Never Say Forever: 24.rész A rémálom folytatódik

Sokszor kell rájönnünk arra,hogy nem minden rém álom ér véget azzal, hogy kinyitjuk szemünket. Ez velem is így történt.
Szörnyű fejfájással ébredtem. Sokat pislogtam, hogy ki tudjam deríteni, hol is vagyok pontosan. Egy szűk kis , sötét helyiség volt. Gondolom valami raktár. Kábult voltam és kezeimen szorító zsibbadtság lett úrrá. Meg voltak kötözve. Fáztam, és mikor magamra pillantottam hamar rájöttem miért. A felsőtestem csak a melltartóm takarta, a nadrágom gombja pedig már ki volt gombolva, de szerencsére még rajtam volt. Nem tudtam felfogni, ki lehet akkora állat, hogy egy eszméletlen lányt egy székhez kötözzön félmeztelenül. Akkor villám csapás-szerűen ugrottak be a képek. a bank a támadás és Niall. Istenem Niall. Meglőtték, mert engem próbált megvédeni és ezt soha nem bocsátom meg magamnak.
-Jó reggelt Csipke Rózsika.-szólalt meg valaki a hátam mögött rekedtes hangon.-Azt hittem, hogy a kis játékom már nem is ébred fel.-nevetett. Hideg fém érintését éreztem a hátamon beleborzongtam. A nagy termetű férfi elém lépett. Arcát még mindig takarta a fekete símaszk, amit a betörés kezdete óta visel. Érces hangjából ítélve körülbelül bő harminc negyven éves lehet.
-Hol van Niall?-kérdeztem bátortalanul,miközben igyekeztem arcomat elhúzni kezétől. Még a vele létesített testi kontaktus gondolatától is rosszul leszek, nem, hogy meg is tegyem.
-Hidd el kiscicám, a lovagod jó helyen van.-idéző jeleket mutogatott a "jól" szócskánál.
-Megölted?- hangom elhalt és szemeimbe könnyek szöktek. Ordítani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Legszívesebben megfojtottam volna azt a férfit.
-Ne rinyálj már.-emelte fel kissé a hangját.-Minő drámai fordulat lett volna.-hosszú szünetet tartott. Valószinű, reakcióra várt, mivel nem kapott így folytatta.-Nyugodj már meg kiscica.-emelte fel maga felé könny áztatta arcomat, miközben a pisztolyát az ölembe csúsztatta.-A kis barátod biztonságban van. Igaz csak később akartam elmondani, de hát üsse kő. Minden túszt kiengedtünk rajtad és a dokin kívül aki rád felügyelt.-Mi? Mindenkit kiengedtek? Akkor Niall és Pat jól vannak? De engem mégis miért hagytak bent? Miért kellett rám felügyelni?- Most már tapasztalatból tudod, hogyha másfél napot átalszol, sok mindenről lemaradsz kislány.-Nevetett az arcomba. Félelmetesen közel volt hozzám. Már éreztem a testéből áradó melegséget. Most fogtam csak fel, hogy mit is mondott az imént. Másfél napot átaludtam? Bele sem merek gondolni mit tehetett velem ennyi idő alatt.. Vagy mással. Mi lehet most odakint a külvilágban? Mindenütt rendőrök mentők és profin elrejtett, álcázott mester lövészek garmada. Na meg persze a sajtó és a kiváncsiskodó tömeg. A sok rosszmájú pletykás, akiknek csak más kára okoz örömöt, de csak addig élvezik ezt amíg nem tapasztalják meg milyen is ez. Nem tudják mit éltek meg idebent azok az emberek akik több mint huszonnégy órája vannak ide bezárva. rettegésben. Négy fegyver kereszt tüzében. Csak azt merem remélni, hogy másoknak nem lett baja, hogy senki sem sérült meg, hanem épségben kijutott innen.
-Miért engedték el a többi embert?-kérdeztem halkan, mire eltávolodott.
-Csak koloncok voltak a nyakunkon.-vetette oda egy kedvűen. Mielőtt megkérdeztem volna, mi a másik ok, észrevehette, hogy nem igazán elégszem meg ezzel a válasszal.-Na meg aztán a rendőrség is dirigálni próbált.-hangjában ott volt a pökhendiség és az undor.-És mivel mi ezt a kis kiruccanást nem hosszútávra terveztük, nem is készültünk rá ennyire, így kicseréltük a túszokat a legszükségesebb dolgokra.
-Akkor engem miért hagytatok itt?
-Hogy legyen garancia arra, hogy szabadon távozhatunk.-egyik kezét a combomra helyezte és csúsztatni kezdte fölfelé.-És tudod nekünk is kell ám egy kis szórakozás.-keze már vészesen közel volt "ahhoz" a ponthoz, mikor egy hatalmas robbanás-szerű hang után lövések sorozata dördült el. Nem ment el megnézni, ki vagy mi volt az oka a történteknek, hanem egyszerűen hátrébb lépett és egyenesen a szívemre szegezte a fegyverét.-Ez a játék nem tartott hosszú ideig szívi, de én élveztem-kacsintott.- Ha én meghalok, te velem halsz szépségem. Most pedig ahogy mondani szokták game over.-ujja a ravaszon pihent.
-Kérem.-nyögtem elhaló hangon, bár tudtam, hogy semmit sem segít. Itt fogok meghalni. Számomra itt ért véget minden. Lassan lepergett előttem az életem. Minden egyes emlék kép, ami nem állt össze egésszé. Minden könnycseppemen elmúlt egy emlékem. Mikor láttam, hogy nincs több időm, összeszorítottam a szemem. Nem akartam, hogy az legyen az utolsó emlékem, hogy pisztolyt fognak rám. Mikor a lövés zaja töltötte be a szobát, megremegtem. Nem éreztem fájdalmat, csak azt, hogy egy nehéz súly hirtelen az ölembe hullik. Kinyitottam a szemem. a fogva tartóm élettelen teste hevert a lábaimon, az ajtóban pedig talpig feketébe öltözött kommandósok sereglettek. Leszedték rólam a férfit, kiszabaditotak, és lepedőkbe bugyolálva kivittek egyenesen egy mentő autóba. Folyamatosan kérdésekkel bombáztak, de nem voltam képes válaszolni. Nem tudtam beszélni Túl sok volt ez nekem..

