2.évad/2.rész

Zayn szemszöge

A kocsiban ülve érezhető volt az idegesség. Csak úgy vibrált a levegőben. Louis elől ült és bámult ki az ablakon, ahogy Liam is. Én az ujjaimat tördeltem és rágtam a szám szélét. Harry pedig, hát Harryn látszott a legjobban! Egyszerre bambult ki az ablakon, ütögette a térdét az ujjaival és sokszor rázta a haját. Mindannyian vártuk, hogy végre kijussunk az út legrosszabb részéről, ahol minden csupa hó és alig lehet menni. Hihetetlen, hogy ilyen zord telünk van, mondjuk most illik a hangulathoz. Lehet, hogy direkt ilyen az idő? Az időjárás vajon tudta előre, hogy ez fog történni? Miket beszélek? Még, hogy az időjárás tudná, hogy mi fog történni! Ezt inkább a sors hozta így. Csak ne fajuljon el jobban a dolog! A kezeimre összpontosítottam, ahogy ropogtatom végig ujjpercenként, mindkét kezemet. Talán inkább bambultam, az jobb szó arra, amit most csinálok. Nagyon frusztrál ez az egész hangulat és az amiért ilyen lett minden! Niall valószínűleg most bent fekszik egy unalmas szobában, eszméletlenül. Ki az a vadbarom, aki leüt egy ártatlan embert? Felnéztem a kezeimről, hogy kinézzek hol vagyunk, de még vagy tíz percre voltunk a kórháztól.

-Nem kéne felhívni Pat-et?-szólalt meg a nagy csönd után először Liam.

-Hívjuk!-vágta rá Harry.-Hátha ő tud valamit A.J.-ről is!-gondolkozott hangosan és már elő is kapta a telefonját. Szinte rekord idő alatt kereste elő a számot és indította el a hívást. Kihangosította, majd középre tette a készüléket.

-Háló?-hallottuk meg Pat hangját a vonal másik végéről.

-Szia, Pat! Figyelj, most éppen a kórház felé tartunk, Niall bent fekszik. Nem tudod, hogy A.J.-jel történt-e valami, vagy esetleg veled van?-hadart reménykedve Harry.

-Mi, mi történt?-dadogott meglepetten.-Azóta nem láttam őket, amióta elmentek meglátogatni Alie szüleinek sírját!

-Niallt leütötték, de csak azt tudjuk, hogy a kórházba van és eszméletlen. És biztos, hogy nem tudsz semmit Aileenről?-beszélt most Liam.

-Úristen! Nem, nem tudok róla az égvilágon semmit sem! Nem hívtam meg semmi. Lehet Niallt keresi..-hadarta ingerülten.-Melyik kórházba van? Megyek én is. Közben felhívom Alie-t.-Louis neki is ledarálta a címet, majd meg is szakadt a vonal. Harry elvette a telefonját és visszacsúsztatta a zsebébe. Mindenki visszatért a beszélgetés előtti tevékenységéhez és a kórház recepciójáig meg sem szólaltunk. Mint a szél úgy süvítettünk be a kórházba. Megálltunk a pult előtt és mindannyian egyszerre próbáltunk hadarni, majd ráhagytuk Liamre.

-Melyik szobában találjuk meg Niall Horan-t?-kérdezte. A recepciós gyorsan bepötyögte a nevet, majd amikor kiadta megszólalt.

