26.rész Csók és béke

Harry szemszöge

Lefagytam. Mi van?! A.J. és Niall? De...nem. Ez nem lehet! Nem történhetett meg, hogy A.J. összejöjjön..ezzel. Vagy mégis? Úgy látszik. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha beletörődöm nem fog egy hamar visszafogadni, de nem megy. Fáj. Fáj, hogy nincs mellettem. Fáj, hogy nem érezhetem közel magamhoz, de ami a legjobban fáj, az az, hogy mással látom. Mindent elmondtam neki amivel meggyőzhettem volna, de mind hiába! Nem fog megtörni. Tudom, hogy nem fog megbocsátani, nem fog velem lenni soha többet. Erre most sokan azt mondanák, hogy 'Soha ne mondd, hogy soha!'! Próbálom ezzel bíztatni magam, de még magamnak sem hiszek!
-Megbocsátok!-hallottam meg hirtelen A.J. hangját. Reménykedve néztem rá.-Megbocsátok, de ez nem azt jelenti, hogy veled fogok járni!-fejezte be mielőtt örültem volna, közben átkarolta Niallt. Nem baj, én ennek is örülök! Legalább ért valamennyit a bocsánat kérés. Niall szúrósan nézett rám, de A.J. szorosan megölelte. Elfordultam zavaromba. Nem akartam őket látni. Legalább is együtt nem. Egy idő után visszafordultam. Ők is akkor váltak el egymástól.
-Köszönöm A.J.! Nagyon köszönöm!-köszöntem meg még a megbocsátást.
Akkor döntöttem úgy, hogy inkább magukra hagyom őket, amikor Niall megpuszilta A.J. arcát. Lassan, oda nem nézve mentem el mellettük. Mielőtt kimentem volna az ajtón próbáltam érzelem mentes arcot mutatni. A lehető legtöbbet megtettem, majd kiléptem magam mögött hagyva életem szerelmét, és... azt. A szoba előtti székeken ismét ott voltak a többiek.
-Harry! Mit kerestél odabent?-pattant fel Debby a székéről.-Be lehet már menni?-nézett rám reménykedve.
-Nem.-válaszoltam röviden. Tekintete reménykedőből, csalódott lett.
-Tudtál beszélni vele?-tért át egy másik lényeges témára.
-Igen, tudtam.-próbáltam hosszabb mondatban válaszolni.-Ő is megszólalt..-tettem hozzá.
-Végre! Beszélni akarok vele!-próbált bejutni, de megállítottam.
-Niall bent van nála.-fogtam meg felkarját.
-Na jó!-ült vissza a székére, és többet meg sem szólalt.
Neki dőltem az ajtó, és az ablak közötti falnak, és belemélyedtem a gondolataimba. Megbocsátott, de valamit akkor is tennem kell még. Tudom, hogy még mindig szeret, csak nem meri bevallani. Niall nem neki való! Mit tegyek, hogy visszaszerezzem? Valahogy le kéne gyengíteni, de, hogy érjem ezt el?

Niall szemszöge

Zavart, hogy még mindig itt bent van Harry, ezért megpusziltam Alie arcát, ami be is jött. Harry megindult, az ajtó előtt hezitált egy kicsit, de kiment. Óvatosan megszorítottam még egyszer Aliet, majd elhúzódtam. Vártam, hogy megszólaljon, hogy ő mondjon valamit, és ne nekem kelljen belekezdenem a beszédbe. Hallani akartam a gyönyörű hangját. Erőtlenül, vagy halkan, mindegy csak halljam! Becsukta a szemét, ekkor már azt hittem nem fog megszólalni.
-Niall!-suttogta, mintha nem akarná, hogy más meghallja, pedig csak mi vagyunk itt.-Apa...apa megjelent ne-nekem!-dadogott zavartan.-Azt mondta meghaltál.-folyt végig egy könnycsepp az arcán. Letöröltem az arcáról, majd megszólaltam.
-Itt vagyok Alie. Ne sírj! Látod? Itt vagyok.-emeltem fel a fejét, mire kinyitotta a szemét. Kezemet visszahelyeztem arcára, és lassan megcsókoltam. Látszólag megnyugtattam, de még mindig volt benne valami más. Kezdtem félni vajon mit csinálhatott vele Harry? Kinyírom, ha bántotta, de végül is Alie azt mondta megbocsát neki, de hogyan érte el? Kiderítem majd, de most inkább hagyom az ilyenekkel.-Alie annyira rossz volt azt hallani az orvosoktól, hogy nem szólalsz meg, meg, hogy nem engednek be hozzád minket. Most is titokba jöttünk be. Annyira hiányoztál! Pedig csak egy fal volt köztünk.
-Te is hiányoztál nekem!

