21.rész Perfect night and hallucinations(18+)

Figyelem! A következő műsor szám felnőtt tartalmat tartalmaz csak perverz Directionereknek ajánlott!

Megtalált. Megtudta, hogy visszajöttem és megtette az első lépést. Kezdek még jobban rettegni attól, hogy egyszer majd csinál valamit velem avagy valamelyik sráccal. Végülis én kellek neki. Mert féltékeny. Tuti! Attól még, hogy megőrült hallgathat/olvashat sztár pletykákat. De mi van, ha igaz, hogy szerelmes belém és fáj neki az, hogy elhagytam. Beleőrült a fájdalomba, ami arra kényszerítette őt, hogy gyilkoljon. Életét vesztetette ki tudja hány ember egy őrült miatt, akinek szerelmi bánata van. Ha most belegondolok nekem nem is hiányzott/hiányzik. Gondolataimat egy kéz érintése zavarta meg. Rákaptam a fejem a személyre, aki gyengéden meglökött, hogy menjek be. Bent levettem a cipőm az előszobában és tovább mentem a nappaliba. Leültem a kanapéra, majd csatlakozott a két srác. Mindketten végig simítottak a karjaimon amelyik épp a kezükre esett. Patrick hagyott is, de Niall magához húzott és egy puszit nyomott a hajamra
-Minden rendben lesz!-suttogta a fülembe. Rápillantottam és a bal kezemet a derekára tekertem a jobbal pedig összekulcsoltam az ujjaimat övéivel.
-Nem is tudod miről van szó!-jegyeztem meg egy halvány mosollyal. Egy picit fejjebb ültem és mesélni kezdtem.-Matt a volt pasim. Bele voltam zúgva és állítólag ő is belém. Amikor elhagytam megőrült és baromságokat csinált. Most keres engem, hogy megbosszúlja.
-És..öhm..miket csinált? Mármint baromságokat.-kérdezte zavartan.
-Hát...öhm...
-Gyilkos lett!-mondta ki helyettem Pat. Niall megrázkódott. Meghökkent, mert nem erre számított. Bele sem tudok gondolni, hogy ilyet tett az akit annyira szerettem. Megölt embereket, miattam.
-De nem csukták le vagy nem csináltak vele valamit?
-Intézetbe vitték, de megszökött!-folytattam. Megszökött, mert engem keres, most már keresett. Ez is mi miatt történt? Miattam. Mert én hülye egy baromba szerettem bele.
-Huhh! Ez szörnyű!-mondta ki lassan, nehézkesen. Még nem bírta teljesen felfogni.-Éhes vagyok!-megmosolyogtam a kijelentését és kimentem a konyhába valami ehetőt alkotni.

Harry szemszöge

Keresem, de nem találom. Egész Londont bejártam, de rájöttem, hogy már tuti nincs itt. Bárkit kérdeztem nem mondott semmit. Mindenki aki szóba jöhet megkérdeztem. Egy centit sem haladtam. Szerencse, hogy ebben a két napban szünetet kaptunk, de viszont holnap folytatjuk a kapcsolat tartást a rajongókkal. Ma jön Paul megbeszélésre. Nem is akarom tudni, hogy holnap mennyi ideig kell tettetni, hogy még mindig legjobb haverok vagyunk azzal a szőkével. Úgy hiányzik A.J.. Hallani akarom a hangját, látni akarom őt. Látni akarom mellettem, de megint csak azt tudom mondani, hogy én egy barom vagyok. Barom aki örökké eláshatja magát az előtt akit a legjobban szeret, aki a legfontosabb számára. Egy csengetés jelezte, hogy megjött Paul. Felálltam az ágyamból, elsétáltam az ajtóig, elfordítottam a kulcsot a zárban és kiléptem. Ahogy mentem le a lépcsőn egyre hangosabbak lettek a hangok, köztük menedzserünké is. Ledobtam magam az egyik fotelbe és úgy tettem, mintha figyelnék.
-Na, most, higy mindannyian itt...-kezdte Paul, de Louis belevágott a mondatába.
-De Niall még nem jött meg!-nézett körbe. Megforgattam a szemeimet és megtámasztottam a fejem, a kezemmel.
