2.évad/1.rész

Aileen szemszöge

Semmiképp se gondoltam volna, hogy ha elmegyek meglátogatni egy elhagyatott temetőt, egy pincében végzem. Csatorna szag terítette be az amúgy is rendetlen és koszos pincét. A kötél már zsibbadásig szorította az elgyengült végtagjaimat és örülhettem, hogy még nem lilultak be, vagy esetleg estek le, vérhiányában. Mozgolódni kezdtem, hogy egy picit lazuljon a kötél, de mivel (gondolom) sokáig voltak lekötözve amint megmozdítottam erősebb lett a zsibbadás és végül elnyúltak. Nem éreztem őket, de próbáltam mozgatni, hogy minél előbb kimenjen belőle ez az utálatos érzés. Felröhögött a személy, akit mindennél jobban utálok, amikor látta, hogy szerencsétlenül ficánkolok. Ekkor bevillantak olyan kérdések, hogy "Miért nem vettem észre régebben, hogy ilyen?", "Mit ártottam neki, hogy elrabolt?", "Miért rabolt el?", "Mikor lett ilyen szívtelen, aljas, szemétláda dög?". A kérdések után eszembe jutottak a régebbi közös emlékeink, amikor teljesen bele voltam esve és semmit nem vettem észre a rózsaszín felhőktől, mert végre foglalkozott velem. Megrémisztett. Most, hogy senki sincs, aki segíteni tudna. Csak Ő és én! Én lekötözve, nála pedig fegyver. Reménytelenül kapkodtam a fejem, hátha van valami vagy valaki ami segíteni tudna.
-Nagyon aranyos vagy! Azt hiszed ki tudsz szabadulni?-mosolygott gonoszul. Nem törődve vele tovább nézelődtem. Megpillantottam egy apró ablakot, max. egy kutya férne át rajta.-Nincs itt semmi, amivel ki tudsz szabadulni! Nincs itt senki rajtunk kívül! Tudod, nem gondoltam volna, hogy ilyen szánalmas alakoktól vártad, hogy megvédjenek. Egyáltalán feltudnak emelni 10 kilónál többet?-nevetett fel saját "poénján".
-Ne sértegesd őket!-förmedtem rá vékony, alig hallható hangon. Megköszörültem a torkom és megismételtem magam.
-Szóval véded őket? De romantikus! Pontosan melyikkel is kavarsz? Azzal a bongyorkával? Vagy a kis szöszivel? Esetleg a, hogy is hívják?-tettetett gondolkodást.-Ja, megvan! Patrick, ugye? Tudod Brandon mindent elmesélt, plusz oké figyeltelek is!-vallotta be, én pedig ledöbbentem.-Ja igen, mindig is figyeltelek. Követtelek bárhová mentél, én ott voltam. A kórházban én is meglátogattalak, aranyos volt, ahogy ott aludtál az ágyadon szétnyúlva!-mosolyodott el.
-Mi a fenét képzelsz te magadról?-ordítottam rá, miközben ficánkoltam.
-Mellesleg jól áll a rövid haj!-fűzte hozzá, nem törődve azzal, hogy ordítozok vele.
-Egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondolsz, csak engedj el!-folytattam a kiabálást.
-Hallgass el, vagy leragasztom a szád! Én beszélek, te kussolsz és azt teszed, amit én mondok, ha ez menni fog, jól megleszünk ígérem!-vázolta fel a tervét, miszerint csak úgy végig hallgatom és nem szólok semmit, na persze.-Azért raboltalak el-akadt el hirtelen és gondolkozni kezdett.-Várjunk! Ne hívjuk elrablásnak, az olyan, mintha én rossz ember lennék, pedig csak neked akarok jót.. Hmm.. Mi lenne jó név?
-Túszejtés?-kérdeztem flegmán.
-Nem, nem! Az majdnem ugyanaz!-legyintett.-Megvan! Megszöktetés? Mit gondolsz?
-Nem szö...-kezdtem el, de belém fojtotta a szót.
-Mondtam, hogy ne szólalj meg!-ordított rám. Csak megforgattam a szememet, majd tovább hallgattam ennek a pszichopatának a gondolatait.-Na, folytatom, tehát azért szöktettelek meg, mert azt akarom, hogy újra egy párt alkossunk! Olyan irigyek voltak ránk. Tudom, hogy boldogok voltunk együtt. Minél több időt szeretnék eltölteni veled és majd pár év múlva összeházasodunk, lesz 2 gyerekünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk! Jó terv mi? Na a lényeg, hogy-guggolt le elém és támaszkodott a combomra.-én még mindig szeretlek és rossz nézni, ahogy szenvedsz! Mindent megtennék, hogy boldog lehess, nem akarom, hogy ilyen szerencsétlenekkel legyél, mert minket egymásnak teremtettek, érzem!
-Te teljesen meghülyültél! Azt hiszed visszamegyek hozzád? A fenét! Azt hiszed nem vagyok boldog...-kezdtem el hadarni, de felállt és kezébe vette a szig. szalagot.
-Na jó!-tépett le egy darabot és erősen rányomta a számra, miközben még beszéltem.
-Mmm!-morogtam tovább.
-Én megmondtam! Hiába sértődsz be!-tárta szét kezét. Folytatta a "jövőnk" tervezését, én meg gondolataimba merültem. Most Niall biztos engem keres a temetőben. Vagy lehet, hogy vele is csinált valamit?

