy hangos zajt hallottam, mire Matt is felkapta a fejét, ami azt jelentette, hogy nem ő okozta. Tekintete bizonytalanná vált, majd újra a készülék felé fordult.-Ne haragudjatok, de úgy hallom van egy kis dolgom, majd legközelebb folytatjuk ezt a társalgást. Talán.-azzal megszakította a kapcsolatot én pedig az ágy végére dobtam a laptopot és felálltam, de most is ellenállásba ütköztem.

-Hova a francba mész?-ragadta meg a karomat Louis, amint félig kinyitottam a kórtermem ajtaját.

-Meg kell találnom őt. Ez a rohadék meg akarja ölni meg kell mentenem.-mondtam könnyeimmel küszködve, de Zayn is megragadott, mire eldurrant az agyam.-NEM ÉRTITEK? VESZÉLYBEN VAN! MEG KELL VÉDENEM!-vergődtem a fiúk karjai között, de nem volt már erőm, túlerőben voltam és az ágyhoz szegeztek.-ENGEDJETEK EL BARMOK! MEG KELL TALÁLNOM!-üvöltöttem velük, miközben csak kapálódzni bírtam.

-Liam szólj már egy orvosnak.-adta ki az utasítást Zayn én pedig folytattam.

-ENGEDJETEK MÁR EL! SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE!-üvöltöttem ahogy a torkom bírta.

-Nyugodj már le Niall, nem tehetünk semmit.-fogott le egyik oldalról Louis, a  másikról pedig Zayn, majd megjelent Liam egy doktornővel, aki szintén nyugtatni próbált.

-Nyugodjon meg. Nem lesz semmi baj.

-DE IGEN! MÁR VAN! VESZÉLYBEN VAN HÁT NEM ÉRTITEK?-vergődtem újra, mire egy enyhe nyomást éreztem a karomban. A hangok kezdtek elhalni, majd minden alakot egyre homályosabban láttam. A legutolsó emlékem pedig csak egy fekete folt, ami ez után megjelent a szemem előtt.

Harry szemszöge:

-Mit művelsz te szerencsétlen?-suttogott halkan Pat, miután nekimentem az egyik szekrénynek, amiről valami üvegszerűség esett le és tört szét. 

-Nem tehetek róla megijedtem.-próbáltam mentegetőzni. Valóban megijedtem. Néhány másodperce mintha sikoltást hallottam volna az őrlak pincéje felől és bele sem merek gondolni, hogy talán..

-Hé haver jön valaki.-rángatta a karomat Patrick.

-Gyorsan, oda!-rántottam be egy kis ajtón, ami később kiderült egy dohos gardrób volt. Egy tompa csattanást hallottunk, majd lépteket. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót és láttam valakit. Egy srác állt háttal  az ajtónak. Amennyit láttam belőle illett rá Matt személyleírása. Úgy hittem itt a legjobb alkalom. Most vagy soha. Kirontottam az ajtón és a földre tepertem mielőtt bármit is csinálhatott volna. Öklömmel sulykolni kezdtem. Minden erejét odatette, hogy viszonozza a csapásaimat és egy óvatlan pillanatban ő került előnybe.

-Elég a baromságodból Styles.-szegezett rám egy kis méretű pisztolyt. Karomnál fogva felrántott a földről.-Lefelé!-mutatott egy csapóajtó irányába, mely egy lépcsősorban folytatódott.Háttal fordultam neki így éreztem, hogy nekem szegezi a fegyver csövét.

-Alie.-rohantam a mozdulatlanul heverő testhez.Matt ordított velem és semmi kétségem nem volt afelől, hogy képes meghúzni a ravaszt, de abban a pillanatban az sem érdekelt volna, hogy ha száz golyót ereszt belém, csak Aileen mellett legyek. Látványa sokkolt.Szeméről gyorsan lehúztam a kendőt. Feje teljesen hátrabicsaklott, kezei a szoros kötelektől már zúzódásokkal teli voltak.Ruháján hatalmas vörös folt éktelenkedett, mely egyre csak terjedni látszott.. Óvatosan felhúztam felsőjét. A vére két sebből patakzott. Gyorsan megnéztem a pulzusát. Túlságosan gyenge volt.. rengeteg vért vesztett és ha nem kap időben megfelelő ellátást talán..

-Tűnj el a közeléből bongyorka! Ő az enyém.-rántott el a széktől úgy, hogy a padlón kötöttem ki.-Nem hittem, hogy képes vagy ennyi mindenre egyetlen kurváért, aki csak annyira jó hogy felcsinálják.-nevetett.

-Ő nem egy kurva. Ő egy olyan különleges lány akiért képes volnék az életemet is feláldozni. Ő több, mint mint egy lány.. Ő a másik felem. Nélküle nem vagyok teljes. Én szeretem őt..-hangom elcsuklott és könnyeim előtörni készültek.-De, ha most nem engeded el.. Meghal.. Miattad te rohadék.-tápászkodtam fel a földről és újra készen voltam arra, hogy közelharcot vívjak Mattel. De mintha megváltozott volna. Térdre rogyott. Nem tudtam mire készül így tettem felé egy lépést, de nem figyelt rám.

-Mit tettem?-kiáltott fel, majd Aileen ölébe borult.-Mit tettem veled? Én.. nem vagyok méltó hozzád! De nem tudok nélküled élni.-siránkozott.-Hamarosan találkozunk.-szorította meg a lány kezét, majd felemelte a pisztolyát.

-Ne.-próbáltam elvenni tőle, de már késő volt. Egy lövés zaja töltötte meg a kis szobát, majd Matt teste élettelenül terült el a földön. Már nem tudtam rajta segíteni. Akármilyen őrült és akármit tett.. talán nem ezt a sorsot érdemelte.

A távolból sziréna hangját hallottam meg. Mentő és rendőr. Biztosan azok érkeznek, akiket Patrick hívott fel. Ennyi szerencsénk volt a dologban., hogy őt nem szúrta ki.

-Tartsd ki!-könyörögtem, miközben eloldoztam Aliet a széktől. A pulzusa még mindig ugyanolyan gyenge volt és az elmúlt percekben még több vért veszített.-Maradj velem kérlek!-emeltem arcomhoz a kezét. Könnyeim már patakként folytak.-Nem halhatsz meg.-csuklott el a hangom.-Te vagy mindenem. Én.. én szeretlek..

Nos gyerekek ennyi lenne :) remélem tetszett :) Kövi rész nem tudjuk mikor várható :/
Üdv: Szofiis.