-Végig hallgatnál egyszer is?-förmedt rá Paul, Louisra.-Niall elutazott. Azt nem mondta hova és, hogy mikor jön vissza, szóval. Egy-két koncertet elhalasztunk, de, ha utána nem ér még vissza folytatjuk a koncertezést nélküle!-örültem, hogy elment. A témát annyiban is hagytam és azon gondolkoztam 'Vajon ki tudhatja még, hogy hol van?'. Eszembe jutott Lou. Talán ő tudja, de nem biztos. Egy próbát megér! Miután Paul elment én is elhagytam a házat és elindultam Louékhoz. Idegesen doboltam ujjaimmal a kormányon amikor pirosat kaptam. Egy fékcsikorgás kíséretében megálltam a ház előtt. Kipattantam a kocsiból, az ajtónál pedig őrült módjára nyomkodtam a csengőt. Az ajtót a keresett személy nyitotta ki, kezében Lux-szal.
-Szia Harry! Rég láttalak!-mondta mosolyogva. Beinvitált a házba és a nappaliban leültem.
-Lou azt szeretném kérdezni, hogy nem tudod hova ment A.J.?-tértem egyből a lényegre. Az arcáról eltűnt a mosoly és lenézett a földre.
-Tudom, de... nem árulhatom el!-nézett a szemembe. Megint nem jutottam előbbre! Nem csak barom, hanem szerencsétlen is vagyok! Arcomat a kezembe temettem és ráztam a fejem.

A.J. szemszöge

Feküdtem az ágyamon, fészkelőttem és próbáltam aludni. Nem bírtam nem arra gondolni, hogy bármikor lecsaphat. Féltem. Féltem aludni. Azon gondolkoztam hogyan aludjak el amikor egy kopogást hallottam az ajtómon. Benyitott az illető és megláttam egy szőke fejet.
-Bejöhetek?-kérdezte lágyan.
-Persze!-válaszoltam majd felkönyököltem. Közeledett az ágyam felé, majd mikor ideért lefeküdt mellém. Eltűrt pár tincsem a fülem mögé és kezét arcomon hagyva megcsókolt. Megcsókolt, de csókja, most egészen más volt. Érzéki, vággyal teli. Mikor levegő hiányában elváltunk, mély kék szemeiben felfedeztem azt a kisfiús vágyat, ami kicsit megrémített. Féltem, mert még sosem voltam "úgy" fiúval. És féltem, mert nem szerettem Niallt. Legalábbis azt hiszem. Én Harry szerettem..aki.. engem nem szeret viszont. Akkor kezdett bennem felébredni valami, mikor a szőkeség ajkai a nyakamra tévedtek. A forró érintésbe beleremegtem. Niall tekintete ismét az arcomra tévedt. Rettegtem. Nem mertem tudatosítani magamban, hogy két fiú iránt táplálok azonos érzéseket. Ez a félelem valószínűleg kiült az arcomra is.
-Baj van Alie?-ült fel az ágyon, azonban nekem ez a távolság nem volt elég. Most is túlságosan közelinek éreztem. Szinte hallottam, a szívem vad dübörgését a némaságban, ami néhány pillanat erejéig a szobára telepedett.
-Nem. Nem nincs semmi baj.-vagyis azon kívül, hogy egy őrült vadászik rám. Felálltam és a szemközti falnak dőlve bámultam a meghökkent szőkeséget. Felállt, majd lassú lépésekkel csökkentette köztünk a távolságot.
Közé és a fal közé szorultam. Teste szorosan hozzásimult az enyémhez. Egyik kezét összekulcsolta az enyémmel, másikkal pedig óvatosan megfogta az államat és maga felé húzta, hogy szemkontaktusba kerüljünk.