Debby szemszöge

Elegem van be akarok menni Aileenhez. Oké, megértem Niall fontosabb nálam, de akkor is, nekem is látnom kell! Nem fogok itt ülni, miközben más már bemehetett. Felálltam, de hiába ilyenkor valaki mindig visszaránt.
-Hova a mész?-nézett mélyen a szemembe Marcus.
-Marcus, be kell hozzá mennem!-próbáltam meggyőzni.
-Debby tudod, hogy nem lehet, meg különben is Niall most bent van nála, majd ő elmondja, hogy van Aileen!-ültetett vissza.
-Épp ez az, ha Niall bent lehet én miért ne? Meg én nem tőle szeretném megtudni, hogy van, hanem látni szeretném a saját szememmel!-álltam újra fel, elindultam az ajtó felé, és nem érdekelt, hogy valaki meg fog állítani, vagy nem, én mentem magabiztosan. Lenyomtam a kilincset, és benyitottam. Lassan kinyitottam, majd benéztem.
-Aileen!-szólaltam meg.
-Debby?-fordult meg Aileen, majd elengedte Niallt.
-Jól vagy drágám?-léptem közelebb, (bár nem túl nagy a kórterem)és megöleltem.
-Igen, jól vagyok!-válaszolta, majd elhúzódott.
-Látni akartalak! Tudtam, hogy nem lesz jó ötlet ez a New York!-vallottam be.
-Ilyen bárhol megtörténhet!-mondta felvéve a szem kontaktust.
-Tudom, de azért remélem, hogy miután kiengednek visszajössz Londonba!
-Nem tudom. Még...át kell gondolnom, csak engedjenek ki!-ült le az ágyára.
-Biztos ki fognak engedni.-próbáltam meggyőzni.
-Mindegy.-rázta meg a fejét.-Most egyedül..szeretnék lenni.-nézett rám, majd Niallre.
-Oké, megértjük.-vettem kifelé az irányt.
-Biztos ne maradjak itt?-kérdezte Niall.
-Ne, nem kell! Eddig is egyedül voltam.-tiltakozott.
-Oké.-szólalt meg utoljára Niall és kimentünk.

Aileen szemszöge

Amikor kimentek megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Elterültem az ágyon és gondolkodni kezdtem. Már megint elérte, amit akart Harry. Megint megtört. Hihetetlen, hogy ő mindig bezavar! Niallal minden oké volt most meg itt van. Nem tudom elfelejteni, hogy megcsalt, de még mindig annyira szeretem. Túl kell tennem magam rajta. Nem hagyhatom, hogy legyengítsen és visszamenjek hozzá. Bármire képes csak, hogy visszahódítson, ezt már észrevettem, de nem akarom megbántani Niallt. Azok után, hogy iránta is kezdek érezni valamit. Viszont amit iránta érzek az eltörpül az mellett amit Harry iránt érzek. Kész, végem van! Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta Ő.
-Figyelj A.J.! Beszélhetnénk?-csukta be az ajtót.
-Már megint Harry?-húztam fel a fél szemöldököm.-Na jó! Ülj le.-mutattam az ágy melletti székre. Óvatosan közeledett az ágy felé, de nem ült le. Felültem és érdeklődve néztem mit fog csinálni. Megtámaszkodott az ágy szélén.
-Tudod.. gondolkoztam. Nekem nem elég a barátság!-kezdte, de félbe szakítottam.
-Harry ne csináld ezt!-mondtam miközben felhúztam a térdem és kezeimmel körbefontam.
-Hallgass végig!-válaszolt kissé ingerültebben.
-Nem Harry, nem. Menj ki innen. Most.-mutattam az ajtó felé, de Harry csak közelebb került, én pedig nem tudtam hátrébb menni. A szívem őrült dobogásba kezdett.
-A.J. kérlek!-pillantott le a takarómra.
-Harry..-vettem mély levegőt és próbáltam elfolytani a szívem heves dobogását.-Menj. Ki.-a másodperc tört része alatt ajkait enyéimre tapasztotta. Bármilyen menekülési út elhagyta az agyamat és csak egy dolog számított, újra élvezhettem csókját. Karjaim életre keltek és nyaka köré fonódtak, ezzel közelebb húzva magamhoz.

