18.rész Goodbye

Hallgasd zenével [a később linké alakított DAL is ez a szám ]

Álltunk egymás előtt és vártuk, hogy valamelyikőnk megszólaljon...de ez nem történt meg. Elengedtem, és kezdeményeztem a beszélgetést.
-Ittál már?-kérdeztem. Eldöntöttem, hogy hazamegyek plusz Patrick-ot is magammal hurcolom, mivel holnap utazunk.
-Nem, miért?-vonta fel egyik szemöldökét.
-Haza tudsz dobni minket? Patrickot is.-egészítettem ki magamat értetlen pillantása miatt.
-Persze! Gyere!-húzott maga után. Visszamentünk be a szórakozóhelyre és megkerestük a rózsaszín csillagot(SpongyaBob-szerk.megj.). Éppen egy csajjal "flörtölgetett". Innen látszódott már, hogy van benne már...jó sok pia. Odamentem mellé és a füléhez hajoltam.
-Gyere csillag, megyünk haza csicsikálni!-kiabáltam a hangos zene miatt.
-Túl sok SpongyaBob-ot nézel!-kiabált vissza.
-Te szoktattál rá úgyhogy ne szólj be! Amúgy meg köszönj el és húzzunk!-álltam vissza Nialler mellé. Mellettem helyezkedő karját a derekamra helyezte és megsimította az oldalam. Pat gyorsan elköszönt és jött mellettünk. Na jó ez túlzás! Közénk állítottuk és átkaroltuk, hogy ne essen el.-Most jut eszembe Niall, hogy egyáltalán kocsival jöttél?-nevettem zavaromban már kint a friss levegőn.
-Aha! Valahol itt van a kocsim...-nézett körbe.-Á! Meg van!-mutatott rá szabad kezével. Megindultunk a kocsi felé amibe beültettük Pat-ot és mi is beszálltunk. Senki nem szólt semmit. Én bámultam ki az ablakon, amikor megint előjött a kép. Ugyanaz a kép jelenik meg mindig a fejemben, mintha az agyam megörökítette volna a pillanatot, amikor megláttam őket. Előtört egy könnycsepp ami végig folyt arcomon megállás nélkül. Az ablakban néztem halvány tükör képem, ahogy lefolyik még egy és még egy könnycsepp. Miért érdemlem ezt? Újra és újra csak ez a kérdés fut át agyamon(over and over again :) ez kellettxd-sz.m.). Megint fájdalmat okozott. Annak viszont örülök, hogy nem tudja hova megyek. Így nem tud utánam jönni. Bár ki tudja a mai világban lehet, hogy hamar megtudná, de most részben az utazásra kéne gondolnom. Milyen lesz ott? Ketten? Két éretlen. Egy házban. Nagy felelősség az biztos.-Hova lesz először?-kérdezte és egy gyors pillantást vetett rám.
-Először Pat, lehozzuk cuccait aztán hozzám!-válaszoltam néha-néha elcsukló hangon.
-Oké!-motyogta. Ennyit beszéltünk az úton Pat házához. Ott megálltunk, elvettük Pat-től a ház kulcsát és bementünk a csomagjaiért. Miután megtaláltuk azokat, betettük a kocsiba és mentünk tovább. Ismét egy szó sem jött ki belőlünk, de várjunk csak...honnan tudta, hogy Patrick hol lakik? Ja, persze ott van mellette Lou-ék háza. (Eddig ~D volt, innentől Szofiis)
A kínos csend még elviselhetetlenebbé tette ezt a helyzetet. Csak Pat mordult fel néha a hátsó ülésen. Hamar  haza értünk. A ház csendes volt. Debby és Kate is már aludt. Behordtuk a cuccokat, csillaghavert pedig felcipeltük az emeletre a szobámba és lefektettük. Úgy aludt, mint akit leütöttek. Bár hajnali egykor talán ez nem is akkora meglepetés. Niallel még leültünk a nappaliban. Ő nem akart menni és én sem akartam, hogy itt hagyjon. Ismét némaság telepedett mindenre. Némaság és fájdalom. Egymás mellett ültünk a kanapén, de nem néztünk egymásra. Mintha szavak nélkül is megértenénk, mit érez a másik. Mert így történt. Tudtuk, hogy mindkettőnknek fáj. Tudtuk, hogy semmi nem lesz olyan mint az előtt. Tudtuk, hogy minden megváltozik.
-Itt maradsz éjszakára?-döntöttem vállára a fejem.
-Nem tudom. Lehet, hogy csak megvárom amíg elalszol.-mondta egyhangúan.-Hamarosan észreveszik, hogy mindketten eltűntünk a buliról és tudod, milyenek az emberek. Bár most jogosan kombinálnának.-tette kezét a combomra. Igazából még csak most döbbentem rá, hogy csurom vizes ruhákban ülünk és ezzel kezdenünk kellene valamit.
-Azt hiszem én gyorsan lezuhanyozom.-álltam fel.-És ha szeretnél utána te is megszárítkozhatnál, vagy nem tudom.-tettem kezeim a tarkómra. Ő bólintott, majd felmentem az emeletre. Halkan beosontam a szobámba, ahol Pat horkolva aludt. A szekrényemből kivettem a néhány utolsó benne maradt ruhadarabot, majd egyenesen a fürdőbe mentem. Levettem magamról a vizes göncöket és a zuhanyrózsa alá álltam. A forró víz égette a bőrömet, de nem érdekelt. Az amit belül éreztem sokkal jobban kínzott. Ismét előjött az a kép. Újra összeszorult a szívem és szemeimből könnyek törtek utat maguknak. Próbáltam megnyugodni. Semmi szükségem nem volt rá, hogy Niall még egyszer így lásson. Neki is van épp elég baja. Kimásztam a kádból és megtörölköztem, majd a csuromvizes hajamat is egy törölközőbe csavartam. Miután végeztem visszamentem a szőke manóhoz, aki most is ugyanúgy ült ott magába roskadva, ahogy otthagytam. Kezemet a vállára tettem, mire hirtelen megugrott. Apró mosoly jelent meg az arcán és az ölébe húzott.