-Rosszul hazudsz.-mosolygott halványan, majd arcára az aggodalom jelei ültek ki.-Mi a baj? Mármint azon kívül, hogy..-egyikőnk sem akarta, hogy befejezze a mondatot. Hosszan fújtam ki a levegőt.  Nem mertem először a szemébe nézni. Tekintetem lassan vándorolt végig, vállán, nyakán, állán, telt ajkain, orrán és végül elvesztem azokban a gyönyörű kék íriszekben. Kissé cikinek éreztem kimondani, mi is nyomja a szívemet. Összeszorítottam a szemem, mintha csak arra várnék, hogy telepatikusan a gondolataim az ő fejébe szállnak. De furcsamód értette.-Te még..?-kérdezte alig hallhatóan. Aprót bólintottam, majd szemeim kipattantak mikor ajkaink megtalálták egymást. Elengedte a kezemet és térdhajlatomnál fogva megemelt. Karjaimat nyaka köré fontam. Óvatosan letett az ágyra. Mindvégig mosolygott. Ez a mosoly olyan gyermeki volt. Olyan őszinte. Én emellett pedig egy utolsó szemétládának éreztem magam. Nehéz volt beismerni, hogy csak kihasználok egy fiút. Akármennyire neveltek is úgy a szüleim, hogy egy emberrel se tegyek ilyet, most így volt. Fokozatosan próbáltam elnyomni a bennem feltörekvő vágyat, hogy Niall lefektessen. Próbáltam tudatosítani magamban, hogy semmit nem érzek és ha ma éjjel történik valami, az csupán érzelemmentes szex lesz, semmi több. Nem akartam tovább bonyolítani az egyébként is kusza szerelmi szálaimat azzal, hogy egyszerre két fiúba vagyok szerelmes. Pedig akárhogy próbáltam legyűrni, az érzés egyre erősödni látszott. Végül csak annyival zártam le magamban a vitát, hogy mindkettőnknek jobb lesz így. Ő boldog lesz, én pedig rájövök, hogy nem érzek semmit és fájdalmasan, de beismerem, hogy egy rohadék vagyok és kihasználom az embereket akik készséggel segítenek.
-Ne aggódj, vigyázok rád.-suttogta, miközben úgy helyezkedett, hogy térdei közrefogják a csípőmet, karjával padig a fejem két oldalán támaszkodhasson. Apró csókot lehelt a számra, majd folytatta.-Óvatos leszek, ígérem.-hangjában volt valami, ami megnyugvást nyújtott, de mégsem eléggé. Hangosan nyeltem egyet, mikor ajkai a nyakamhoz közeledtek, majd apró csókokkal hintették.Kezét óvatosan a felsőm alá csúsztatva vontatta felfelé, egészen a melltartómig. Ajkai a nyakamról, az én ajkaimra tévedtek.
-Niall.-nyögtem bele halkan a csókunkba, mikor gyengéden masszírozni kezdte egyik mellemet. Mikor elváltunk megragadta az alkalmat és lassan felfelé kezdte rajtam húzni az anyagot. Mikor az a nyakamhoz ért, kiskutya szemeket meresztett rám, mire megemeltem a fejem, ő pedig áthúzta rajta a falesőt, majd néztem, ahogy a földre hullik. Beleharaptam alsó ajkamba, majd a testét takaró sötétkék póló aljára pillantottam, majd rá. Ő rögtön vette az adást. Amint ledobta magáról a ruhadarabot, tekintetemet egyenesen bevonzotta a napbarnított bőre és a kockái. Valamiért képtelen voltam levenni róla a szemem. Kezdett bennem felülkerekedni valami furcsa érzés. Fokozatosan elnyomta a szorongást, mintha csak egy kis manó az agyamban azt kántálta volna: "Te is tudod, hogy akarod." "Tedd meg." "Akarod, akarod akarod." Óvatosan végigsimítottam a mellkasán, majd kidolgozott hasizmán, majd mikor a kezem a farmerjához ért zavartam fordultam el, mire ő egy halk nevetést eresztett el. Kezét a hátam alá csúsztatta kikapcsolta a melltartómat, minek pántjai gyorsan futottak le vállaimról, majd csatlakoztatták magukat az ágy mellett heverő ruhakupachoz. Ajkait ismét akcióba helyezte és a nyakamtól lefelé haladva végig csókolta a kulcscsontomat, a melleim vonalát és a hasamat. Akaratom ellenére is apró nyögések hagyták el a számat. Mikor száját a nadrágom gátolta tevékenységében, felpillantott rám. Egy hangos sóhaj keretében bólintottam egyet, mire ujjai lazán kigombolták a rövid farmernadrágot és ezt a zavaró tényezőt is lehúzva rólam a földre hajította.  Alaposan végigmért, én pedig belepirultam abba a tudatba, hogy fehérneműben fekszem. Alatta. Leszállt rólam, majd én is felültem és néztem ahogy a farmere gombjával babrál, majd kilép nadrágjából. Szemlátomást beindult. A fehér boxere ellenére nehéz lett volna nem észrevenni azt az igen csak kiemelkedő dudort. Megnyalta a felső ajkát, majd elém térdelt.