Niall szemszöge

Alie kiküldött minket a szobájából, ami rosszul esett. Már 10 perce ennek, amikor rám jött az ehetnék. Most, hogy tudom Alie jól van újra képes vagyok enni. Megkérdeztem kijön velem mire Liam és Zayn egyből felálltak. Beszálltunk a liftbe és amíg leértünk arról beszéltem mit fogok enni. A srácok szerint jó újra hallani az éhes Niallt. A lift megérkezett és betértünk a büfébe. Vettünk pár pék süteményt, szendvicset, meg üdítőt. Nem fogyasztottuk el, hanem visszatértünk a többiekhez, ahonnan hiányzott valaki. Megfogtam az egyik szendvicset, amit Alienek vettem és benyitottam. A szendvicset figyelve léptem be és pont szólaltam volna már meg, amikor felnéztem. A szendvics kiesett a kezemből, a szemeim bekönnyesettek. Próbáltam leplezni magam, ezért normális tempóban megindultam a folyosón lévő wc-be. Az ajtó becsapása után leroskadtam a padlóra és sírni kezdtem. Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen. Bedőlök annak a lánynak aki korábban visszautasított. Tudtam, hogy ez lesz. Csak kihasznált. Számíthattam volna rá, hogy előbb, vagy utóbb ez be fog következni. Inkább utóbb lett volna. Gondolataimat az ajtó nyitódása zavarta meg. Felnéztem és egy nem kívánt személyt láttam meg. Minden gondolatomat félrelökve, egy lendülettel letámadtam és a földre taszítottam.
-Niall. Niall, beszéljük meg.-tépte le kezeimet nyakáról.
-Mit akarsz? Nem elég neked Alie?-kérdeztem dühösen.
-Te is tudtad, hogy nem szeret!-ült fel ellökve engem.
-De igen is szeret!-ordítottam.
-Tudtad, hogy ez lesz.
-Igen, tudtam.-ültem vissza, ezzel neki dőlve a falnak.-Én csak egy szerencsétlen, béna ír vagyok.
-Nem, nem vagy az!-ült le mellém.-Figyelj mi lenne, ha kibékülnénk és együtt.. keresnénk neked egy csajt?
-Nekem nem kell más csaj, de... oké, jól van.-adtam meg magam.
-Szent a béke?-nyújtotta a kezét.
-Az.-csaptam bele.

Bocsánat a hosszas kimaradásért, de végre betudtam fejezni. 7-8 komi, és nem biztos, de lehetséges, hogy 5 nap után 27.rész Szofiis.tól. Két fontos esemény is közeleg! Kerek 1 hét múlva lesz féléves a blog :D a másik pedig, hogy hamarosan vége az 1.évadnak :( de utána jön a 2.évad :D mostanában elkezdtük tervezgetni a blog végét(ami szerintem nagyon jó lesz ;)) és várhatólag 3 évadból fog állni a blog. Remélem elolvastátok a kis regényemet :) Üdv: