23.rész Bankrablás

Harry szemszöge

Nem maradhatok itt. Meg kell ezt beszélnem A.J.-jel, bármi áron. De egyedül nem megyek el. Féltékeny vagyok. Igen, az vagyok. Még hozzá Niallre, mert ott van vele A.J.. Ő nem cseszte el. Nem úgy, mint én. Egy vad barom vagyok. Érzem, hogy még sokszor fogom mondani ezt magamnak, de jobb, ha bevallom. Berontottam a házba és elkiáltottam magam:
-Rakodjatok össze New Yorkba megyünk!
-És megmondanád, hogy miért?-nézett rám meglepetten Zayn.
-A.J.-hez megyünk!-rohantam fel a szobámba. Előkaptam egy táskát és beleszórtam pár cuccot.
-Most komolyan te is el akarsz menni?-állt az ajtóba Liam és Zayn.
-Igen! Bocsánatot kell kérnem!-mondtam miközben a fürdőbe mászkáltam.-Ti is jöttök.
-Nem. Mi nem megyünk. Te talán azt hiszed, hogy csak úgy elmehetsz, de mi nem! Egyáltalán nem gondolsz a rajongóinkra? Akik arra vágynak, hogy lássanak minket. Ugyanolyan vagy, mint Niall csak te rosszabb!-vágta nekem oda Zayn közömbösen és elment. Liam kinyitotta a száját, de inkább becsukta. Majd megint kinyitotta, de most a kezét is felemelte. Megrázta a fejét legyintett egyet és elment. Elővettem a telefonom és rendeltem egy taxit a ház elé. Pakoltam tovább a ruháimat, közben pedig foglaltam egy jegyet a legkorábbi gépre. Amikor készen lettem felkaptam a táskám és lebaktattam a lépcsőn. A nappaliba érve megláttam, hogy Louis is megérkezett.
-Szóval tényleg elmész..-állt meg előttem.-Jól átgondoltad?-fogta meg a vállam és mélyen a szemembe nézett.
-Igen, átgondoltam.
-Tudod úgy tartják..akit szeretsz enged el!-milyen bölcs lett most Louis. Azt hiszi ettől meggondolom magam?! Pfhö, hát nem!
-Nem fogom meggondolni magam. Ne törd magad!-rángattam le magamról kezeit és kimentem az előszobába. Felhúztam fehér Converse-em majd kinyitottam az ajtót.-Elmentem.-mondtam és bevágtam az ajtót. A taxi már kint állt. Kinyitottam a hátsó ajtót és beültem.
-Hova vihetem?-kérdezte nem törődöm hangon.
-Heathrow-mondtam majd nyomkodni kezdtem a telefonom. Mindent megnéztem. Twitter, Instagram, hírek, stb. Mire végeztem majdnem a reptéren voltunk. Kinéztem az ablakon és néztem az autókat, ahogy elhaladnak mellettünk. Nem volt jobb dolgom. Valamivel pedig le kell foglalnom magam még bő 5 percig. Tördeltem az ujjaimat és vártam, hogy végre bekanyarodjon az autó a reptérhez. Pár óra és egy fél nap múlva talán már beszélhetek Vele. Mit mondjak neki? Sajnálom, hogy elszúrtam? Vagy egy fél órás beszédet, hogy még mindig szeretem és, hogy bocsásson meg? Nem tudom. Először még oda kell jutnom. Gondolataim elszálltak amikor lefékezett a taxi a reptér előtt. Nyüzsögtek és lökdösődtek az emberek. Akkor most jön az, hogy kapucni és napszemüveg fel. Fizettem a sofőrnek majd kiszálltam. Táskámat magam előtt cipelve