20.rész Itt járt..

Niall szemszöge

Ültem a szállodai szobámban és néztem kifelé a fejemből. Vajon most mit csinál? Hogy érzi magát? Hiányzom neki? Mert nekem hiányzik. Nagyon is! Nem tudom úgy lehunyni a szemem, hogy ne gondolnék rá, nem látnám magam előtt azt a tökéletes arcot. Többször megfordult a fejemben, hogy felhívom, de nem mertem. Nem mertem bevallani magamnak, hogy nem merem. Furcsa, de igaz. Mert mindig találtam egy indokot, hogy miért ne hívjam fel. Lehet, hogy alszik. Lehet, hogy elfoglalt. Akkor azt mondtam magamnak, hogy ez csak aggódás, de most már tudom, hogy ezek kifogások. Nem értem miért nem mertem felhívni hisz mikor elment már az enyém volt. A karjaim közt tarthattam és megcsókolhattam. De pont akkor ment el amikor megkaptam. Most egy óceán van közöttünk, de bármikor átrepülhetném ezt az óceánt, ha kellene. Most jön az, hogy miért nem teszem? Miért nem mentem velük? Vagy, ha velük nem, miért nem mentem utánuk? Nem hívott. Nem kért meg rá és a legnagyobb érv az, hogy a rajongóink számítanak ránk, mert egymás után hosszabbnál hosszabb koncertek, dedikálások, fotózások és interjúk jöttek. Jöttek a kérdések. Mivan Narryvel? Hova tűnt Aileen? Nem válaszoltunk, hanem egyik fülön be, másikon ki alapon áttértünk egy másik kérdésre. A dühöm sokszor megtalálta a tetőpontot, de nem a kérdésektől, hanem az a mocskos Harry nevezetű embernek nem mondható állat dühös, ideges pillantásai és, hogy a tekintete azt sugározta 'bármelyik pillanatban megölhetlek'. Bevallom én sem mutattam mást! Még mindig nem értem. Hogy lehetett ilyen barom, hogy megsértsen egy törékeny lányt? Többször is. Ha szívből szeretné nem tett volna ilyet. Még részegen sem! Egy járás alapja a bizalom. Bármilyen állapotban van az ember megtudjon bízni benne a másik. Nyomkodtam a telefonomat és vártam a csodára. Magyarul unatkoztam. Rossz egyedül! Ahj, kell valaki aki szórakoztat. Kiléptem a Twitter alkalmazásából és a névjegyek között lementem az 'L'-ig. Már pont nyomtam volna a hívás gombot a 'Louis' felirat mellett amikor a kezemben lévő tárgy rezegni kezdett, később a hívó neve is megjelent 'Alie'. Gyorsan elhúztam a kicsi zöld telefont és a fülemhez emeltem a készüléket.
-Alie?-szóltam bele reménnyel teli hanggal.
-Niall!-válaszolt a jól ismert női hang. Boldogság szállt át rajtam, de nem tartott sokáig mivel nem boldog hangja volt. Szipogott és bánattal teli hangja azt sugallta valami baj van!
-Baj van? Sírtál? Bántott valaki?-tettem fel az először eszembe jutott kérdéseket.
-Kérlek gyere ide..Szükségem van rád.-jól estek szavai, de nem tudtam nem figyelni a szomorú hangjára. Tudnom kell mi történt! Mondanám, hogy azonnal ott vagyok, de az lehetetlen! Felnyitottam a laptopom tetejét és benyomtam a be-és kikapcsoló gombot.
-Amint tudok ott leszek! Már nézem a jegyeket. Alie..-álltam meg egy pillanatra.-..mi történt?
-Ha ideértél elmondom. Nem telefon téma!-mondta komoran, de határozottan.
-Két óra múlva indul egy gép azzal megyek. Oké?-kérdeztem bár már foglaltam egy jegyet.
-Minél előbb Niall. Minél előbb..-mondta egyre halkabban.
-Alie jól vagy?-fokozódott az aggódásom. A csend fogadott.-Alie? Alie ott vagy?-emeltem feljebb a hangom. A telefon túlsó végéről már csak a csipogás hallatszódott mi szerint a beszélgetés megszakadt.