-1. emelet 124-es szoba!-hadarta. Miután a szobaszámot is kimondtam rohantunk fel a lépcsőn, végül is egy emeletet kell csak mennünk, minek lift? Még a folyosón is futva néztük végig a szobaajtók mellett lévő táblákat, amin a számok voltak. 122, 123 és 124. Megálltunk az ablak előtt és benéztünk rajta. Niall erőtlen teste ott volt, szétterülve egy kórházi ágyon. Rossz volt látni! A feje be volt kötve, mellkasig betakarták, a keze a takarón volt és lógott ki belőle az infúzió szerelék, aminek a másik végén az infúziós zacskó volt. A következő pillanatban Liam már bent volt a szobában, szóval mi is bementünk. Niall másik oldalán egy EKG gép volt, ami azt az irritáló hangot adja ki, amikor dobban az ember szíve. Visszapillantottam az infúzióra, ami monoton tempóban csöpögött le végig a szereléken, majd bele Niall karjába. Tekintetem végigsiklott a karján, a vállán, a nyakán, majd a fejénél állapodtam meg. Nem mertem belegondolni, hogy milyen lehet a látványa kötés nélkül. Megint jöttek a csendes percek, amit Louis tört meg.
-Na jó, most hülyének fogtok nézni!-mondta és előredőlve rákönyökölt a térdére.-Niall lehet, hogy nem hallasz, sőt biztos vagyok benne, de egy próbát megér! Tudd, hogy mind itt vagyunk melletted, egytől, egyig és nem fogunk elmenni mellőled! Akár el is kergethetsz minket, de nem fogunk mozdulni a helyünkről. Na, mindegy a lényeg, hogy itt vagyunk és minél előbb adj nekünk egy jelet, hogy élsz, vagyis... hogy hallasz minket.-fejezte be, majd folytatódott a csendkirály. Mindegyikünk meredt maga elé, egészen addig, amíg fel nem tépte az ajtót Patrick.
-Megjöttem. Úristen!-hőkölt hátra, amikor Niallre nézett.-Hívtam Alie-t, de nem vette fel.-tette hozzá.
-Hányszor próbáltad hívni?-kérdezte egyből Harry.
-Vagy tízszer legalább az út alatt.-vágta le magát közénk.
-Megpróbálom én is.-vette ki a zsebéből telefonját. Idegesnek tűnt és minél több ideje volt a telefon a fülénél, annál idegesebb lett.-Kicsöng, de nem veszi fel!-vette el a fülétől.
-Lehet csak le van némítva és nem hallja!-mondta Liam.
-Eddig még sosem volt ilyen!-rázta a fejét Pat.
-Legyünk optimisták, hátha.-próbált egy kis reményt adni.
-Optimisták, Liam? Igen? Niallt leütötték, Alie-ről meg semmit nem tudunk, mi van, hogyha megölte valami vadbarom, vagy elrabolták?-förmedt rá Harry.
-Ne gondolj a legrosszabbra..-motyogta Liam és utána már meg sem szólalt, hanem behúzott nyakkal ült és figyelte Niallt.
-Azért próbáld meg még egyszer felhívni.-ajánlotta Louis. Harry egy pillanat múlva már a fülénél tartotta a telefont, megint.

Aileen szemszöge

Unottan ültem a széken és nem volt jobb dolgom, mint figyelni Matt-et. Már majdnem bealudtam abba a látványba, ahogy firkálgat vagy telefonozik, amikor megszólalt a zsebemben a telefon.

-Mi ez?-kapta fel a fejét hirtelen a zenére.-Hol van?-kérdezte ingerülten. Nem tudtam válaszolni, mivel be volt ragasztva a szám. Inkább csak megmozgattam a jobb lábamat, legalább is amennyire tudtam megmozgattam. Felállt a székéről és elém állt. Végig simított combomon, mire kirázott a hideg, amikor ezt meglátta elmosolyodott, majd folytatta. Undorodva hagytam,-mivel mást nem tudtam csinálni- hogy folytassa és már elhallgatott a zene, mire végre kivette a zsebemből a telefont.-Ezt most szépen elrakjuk, mert még szükség lesz rá!-rakta le az asztalra. Félperc múlva megint megszólalt az ismerős csengőhangom. Hagyta, hogy megint a másik fél rakja le a telefont. Húsz percen belül még nyolcszor csörgött a telefonom. Számoltam, nem volt jobb dolgom. Azt is számoltam, hogy hány másodpercig csörög. Már minden végtagom zsibbadt, szívesen kinyújtóztam volna. Tuti, hogy mindenem ropogna, annyit ültem már, sőt még a szék is kényelmetlen! Azon gondolkoztam, hogy vajon Niall túlélte? Vagy, hogy valaki megtalálta vajon? Kezdett idegesíteni a tudat, hogy nem tudom mi van vele. Jobb lenne nem gondolni rá, mielőtt ideg összeroppanást kapok, de nem ment. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből! már mindenféle rémképek jelentek meg a szemem előtt, ahogy kihűlve fekszik a hóban a temető közepén. Vagy éppen egy fekete zsákban akarják elszállítani a halottas házba. Még egy olyan kép is előjött, hogy láncfűrésszel kettévágják, de ez hamar elillant. Jó tíz perccel az utolsó hívás után megint megszólalt a telefonom, ezúttal más volt a csengőhang és fel is ismertem. Harry volt az.-Várunk még egy negyed órát és mehet a móka!-dörzsölte össze a tenyerét. Milyen móka? Mit beszél ez? Mit akar csinálni a fiúkkal? Fürkészni kezdtem az arcát, hátha leolvasok róla valamit. Láttam, hogy mozog a szeme és közben a füzetet nézi. Tehát valami írás, de mi lehet az? Annyi minden eszembe jutott, de semmi sem volt olyan, ami köthető a szórakozáshoz. Mondjuk nem tudom mi Matt-nek a szórakozás, de lehet, hogy, amit olvas az nem is a ahhoz kapcsolódik. Mozogni kezdett, letette a füzetet, majd felállt. Egy szekrényhez ment, kinyitotta és kivett valami gépet belőle. Nem ismertem fel, sőt egész biztos voltam benne, hogy még soha életemben nem láttam ilyet. Lerakta az asztalra és állítgatni kezdte. Valami mikrofon szerűség volt hozzá, a szája elé tette és belebeszélt, mire eltorzult a hangja. Sokkal mélyebb és ijesztőbb lett, mint egy horror filmben, vagy krimiben. Megfogta a telefonom és nyomkodni kezdte. Lerakta az asztalra és kész volt beszélni a hangtorzítóba.

Harry szemszöge

Némán ültünk és a saját, illetve Patrick telefonját figyeltük, hogy miben reménykedtünk? Hogy egyszer csak csörögni fog, beleszól Aileen, biztosít minket arról, hogy jól van, elmondjuk neki, hogy mi történt Niall-lel és bejön a kórházba. Utálok várakozni! Olyan nehéz. Főleg ilyen helyzetekben. Meguntam, hogy tartom a kezemben a telefont, ezért zsebre akartam dugni, amikor megszólalt. 'Aileen hív' olvastam le. Amilyen gyorsan csak tudtam felvettem és kihangosítottam.

-Aileen!-szóltam bele reménykedve.

-Helló Harry!-hallottam meg egy mély hangot.

-Te ki vagy és hol van Aileen?-kérdeztem hangosabban a kelleténél.

-Nyugi, nyugi, nyugi! Itt van és épségben van.-mondta.-Most viszont egy kicsit játszani fogunk, remélem mindenki ott van!
-Aileen-nel szeretnénk beszélni!-mondtam.
-Az sajnos nem fog menni! Túlságosan le van kötve a szája. Ha értitek mire gondolok!-nevetett fel.-Most viszont vegyetek elő egy lapot és egy tollat, diktálni fogok huszonkét darab betűt.-mindenki kapkodni kezdett végül Liam talált egy papírfecnit meg tollat.-Kezdhetem?

-Igen-mondta Liam.

-Akkor kezdem! W, L, R, O, T, M, B, H, C, I, Y, E, P, R, O, T, A, N, S, A, H és L. Megvan?-kérdezte diktálás után.

-Meg.-válaszolta Liam.

-Akkor most jön a feladat! Ezek között a betűk között a nevem lakozik. Az egész nevem, keresztnév, vezetéknév. Meg kell fejtenetek, hogy ki vagyok! Segítek egy kicsit, minden betűt csak egyszer vegyetek!-vázolta a feladatot.

-Mi a francot képzelsz magadról?-háborodott fel Zayn.

-Miért kéne ezt csinálnunk? Mit nyerünk vele?-kérdezte Patrick.

-Milyen egy idióta játék ez?-szólaltam meg én is.

-Hogy mit nyertek vele? Nos, visszakapjátok ezt a kis k*rvát épségben, talán. Ha meg van a megfejtés hívjatok vissza! Addig is jó játékot!-szakította meg a vonalat.

-Vadbarom.-morogtam.

-Nagyon sok a betű, nagyon sok lehetőséggel!-jegyezte meg Liam.