Patrick szemszöge

(kicsivel előtte)

Alie teljesen sokkos állapotba került, mint minden ember körülöttünk, mikor Niall a vállát szorongatva összecsuklott. Vérzett. Kegyetlenül. Alie elájult, és akkor két hapsi egy külön helyiségbe vitte. Akármennyire szerettem volna, nem tudtam ellene semmit. Csak azt érném el ezzel, hogy ugyanúgy járok mint a barátom és esetleg azzal, ha felidegesítem a betörőket, más embereket is veszélybe sodrok.
-Istenem.-térdeltem le a szenvedő fiú mellé, mikor megszólalt egy vezetékes telefon, amit az egyik férfi fel is vett és beszélni kezdett, később kiderült,hogy a rendőrséggel.-Orvos kell neki.-mondogattam kétségbe esetten. A szőkeség ott nyöszörgött előttem, de nem volt képes egy értelmes mondatot sem kinyögni, csak egyetlen szót hajtogatott elhaló hangon.

-Alie..Alie..
-Ne ne most ne beszélj haver.-nyugtattam.-Az istenért, nincs itt egy orvos?-kémleltem a körülöttem állókra. Végül előre lépett egy idősebb férfi és lehajolt Niall mellé. Bassza meg. Itt van percek óta és annyira nem képes, hogy azt mondja itt vagyok. Magyarázott bizonyos dolgokat, amiket ebben a sokk helyzetben nem igazán voltam képes felfogni, de mindennek a lényege az, volt, hogy ha nem kap szakszerű ellátást elvérzik és meghal. Időközben a betörő letette a telefont és mogorva arccal megállt felettünk.
-Készítsétek fel, mindjárt jön érte két mentős és kiviszik.-vetette oda nyersen.-Így is elég nagy a gáz, még ha ezt a főnök nem is fogja fel. Nem hiányzik nekünk az, hogy egy hulla is a nyakunkon ragadjon.
Ebben valahogy igaza volt. Így is elég nagy gázban vannak. A lényeg, hogy Alie és Niall biztonságban kijussanak és hogy ne sérüljenek meg mások. A szőkeséget valóban kijuttatták, a rendőrség pedig óránként telefonált és élelemért cserébe egy-egy embert juttatott ki ebből a túsz drámából. Éjszakára már csak a doki volt, bent, aki mindig Alieen mellett volt, és én. Mikor arra készültek, hogy kivigyenek, nem akartam menni. Nem akartam ezeknek a vadállatoknak a karmai között hagyni a legjobb barátomat, azonban nem volt választásom. Megfenyegettek, ha nem megyek megölik. Ezt pedig nem kockáztathattam.