Patrick szemszöge

Miután meghallottam ezt a két mondatot már csak a motyogást és az erőtlen hangját hallottam. Most már azt sem hallom. Benyitottam ijedtemben az ajtón és csak a szétnyúlt testet láttam az ágyon feküdni. Nem mozdult. Pillanatok alatt az ágya mellett térdeltem és ráztam a marionett bábura emlékeztető testet. Miután nem vált be a vállamra kaptam és a fürdőben vizet engedtem rá. Felkapta a fejét és kapkodta a levegőt.
-Alie!-tartottam meg a kád felett.
-Engedj el!-állt fel és próbált kiszabadulni a karjaim közül.
-Alie aggódom érted! Mostanában gyakran ájulsz el! Ez nem normális! El kéne menned orvoshoz!
-Utálom a kórházakat!-motyogta. Egy halvány mosolyt eresztettem el, de nem éreztem helyén valónak.
-Ígérd meg, hogy elmész egy orvoshoz!-fúrtam tekintetem az övéjébe.
-Oké!-nézett le a földre.-De előbb megvárom Niallt!-emelte tekintetét vissza rám.
-Szóval vele beszéltél!-gondolkodtam hangosan.
-Hallgatóztál?-lett döbbent tekintete.
-Nem. Csak ajtón keresztül vigyáztam rád!-mosolyogtam újra.
-Szóval hallgatóztál!...-fejezte be, de látszódott rajta, hogy még akar valamit mondani.-Patrick!-szólt halkan.
-Hmm?-adtam jelet figyelmemnek.
-Köszönöm!-motyogta és a vállamra hajtotta a fejét.-Köszönöm, hogy megmentettél! Köszönöm, hogy vigyázol rám! Köszönöm,hogy itt vagy nekem!-beszélt nyakamba.
-Ez a legkevesebb!-pusziltam a hajába. Furcsa egy fiú-lány barátság, de nekem ő olyan, mint a húgom. Kész vagyok, hogy bármelyik pillanatban ugorjak. Akár még a pasiktól is megvédem. Mintha ezer éve ismernénk egymást pedig csak pár hónapja történt és nagyon hamar legjobb barátok lettünk. Először szerintem mindketten úgy gondoltuk, hogy túl hamar lettünk azok, de, ha most megkérdeznének nem mondanám ezt. Mert van valaki akiben megbízok és ő is megbízik bennem. Mert inkább csak jó, hogy ilyen hamar történt. Erősebb a barátságunk.-Mit szólnál,ha most lemennénk és mozi maratont tartanánk?-vetettem fel az ötletet.
-Popcornnal?-kérdezte félénken, mint egy kis gyerek.
-Meg colával!-tettem hozzá.-Öltözz át én addig mindent előkészítek.-engedtem el. A szobájába még együtt mentünk ki onnan már egyedül kellett tovább mennem. Lent a konyhában kipattogtattam egy adag popcornt, majd két fél literes műanyag pohárba öntöttem ki colát melyet szívó szállal díszítve kivittem a nappaliba a popcorn kíséretével. Mire kész lettem Alie is leért.

A választásunk a SpongyaBob a film-re került egyhangúan. Végig néztük ahogy SpongyaBob a menedzseri állásra vár amit nem ő kapott meg. Együtt őrjöngtünk, hogy 'miért nem ő?'. Majd ahogy a Gógyimógyi(nem biztos, hogy így írják-szerk.megj.) bárban 'leissza' magát fagyival. A végén már úgy éreztem magam, mintha egy krimit néznék ami olyan izgalmas, hogy nem tudod nem nézni. Ezek után megnéztünk pár Family Guy részt amin szét röhögtünk magunkat. Nem tudom már pontosan hány óra telhetett el, de megkordult a gyomrom.-Nem vagy éhes?-néztem rá.
-Most nem!-legyintett és nézte tovább Peter beszélgetését a majommal aki Chris szekrényében él. Felálltam és kimentem még annyit hallottam, hogy Peter azt mondja, hogy 'Basszus akkor te semmiről nem tudsz az országot például elmebajos öngyilkos merénylők támadták meg!' A konyhában készítettem pár szendvicset majd visszatértem a nevetéstől majd' megfulladó lányhoz. Visszaültem Alie mellé és elkezdtem enni. Kíváncsiságból megnéztem, hogy hány óra van. A kezemből is kiesett a szendvics amikor megláttam, hogy hajnali 2-t mutat az óra.
-Umm...Alie mikor jön meg Niall?-szólaltam meg vékonyabb hangon, mint szoktam.
-Azt hiszem hajnali 3 körül! Miért?-beszélt miközben le nem vette a szemét a TV-ről.
-2 van-jelentettem ki.
-Mennyi?-nézett rám kerek szemekkel.
-2-mosolyogtam kínosan.
-Aha!-állt fel.-Akkor...most..khm...megnézem mikor landol!-mutatott felfelé és felrohant.