-De mi f*szomért kéne játszanunk?-kérdezte Patrick. Hirtelen felpattant a helyéről és járkálni kezdett.
-Épségben akarjuk visszakapni Aileen-t nem?-kérdezte Liam miközben fürkészett minket.
-De igen!-mondtam, majd visszajátszódott a fejemben a mondat.-De azt mondta, hogy talán épségben. Vajon mit akar csinálni vele?
-Szerintem álljunk neki,-szólalt meg megint Liam.-kaptunk huszonkét betűt és ki tudja, hogy ebből mennyi semleges. Ötletek?-nézett körbe.
-Számoljuk meg miből mennyi van és tegyük ábécé sorrendbe!-dobta fel az ötletet Zayn.
-Jól van, akkor..-kezdett el számolni és felírta őket.-Megvan! Akkor kezdjünk ötletelni! Valaki kér valahonnan még lapot?
-Megyek!-állt fel Zayn és ment ki a szobából.
-Had nézzem!-nyújtottam a kezem a papírért. Átadta nekem a papírt és átfutottam párszor. Ez állt a papíron:
"W, L, R, O, T, M, B, H, C, I, Y, E, P, R, O, T, A, N, S, A, H, L

A 2, B 1, C 1, E 1, H 2, I 1, L 2, M 1, N 1, O 2, P 1, R 2, S 1, T 2, W 1, Y 1"

-Kérdéses, hogy fiú-e vagy lány!-mondta Patrick miközben felém hajolt és ő is a lapot olvasta.

-Már, miért lenne lány?-nézett kérdőn Liam.

-Hátha egy őrült rajondótok, aki nem csípi Aileen-t!-magyarázta meg.

-Itt van pár darab!-ért vissza Zayn, kezében papírokkal.

-Adj egyet!-mondtam, majd Liamtől elkértem a tollat és írtam pár lehetőséget.

-Mit írsz?-jött közelebb Zayn is.

-Lehet, hogy Aaron, vagy, ha lány akkor Bianca, most ezek jutottak eszembe. Nektek?-adtam tovább Patricknak a lapot, meg a tollat.

-Mondjuk Chris..-firkálta le.-Vagy esetleg Rob. Te jössz!-adta át Zaynnek.

-Hmm..-gondolkozott el, mondjuk ő most látja először a betűket.-Tom, vagy...Will, vagy Sarah!-írta le a lapra a saját ötleteit.-Liam?-kérdezte, majd még visszanézett a lapra és számolni kezdett.-Te is kijössz Liam.. lehet, hogy te voltál?-húzta fel a szemöldökét.

-Haha, nem vicces! Itt voltam végig veletek!-mondta, majd kitépte Zayn kezéből a tárgyakat.-Ennyi erővel a Harry is kijön, meg a Niall..

-Azért azokat is írd le, mert nem csak mi élünk Harryk, Liamek, meg Niallök!-jegyeztem meg.

-Oké, oké írom!-adta meg magát.

-Vezetékneveket is keresni kéne, nem gondoljátok? Lehet, hogy valakit arról ismertek, vagy ismerünk..-motyogta Zayn.

-Jó ötlet, de mondjuk olyan sok vezetéknév van a világon, meg olyan is, amit nem is ismerünk, mert mondjuk nem népszerű...-gondolkozott hangosan Patrick.-Áh mindegy keressünk!

-Wilson..-mondta a papírt fürkészve Liam.

-Moris-néztem már én a lapot.-Vagy Bell.

-Marshall, Beach, Nathan, Norton-sorolta Zayn, kisebb-nagyobb szünetekkel a nevek között.

-Várjunk csak!-állította meg Patrick.-Add ide!-vette el a lapot. Többször futotta át a betűket és számolgatott, amikor megvolt, megdöbbenve rázta meg a fejét és dadogni kezdett.-Ez..ez...nem! Nem lehet igaz..

-Mi az?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn.

-Nem, nem lehet!-motyogta még mindig Pat.

-Mit találtál?-kérdeztem már én is.-Mondd már!-emeltem feljebb a hangom.

-Matt az. Matthew Harryson!-préselte ki magából a szavakat.

Hát ennyi lett volna a rész, remélem izgalmasabb volt, mint az előző :) és bocsi az 1 nap késésért a kövit próbálom rendesen hozni :) és lécci komizzatok, meg pipáljatok, mert jól esik a véleményetek, ha rossz, ha jó :) bármit írhattok és névtelenül is, mert az én részem előtt Szofiis 10 komit kapott én meg csak 4-et :( úgyhogy, ha van egy-két plusz percetek akkor nagyon örülnék neki :)

Puszi :)