Niall szemszöge

A temetőben sétálgattam, de nem mentem messzire, nehogy Alie elszökjön, vagy valami ilyesmi. Megkért, hogy hagyjam egyedül, de már tördelem az ujjaimat, pedig 2 perce annak, hogy elküldött. Jó régi lehet ez a temető, ha sötét lenne beleillene egy horror filmbe! Bár mondjuk, tök sablonos lenne a film. Egy elhagyatott temető? Mennyi olyan film van már? Már csak zombik kénének! Most komolyan ezen gondolkozom? Na mindegy. Épp a régi sírokat nézegettem, amik már omladoztak és a nevek is kezdtek elkopni, amikor felfigyeltem hangokra. Mögöttem lépkedtek, ezt onnan hallottam, hogy a hó halkan ropogott. Ha az általam megtervezett horror filmben lennénk most jönne az, hogy a hátam mögött egy zombi van és megeszi az agyamat! Áh, nem, dehogy ez lehetetlen, biztos csak Alie az. Megfordultam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ő az, de ekkor szembe találtam magam egy ismeretlen kemény tárggyal. Minden sötét lett, én meg, mint egy marionett bábú összeestem. Olyan volt, mintha aludtam volna, de mégsem, mert a feketeség ellepte a látókörömet. Mondom, hogy kész horror film! Kisebb hang foszlányokat hallottam. Csak Alie-t hagyja békén! Velem bármi történhet, nem érdekel, csak Alienek ne essen baja. Megpróbáltam felkelni, de nem sikerült, még megmozdulni sem tudtam, csak a külvilágot észleltem. Nem tudom meddig lehettem ott, erőtlenül a hóban, de egyszer csak lépteket hallottam.
"Te jó ég!" hallottam egy férfi hangot. "Most elájultál, vagy nem temettek el, hmm?" szólalt meg még egyszer, majd egy érdes kéz megérintette a nyakamat. "Pulzusod van! Hívom a mentőket!" jelentette ki. Most akkor magában beszél? De legalább hívja a mentőket! Hallottam, ahogy beszél a diszpécserrel, és közben emelgeti a kezemet. Jól van ez összerakva? Mivel az időérzékem nem a legjobb, nem tudom pontosan hány percbe került, mire meghallottam a szirénát. Nem sokkal később beszédet is hallottam, majd éreztem, ahogy a testem eltávolodik a földtől, és egy hordágyra raknak. Beraktak a mentőbe, majd egy hangos csattanás után elindult a jármű. Pontosan nem tudom mit csináltak velem, de nem történt semmi, mármint nem javult az állapotom, legalábbis a beszélgetésből erre a mondatra figyeltem csak fel. Hamarosan megérkeztünk a kórházba, (feltételezem mivel mozgott alattam a hordágy) ahol alaposabban megvizsgáltak. Valamivel fejen ütöttek. Amint felébredek kiderítem, ki volt, de előtte Alievel is beszélnem kell. Majd...ha felkeltem.

Aileen szemszöge

Körülbelül két órája maradhatott csendben, azóta csak a telefonját nyomkodja, vagy egy füzetbe firkálgat. A szám kiszáradt, és még éhes is vagyok. Ha már egyszer "megszöktetett" adhatna valamit, mielőtt éhen halnék.. Szó szerint! Mozgolódni kezdtem, hogy felfigyeljen rám, amit el is értem.

-Maradj már nyugton! Dolgozok!-förmedt rám. Nem hagytam abba, muszáj volt legalább innom!-Mondom maradj nyugton! Vagy kéne valami? Szolgáld ki magad.. ja, nem tudod!-nevetett fel. Felállt, én meg követtem tekintetemmel, hogy mit csinál. Elment az asztalig onnan felkapott egy üveg ásványvizet és felém mutatta.-Ez kell?-kérdezte idegesen. Bólogattam, elém állt és letépte a szig. szalagot, mire felszisszentem. Lecsavarta a kupakot az üvegről és itatott. Tiszta hülyén érzem magam! Itatni kell, mondjuk legalább folyadékhoz jutottam. Hármat kortyoltam, majd elvette a számtól a flakont. A szig. szalagot nem ragasztotta vissza a számra, hanem a kezében tartotta és várta, hogy mikor szólalok meg. Hirtelen annyi minden jutott eszembe, hogy leköpjem, hogy beszóljak neki, de egy dolog foglalkoztatott igazán. Niall!

-Mit csináltál Niall-lel?-kérdeztem rekedtes hangon.

-Leütöttem!-mosolygott, mint, aki büszke arra, hogy bántott valakit. Várjunk csak! Büszke rá.