-Istenem, ha tudnád mennyire gyönyörű vagy.-mosolygott, majd biccentett fejével, hogy dőljek hátra. Nedves csókokkal hintette be a belső combomat. Gyengéd volt és óvatos, miközben meg kellett küzdenie azért, hogy ne zárjam össze lábaimat. Kezdett úrrá lenni rajtam a szorongás és egyszer csak azt vettem észre, hogy keze az enyémen pihen, miközben észre sem vette, hogy felültem.-Nem csinálom ha nem akarod.-tekintetét belefúrta az enyémbe.
-De.. én akarom. Nagyon is..-bizonytalan voltam, mégis biztos abban, hogy igazat mondtam. Lassan visszaereszkedtem az ágyra és próbáltam ellazulni. Mikor ezt észrevette, folytatta a dolgát ott ahol félbeszakítottam. Ismét forró ajkát éreztem a bőrömön  Testem megremegett, mikor ujjai eltávolították rólam a fekete csipkét. Óvatosan végigsimított a belső combomon, majd ujjait a csiklómon kezdte mozgatni. Mély nyögéseimet igyekeztem elfojtani, amint egyre intenzívebben masszírozott. Az alhasamban valamiféle szorítást éreztem, majd úrrá lett rajtam a gyönyör. Vonaglottam az örömtől, s mikor a mámoros hatás elmúlt, tudtam, viszonozni akarom a "szívességet". Felállt.  Remegő kézzel húztam le az alsóját s szemem kikerekedett az elém táruló látványtól. Valahogy nem mertem elhinni, hogy valaki képes ennyire beindulni rám. Egy ujjammal óvatosan végig simítottam hosszán, mire Niall elégedett morgásban tört ki. Felcseréltük a pozíciót. Ő ült én pedig elé térdeltem. Az egyik kezembe fogtam a 'dolgot' és csuklómmal apró mozgásokat végeztem, minek eredményeképp a tenyerem súrolta a puha bőrét. Egyre gyorsítottam a tempón majd a szőkeség egy hangos nyögés keretében elélvezett. Mindketten elértük a csúcsot egymás által. És tudtuk mit akarunk.  Ugyanazt az örömöt, de együtt. Már nem féltem annyira. Az a belső kis hang felülkerekedett minden rossz érzésemen. Akartam Őt. Megremegtem, mikor felhúzott magához az ágyra és a háttámlának támasztotta hátamat. Bejáratomhoz pozicionálta magát, miközben tekintetünk egy percre sem hagyta el a másikét. Én bólintottam és ő belém hatolt. Sikítani tudtam volna a fájdalomtól amit éreztem. Megmarkoltam az egyik párnámat, hogy valamennyire azon vezessem le az érzést.
-Sajnálom.. Én..-dadogva kezdett hátrálni de megállítottam.
-Csak csináld.-ziláltam. Érezni akartam őt, úgy ahogy még senki mást ez előtt. Aggodalmas pillantása még mindig az arcomon pihent majd hosszú szünet után kisebb tolásokat kezdett végezni bennem. Leírhatatlan fájdalmat éreztem és akármennyire is próbáltam titkolni, látta. Könnyeim melyek a szememben gyűltek, most patakként folytak le az arcomon.
-Na jó, én ezt nem csinálom.-felállt az ágy mellé, ezzel minden testi kapcsolatot megszakítva velem. A látvány hideg zuhanyként ért. Az ágy és ő is csupa vér volt. Bár jelenleg ez érdekelt a legkevésbé.
-Niall kérlek.-suttogtam, de hajthatatlannak tűnt.
-Nem. Nem akarok fájdalmat okozni neked.-a szemében tényleg tükröződött az amit mondott. Fájt neki, hogy fájdalmat okozott.
-Ha megszokom, majd nem fáj.-győzködtem, de elfordult.-Kérlek. Én érezni akarlak.-erre a szóra vadul vetette rám magát, s ajkaink eszméletlen csókcsatába kezdtek, míg végül az előző pozícióban kötöttünk ki. Újra belém hatolt és néhány tolás után már nem éreztem fájdalmat. Én is élveztem és ő is. Lábaim, csípője köré fontam ahogy a falnak szorított, kezeimet pedig a hátán pihentettem. Ő szorosan fogta a  derekam, mintha attól félne, megszököm. Eszem ágában sem volt. Lassan kezdtek előtörni belőlünk a hangok, melyeket azzal fedtünk el, hogy egymás ajkába, nyakába vagy vállába haraptunk. Már közel voltunk a csúcshoz. Körmeim, karomként véstem a bőrébe mikor eljuttatott a csúcsra.