checkoltam és adtam le a csomagomat. Elmentem a bejárathoz. Átmentem a fém detektoron majd amikor visszaadták az irataimat bementem az üveg ajtón. Végig mentem a hosszú folyosón, amíg el nem jutottam a gép kapujáig. Bementem rajta majd megkerestem a székem. Leültem. Kizártam a gondolataimat és néztem, ahogy kint dolgoznak az emberek és szálnak fel, avagy landolnak a gépek. Fél óra elteltével levették a gépet a folyosóról, leszerelték az üzemanyagot adagoló kocsit és lassan kigördültünk a kifutó pályára. Egyre jobban gyorsított a gép végül megemelkedett. Behunytam a szemem. Mindent kizárva aludtam el.
Deja vu érzésem volt. Amikor jobbra néztem kiláttam az ablakon még dolgoztak oda kint. Furcsa volt, mert már állítólag felszállt a gép. Nem ugyan az volt a látvány, mint az előbb. Ez egy másik reptér. Tekintetem automatikusan balra fordult ahol megláttam Lux-ot, és A.J.-t. De hogyan? Ki akartam nyitni a számat, hogy bocsánatot kérjek, de nem ment. A.J. mellett egy férfi ült. Ugyanaz volt minden, mint amikor megismerkedtem A.J.-jel. Várjunk csak! Álmodok? Igen. Biztos. Lezajlott minden előttem. Helyet cseréltünk Lux-szal, ahogy felnevetek, mert eszembe jutott a new yorki interjú. A bemutatkozás, a kisebb vita, és az órákon keresztül való beszélgetésünk. Ugyan úgy leszálltunk Moszkvában. Vettünk gumicukrot. Olyan volt, mintha megint megtörtént volna. De amikor szálltunk volna fel a gépre megint valami megzavarta az álmomat.
"Kedves utasaink!
Fél óra múlva landolunk New Yorkban! A hőmérséklet jelenleg 21 C°. Kissé felhős az idő, de süt a nap..."
Amikor meghallottam az első szót felkaptam a fejem és hallgattam a lágy női hangot. Próbáltam feldolgozni, hogy csak álmodtam. A.J. már nem volt mellettem. Se Lux. Amikor felfogtam, hogy nincs ideges lettem. Mi van, ha egyszerűen nem hallgat meg. Ha bevágja előttem az ajtót? A maradék fél órában azon gondolkoztam, hogy mit mondjak neki. A gép lassan leszállt és zökkenő mentesen jutottam le a gépről. A csomagom már nem annyira. Majdnem az utolsók között kaptam ki a táskámat.
A reptér előtt leintettem egy taxit. Lediktáltam a címet és hátra dőltem. Halkan ment a rádió és épp vége lett egy számnak. Néztem az autókat, ahogy próbálnak minél hamarabb kijutni a dugóból. Épp a friss híreket mondták.
"A 8-dik utcában lévő bankot rablók támadták meg. Jelenleg körülvették az épületet a rendőrök és várják, hogy történjen valami. Körülbelül 25-en lehetnek a bankban. 4-en támadták meg a bankot. Friss információkat később közvetítünk."
Megijedtem. Mi van, ha ott van? Fel kell hívnom. Előkaptam a telefonom és a névjegyek között kutakodtam. Hamar megtaláltam és rá is nyomtam a zöld telefonra. Kicsengett. Három vagy négy csengés után felvette.
-Háló?-szólalt meg remegő hangja.