-Mi?!-kiabáltam dühösen.-Te komolyan leütötted?

-Nem akartam, hogy észre vegyen, na! Biztos jól van!-tárta szét karját.

-Te teljesen hülye vagy? Az egy elhagyatott temető! Senki sem jár arra!-ordítottam még ingerültebben.

-Tudnom kellett volna? Na, de mindegy nem nagyon érdekel, hogy jól van-e! Te pedig jobb, ha csöndbe maradsz!-ragasztotta vissza a szig. szalagot és visszaült a székére, majd folytatta a firkálást. Nem hiszem el! Komolyan lemerte ütni? Tél van, ami azt jelenti, minden csupa hó és mínuszok vannak. Meg is halhat! Minél előbb ki kell jutnom! Nem merek belegondolni, hogy most mi lehet Niall-lel. Vajon megtalálták? Vajon ott van még? Remélem minden rendben vele! Vajon mire képes még Matt? Ölt már embert. Nem! Nem halt meg Niall! Nem ölheti meg. Hogy ismerhettem az elején ennyire félre? Ha akkor megmondják nekem, hogy elfog rabolni és leüti az egyik legjobb barátom(aki nem mellesleg sztár), jól szembe röhögtem volna. Két okból. Egy, hogy "Ő nem olyan, nem csinálna ilyet", kettő, hogy "Na persze, sztár, mint egy legjobb barát, na ne hülyéskedj!". Pedig így van! 

Harry szemszöge

Idegesen doboltam a térdeimen és arra gondoltam, hogy míg én nem búcsúzhattam el A.J.-től Niall még mindig vele lehet! Ő odajön a reptérre. Remélem A.J. is elkíséri, ha már nem tudtam elköszönni tőle. Másfél óra múlva indul a gép mi meg 5 percre vagyunk a reptértől, de persze, hogy dugónak kell lennie! A körülöttünk lévő autókban ülő emberek szintén idegesek voltak, a sofőrök pedig dudáltak, hátha az segít. Pár órája még én is ilyen voltam és feszültségemet az előttünk lévő kocsinak a tulajdonosán vezettem le, emiatt nem búcsúzhattam el A.J.-től. Egy vadbarom vagyok, aki minden lehetőséget elszúr! Nem, hogy segítettem volna annak a férfinak, hanem neki megyek, pedig nem értem el vele semmit, csak azt, hogy őrizetbe vettek. Az előttünk lévő kocsisor megindult és nagyon gyorsan haladtunk előre. Mehettünk vagy 5-tel! De szeretem a havat és New York-ot! Az 5 perces utat negyed óra alatt tettük meg, így maradt negyed óránk checkolni és leadni a csomagokat, mielőtt kinyitják a kapukat. Plusz Niallt is meg kell találnunk! Elvettünk egy kocsit, amire a csomagokat lehet rakni és ezáltal könnyebben lehet szállítani őket. Szinte futottunk be, hogy minél előbb végezzünk. Louis és én Niallt kerestük, míg Liam és Zayn leadják a csomagokat, majd checkolnak. Szinte már az egész repteret átjártuk, de Niall sehol. Az előtérben kerestük a legtöbbet, de nem találtuk. Végső ötletünk ként felhívtuk, ezt előbb is megtehettük volna.

-Kicseng!-mondta Louis, miközben füléhez tartotta a telefonját.-Áh, nem veszi fel!-emelte el fülétől.

-Próbáld újra!-vágtam rá és vártam míg meg nem szólalt.

-Háló? Ki az?-beszélt a készülékbe.-Igen! Niall. Én a bandatársa vagyok!-mondta kisebb szünetekkel a mondatok között.-Úristen! Ne...rendben! Azonnal megyünk!-rakta le. Idegesen fürkésztem az arcát, egy félperc múlva megszólalt.-Niall kórházban van. Leütötték.

-Mi?!-hallottam meg Liam és Zayn hangját. Nem is vettem észre, hogy itt vannak!

-Azonnal oda kell mennünk!-indult el kifelé Louis.

-Aileen-nel mi van?-kérdeztem miután eljutott az agyamig, hogy mit mondott. A.J. Niall-lel volt!

-Nem mondták, de remélem jól van!-válaszolta.-Most viszont Niall a fontosabb és nem Aileen!-tette hozzá. Bepattantunk egy taxiba, mivel a mi kocsinkkal már elmentek. Louis ledarálta a címet, majd elindultunk. A kórház nem volt olyan messze, csak negyed óra, a hó miatt fél. Az a fél óra egy örökké valóságnak tűnt! Egyszerre aggódtam Niallért és Aileenért, de az Aileen iránti aggodalom elnyomta a Niall irántit. Niallról legalább tudom, hogy leütötték és, hogy kórházba van, de Aileenről semmi! Remélem nem esett baja!

Na itt is a MÁSODIK ÉVAD! :)) Nem lett a leghosszabb, de minél több részen keresztül szeretnénk húzni ezt, szóval remélem nem haragudtok meg :)) Ciao :))