Amint kijutottam az első dolog az volt, hogy folyamatos kérdésekkel bombáztak és egy mentő autóba tettek, kórházba szállítottak, amiben annyi volt a poén, hogy abszolút semmi bajom sem volt.
Ott megtudtam, hogy Niall válságos állapotba került, de az élet veszélyen túl van. Kioperálták belőle a lövedéket és ha minden jól megy túl éli. Mindenki ebben reménykedett, valamint abban, hogy Alie is egészségesen megússza ezt a rém álmot. Amint kiengedtek, egyenesen a bankhoz vezetett az utam. A kétségbe esett tömeg egy része már feloszlott, és a rendőrök akik még mindig ott sereglettek, nem engedtek a kordonon túl. Akkor megpillantottam egy ismerős profilt a pár ember között. Magas barna, göndör. Harry.
-Te mit keresel itt?-fogtam meg a vállát, mire összerezzent.
-A barátnőmet épp túszként tartják, fogva, az lenne a meglepő, ha nem lennék itt.-vetette oda. Még mindig utált engem, akárhogy is ígértük meg Alienek, hogy kibékülünk. De erre most semmi szükség. Megviselt volt. Az is lehet, hogy vele beszélt telefonon az elején?
-Ő nem a barátnőd, tudtommal, Felicity jobban érdekelt téged.-ez nem volt most helyén való, de nem hagyhattam ki. Mindketten tudtuk, hogy egy oltári nagy baromságot csinált és ezt nem fogom annyiban hagyni. Összetörte a legjobb barátom szívét, amit nem fog megúszni szárazon. Legalábbis akkor nem, ha rajtam múlik.
Ő megrázta a fejét, mintha nem is akarta volna hallani az előző mondatot, pedig még biztos hogy fogja, legalábbis tőlem.
-A többiek is már úton vannak, egyenesen a kórházba mennek Niallhez.-mondta, arca kétségbe esett volt és fájdalommal teli.-Ő jól van ugye?-tette kezét a vállamra. Rossz volt belegondolni, mi is történt odabent és hogy most jelen pillanatban mi is folyik ott. Rossz előérzetem volt. És ez valószínűleg az arcomra is kiült.
-Nem tudom.-mondtam halkan.- Mikor Niallt meglőtték, elájult és elvitték, de van vele egy orvos.
-De egyáltalán miért lőtték meg Niallt?-értetlenkedett.
-Mert meg akarta védeni Aliet, az egyik pasitól, aki.. hogy is mondjam.. félreérthetetlen ajánlatot tett neki.-időbe telt amíg mondandóm eljutott az agyáig, s mikor megértette, szemében dühös tűz lobbant fel. Dühös volt és ezt megértettem. Én is az voltam.
Beszélgetésünket, hatalmas robbanás szakította félbe. A fülsiketítő zaj irányába fordítottuk a fejünket, mikor láttuk,m hogy kirobbantották a bank bejáratát, majd egy sor lövést adtak le.
-Istenem, csak ne legyen baja.-ugrott át Harry a kordonon és a rendőrök között cikázva a készenléti mentőkocsi felé rohant. Én pedig utána, de azért, hogy lefogjam. Azonban ezt előttem néhány kommandós meg is tette, akik engem is körbevettek. Akkor megpillantottuk őt.
Készenléti roham ruhába öltözött férfiak fogták közre és egy lepedőbe bugyolálva tették be a kocsiba. Harry kétségbe esetten kiáltozta a nevét, de a lány nem figyelt rá. Már majdnem sírtak mindketten és ez teljesen érthető. Egy rendőr kocsival minket is közvetlen a szirénázó mentő után beszállítottak vissza a kórházba és Aliet egy külön kórterembe szállították.De senkit sem engedtek be hozzá, csak egy pszichológus mehetett be. Időközben összefutottunk a srácokkal is. Mindenkit le írhatatlan sokk ért. Harry pedig?.. Teljesen összeomlott.