A.J. szemszöge

-Senki se mozduljon vagy lelőjük ezt a két majmot-mutatott a legelöl álló férfi a két őrre.-Ez egy bankrablás.-nevetett győzelem ittasan.-Gyerünk vegyétek ki a pénzt minden honnan!-intett a pisztolyával az egyiknek.

-Te meg te-intett két hapsinak, akik a mögöttünk lévő nem túl hosszú sorban álltak.-Segítsetek különben végetek!-húzta végig a nyaka előtt a pisztolyt. A két hapsi ijedten remegő lábakkal mentek utána. Az egyik pénztárosra fegyvert fogva parancsolt rá, hogy nyissa ki a széfet.

-Nyugalom senkinek sem lesz bántódása, ha mindenki pontosan azt csinálja amit mondunk!

A tenyerem izzadt. Lábaim majd' összecsuklottak a remegéstől. Ehhez még hozzájött az is, hogy szét robban a fejem. Féltem, hogy lelőnek valakit. Ekkor megszólalt a telefonom. Ó, ne!

-Kié ez?-kiáltott a legelöl álló pasi. Úgy látszik ő a főnök. Rám nézett mindenki. Lefagytam. Nem szóltam semmit és nem is mozdultam.-Óó! Helló cica!-sétált közelebb hozzám egy kaján vigyorral a képén. Közben a telefon még mindig szólt.-Vedd már fel!-lett ideges. Ügyetlenül előkaptam és meg sem nézve ki az felvettem.

-Háló?-remegett a hangom. Egyre jobban félek.

-A.J.! Baj van? Ugye nem bankba vagy?-hangja aggódó volt. Honnan tudja?

-Ööö...de..khm-próbáltam értelmesen beszélni.

-A.J. úristen! Azonnal megyek!-csapta le a telefont. Remegő kézzel vettem el a telefont a fülemtől.

-Most, hogy vége a báj csevejnek MINDENKI odaadja a telefonját.-emelte ki a 'mindenki'-t. Elővett egy zsákot és körbejárt vele. Közbe a másik rabló a két hapsit irányította. Kiabálva rakta a köteg pénzeket egy zsákba. Őket figyeltem amikor ideért a másik aki a telefonokat gyűjtötte.-Te is cica!-emelte maga felé a fejemet a pisztollyal, az államnál. Beledobtam a zsákba a készüléket és összeszorítottam a szememet, hogy ne kelljen rá néznem.-Na mi az fél a kis lány?-beszélt az arcomba. Éreztem a levegő vételét.-Szívesen látnék mellettem egy ilyen jó csajt az ágyamban!-éreztem meg nyakamon ajkait miután kimondta a szavakat.

-Hagyja békén!-hallottam meg Niall hangját. Felé fordultam. Határozott volt, de láttam rajta, hogy fél.

-Niall ne!-próbáltam visszatartani szavakkal.

-Hallottad nyomorék! Ne!-nevetett az előttem álló tuskó.

-Ne hívd nyomoréknak!-most én védtem meg őt.

-Már te is? Ó! Szóval ti? Együtt. Hogy ez milyen romantikus.-kezdett el mászkálni és hadonászni a pisztollyal.-A hős szerelmes megvédi a lányt, a lány pedig a hőst. Csak sajnos valamelyikük nem marad büntetés nélkül! Ebből könyv is lehetne. Milyen zseni vagyok, nem? Tehetségem van hozzá...nem kell elismerni, de azért jól esne! Kis koromban mindenki utált, mert más voltam, mint a többiek. Ahogy nőttem kikeltem magamból és most itt vagyok! Hát nem szomorú? BÓLOGASSATOK!-kiáltott fel hirtelen. Mindenki bólogatni kezdett. Majd visszasétált hozzám.-Na mit szólsz? Eljössz velem majd ezután? Csak egy kis hancúr-pancúr.-húzott erőszakosan magához.

-Kösz, nem!-sziszegtem.

-Azért gondold át!-csókolta meg az állkapcsom.

-Menjen el tőle!-kiáltott Niall. Hirtelen felkapta a rabló a pisztolyát és rálőtt Niallre.

-NE!-törtek utat könnyeim. Niall a földre rogyott, de nem kábult el. A jobb vállát fogta és 'au!'-zott.-Niall jól vagy?-kérdeztem, de a fejem szúrni kezdett és a látásom is homályos lett. Lábaim összecsuklottak és már csak a feketeséget láttam.

Dámm dámm dáááááám :D itt is volnék a résszel :D 6 komi és 5 nap múlva kövit hozza Szofiis :D
~D xx