A.J. szemszöge

Amikor felértem az emeletre megint szembekerültem avval a két bizonyos szoba ajtóval. Mielőtt még benyitottam volna az egyikbe megráztam a fejem és bementem a saját szobámba.A laptopom tetejét felnyitottam és az Interneten megnéztem a mostani járat landolását, mely Londonból érkezik. Jól tippeltem 3-kor landol. Egyből ki is kapcsoltam a laptopot majd visszafutottam Patrickhoz.
-3-kor landol! Kimegyek elé!-álltam meg a nappali közepén.
-Én is megyek veled. Nem hagylak egyedül menni!-kapcsolta ki a TV-t.
-Jól van hívok taxit addig szedelőzködj!-kaptam elő a telefonom. Miután a taxit lerendeztem elkezdtem készülődni. Felvettem egy farmert, egy pólót és egy pulcsit. Tekintve, hogy hajnal van. Lassan Patrick is összehozott egy normális kinézetet majd a cipőt felvéve meghallottunk egy kocsinak a dudáját. Kimentünk és az ajtó bezárása után beültünk a taxiba.
 -Hova a menet?-nézett hátra a visszapillantó tükörben.
-A közeli reptérhez!-adtam választ kérdésére.

-Rendben!-indult el. Hajnalhoz híven nem sokan járkáltak odakint. Csak akik buliból mászkálnak hazafelé avagy egy másik buliba. Mellettünk elszáguldott egy motoros. Kivettem, hogy ketten vannak és abban biztos voltam, hogy aki hátul ül az lány. Hosszú haját felkapta a szél, ahogy száguldottak. Ekkor eszembe jutott az a bizonyos éjszaka amikor Matt-tel ugyanígy száguldottunk a fő úton. Ehhez az emlékhez társult a szüleim kocsijának látványa. Ahogy a szüleimet egy zsákba rakják, ahogy Pat apját egy rendőr kocsiba ültetik. Amikor a börtönben bejött a társalgó szobába. Végül zárásképpen Graham látványa, ahogy az ágyon a mozdulatlan teste elfekszik.-Megjöttünk!-zavart meg a sofőr hangja a volán mögül.
-Mennyivel tartozunk?-kérdezte Patrick előre hajolva.
-18 dollár lesz!-nyújtotta a kezét. Miután Pat odaadta, elköszöntünk és kiszálltunk. Megnéztem az órát ami már 2:56-ot mutatott. Bementünk a váró terembe. Ránéztem az óriási kijelzőt ami azt mutatja, hogy kb. mikor száll le, mikor száll fel a gép, avagy mikor landolt.

Megnéztem a londoni járatot ami azt mutatta, hogy már 2 perce landoltak. Egy darabig még el fog tartani, de nem baj. Már jó 10 perce vártunk, hogy Niall kijöjjön a nagy kapun amikor a tömeg közepén megpillantom a szőke ír fiút. Elindultam felé, de szigorúan csak mentem, hogy ne keltsek feltűnést. Pár pillantást még így sem sikerült elkerülnöm, de végül Niall elé értem.

-Végre itt vagy!-ugrottam a nyakába.
-Hiányoztál!-súgta a fülembe és a derekam köré fonta kezeit.
-Nekem is!-ereszkedtem lejjebb, de még nem váltunk el mivel ajkaimra tapasztotta övéit.-Mehetünk?
-Persze!-indult el maga mögött húzva bőröndjét és el nem engedve a derekamat.
-Helló!-nyújtotta kezét Pat.
-Csá!-szorította meg Niall. Kifelé menet pár lányba beleütköztünk akiknek muszáj volt Niall autógramot adni. Taxit sikeresen elsőre leintettem ami nem volt nehéz mivel egy rakat ott állt a reptér előtt. Amikor a taxi leállt a házunk előtt akkor hajtott el a házunk elől egy motoros. Egy nagyon ismerős motoros. Rossz előérzetem támadt. Kilöktem az ajtót és az ajtóhoz rohantam amin egy cetli lógott.

"Nem menekülhetsz! - M xx"

Niallék utánam rohantak és mögöttem megálltak.
-Mi történt?-kérdezték egyszerre.
-Itt járt és megtalált!-folytottam el könnyeimet.

Nos, hát a büntim lejárt és hát itt vagyok :) remélem megelégszetek ennyivel és állítólag a kövit és én hozom pótlás képpen :D
~D xx