-Szeretlek Niall.-suttogtam alig hallhatóan, miközben félve gondoltam arra, hogy mennyi bonyodalmat fog még nekem okozni ez a szó. Magamnak is alíg mertem bevallani, hogy már többet érzek Niall iránt, de rájöttem, hogy igen én szeretem. Meglepődött és meg is könnyebült amikor felfogta mit mondtam.
-Én is szeretlek Alie!-lehelt csókot ajkaimra.-Aludjunk!-mosolygott halványan. Egy utolsó csókot nyomott még számra majd elaludtunk. Hajnalban keltem fel. Kipattantak a szemeim. Felemeltem a fejem a csupasz mellkasról. Ahogy ránéztem a békésen alvó szőkeségre eszembe jutott az éjjeli tevékenységünk. Mosolyognom kellett. Lustálkodni volt kedvem, de valami azt suggalta, hogy menjek le a konyhába. Kibontakoztam Niall karjai közül, aki miután "elhagytam" a párnát karolta át. Felvettem egy itthoni szerelést. Mikor a lépcsőn lefelé tartottam, hangokat halllottam a konyhából. Gondoltam, hogy esetleg Patrick ébredhetett fel. De csalódnom kellett, ahogy közeledtem a helyiség bejáratához egy ismerős hangot hallottam meg, ami nem a legjobb barátomtól származott. A hideg végigfutott a hátamon. Az ismerős hang nem múlt, el, hanem még egy másik társult hozzá. Remegő kézzel nyúltam az ajtó kilincshez, de nem mertem benyitni. Kezem önálló életre kelve nyomta le a kilincset. Szememet összeszorítva léptem be az ajtóba, mintha csak félnék attól amit látok, féltem. Ezek a hangok, túl sok érzelmet hoztak felszínre. Mivel csend volt körülöttem egy másodpercig, kinyitottam a szemem és meghökkentett az amit látok. Apa újságot olvasott, anya pedig készítette a reggelit. Először az jutott eszembe, hogy álmodok, de igazinak tűntek. Másodszor pedig az, hogy odamegyek hozzájuk és megfogom őket, hogy tényleg ők azok-e. Beljebb léptem. Amikor észrevettek szúrósan néztek rám.
-Jó reggelt kislányom! Hogy telt az éjszakád? Jól "elvoltatok" a kis barátoddal?-mutatta a macskakörmöket a levegőben anya.
-Nem értelek! Ilyen fiatal vagy és csak úgy odaadod magad valakinek? Normális vagy?-vette át a szót apa.
-Én..nem! Nem én...-dadogtam.
-Nem érdekel a mentegetőzésed!-emelte fel a hangját apa.-Jobban teszed, ha visszamész a szobádba és elszégyelled magad! Nem értem mi történt veled mostanában! Először ez a Matt gyerek, majd az a Harry, most pedig ez!-kiabált.
-Ne beszélj így róla! Ő nem egy dolog!-emeltem fel én is a hangom.
-Most azonnal menj vissza a szobádba! Ki ne gyere onnan többet!-mutatott a lépcső felé. Idegesen indultam a két emeletet elválasztó lépcső felé, de útközben belebotlottam egy kómás Niallba.
-Kivel kiabáltál?-kérdezte.
-Anyáékkal!-morogtam.
-De Alie...a szüleid már nem..-nem fejezte be, de tudtam miről beszél. Visszanéztem a konyhába ahol mostanra már hűlt helyét találtam szüleimnek. Niall mögöttem megállt.
-De hisz az előbb még itt voltak!

Eszméletlen érzés volt. Néhány pillanattal később már ott feküdtünk, szorosan egymás forró testéhez simulva. Nem volt rajtunk ruha, de ez épp így volt jó. Elvesztünk egymás tekintetében, mikor kibukott belőlem az, amit csak most mertem felvállalni.


Nos, hát ennyi vút ez a rész :) elmondhatjuk már Szofiis-sal h írtunk együtt egy részt :) szval 6 komi és 5 nap után új rész. (az 5 nap akkor 5 nap, ha a kommentek is megjönnek)
~D és Szofiis. Xx