-Louis már hívott. Azt mondtam neki, hogy rosszul érezted magad én pedig elhoztalak.-simított végig a hátamon.
-Nem hazudtál.-néztem mereven magam elé, próbálva visszatartani a könnyeket.-Niall én azt hiszem lefekszem arra a pár órára. Maradj itt kérlek. Nem akarok egyedül lenni.-néztem könyörgőn kék szemeibe. Végül rábólintott. Kihoztunk neki egy matracot az emeletről én pedig a kanapéra feküdtem. Beállítottam a telón az ébresztőt, hogy véletlenül se aludjunk el. Sokáig néztük egymást. Végül nagy nehezen, de sikerült elaludnom. Álmomban újra játszódott az éjszaka.  Minden ugyan úgy történt. Minden perc, minden esemény. Minden ugyan az volt, nekem mégis jobban fájt. Bele akartam halni a fájdalomba. Mint a balesetkor.
Sírva ébredtem fel az ébresztőre. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Niall nem az a búcsúzkodó típus. Nem  adott rá alkalmat, hogy elköszönjek. Elment. A matracon pedig csak egy "Sajnálom. Szeretlek." cetli jelezte azt, hogy egyáltalán itt járt. Akkor rádöbbentem arra, hogy már csak két emberre számíthatok. Niall sem igazi barát. Felmentem az emeletre, hogy felköltsem Patet, aki meglepődésemre már ébren volt. A csomagjainkat kicipeltük az előszobába, majd a konyhába igyekeztünk, ahol Debby tüsténkedett. Belém tuszkoltak néhány falat reggelit, de nem sok kedvem volt hozzá. Amíg készülődtünk a taxink megérkezett. Igaz, hogy a gépünk csak nyolckor indul, de már hatkor ott kell lennünk. Elköszöntem Debbytől és mivel Katetől sem akartam haraggal elválni , megüzentem neki, hogy őt is üdvözlöm. A reptérig az út csendben telt csak a drága haverom panaszkodott, hogy fáj a feje. Ezt a tegnapi után nem is csodálom. Tegnap.. Ha minden máshogy történt volna, talán most nem fájna ennyire. A váróban is és a gépen is próbált Pat beszélgetést kezdeményezni, én viszont nem éreztem szükségét a kommunikációnak. Nem tudott volna olyat mondani, ami ne juttatná eszembe a tegnap estét. A tizenkét órás út mindkettőnket kiütött.  Semmi mást nem akartam, csak hazamenni és aludni.. vagy legalábbis egyedül lenni. Amint megkaptuk a csomagjainkat és a reptér kijárata felé vettük az irányt, hirtelen felfigyeltem egy szalagcímre, melyet az egyik várakozó férfi kezében lévő újságról olvastam. "Tragédia sorozat a Brit fiúbandában!" Alatta pedig egy kép volt a fiúkról. Ledobtam a bőröndömet, majd kitéptem a pasi kezéből a lapot és a cikkhez lapoztam.
"Az 1D-barátnő szülinapja tragédiába torkollott. Mint bennfentesektől megtudtuk Harry Styles és ex barátnője Felicity eléggé összemelegedtek. Aileen és Niall együtt távoztak a buliról egy harmadik fiú társaságában. A közvetlen ezt követő néhány óráról nincs pontos információnk, ám reggel London hatalmas veszteségre ébredt. Niall Horan autóbalesetet szenvedett. Életveszélyes sérülésekkel szállították a kórházba, majd egy beavatkozás közben életét vesztette a műtőasztalon. A menedzsment és a többi bandatag Harryt kivéve jelen voltak az operáció közben. Stylest viszont furcsa mód sehogy sem tudták elérni. Louis és Paul,  végül rászánták magukat, hogy megkeressék az énekest, akire végül a menedzser házában találtak rá. Holtan. Valószínűleg gyógyszer túladagolás vezethetett a haláláig. Az öngyilkosság alapos gyanúját megerősíti, hogy Harry szobájában találtak egy Aileennak címzett búcsúlevelet, melyben mély sajnálatát fejezi ki az este történtekért és mivel tudja, hogy a lány nem fog megbocsátani ezért menekült az öngyilkosságba. A további fejleményekről a jövőben értesítjük önöket."
-NEM!-rogytam térdre.-EZ NEM LEHET!-törtek elő könnyek a szememből.Nem bírtam felfogni. Nem bírtam elfogadni.-NEM! NEM! NEM!-üvöltöttem mit sem törődve azzal, hogy rengeteg ember körém sereglett.
-Alie.-térdelt le mellém Patrick.
-Miért?-kérdeztem tőle remegő hangon.-Miért mindig velem történik ilyesmi?-vetettem magam a karjaiba.
Hirtelen minden homályosodni kezdett. A színek és a hangok összemosódtak. Csak a nevemet hallottam tisztán.
Alie. Alie. Alie.
-NEM!-ültem fel a kanapén zokogva. Szívem a torkomban dobogott. Már fájóan gyorsan lüktetett. Ekkor vettem észre, hogy Niall mellettem guggol  és fogja a kezem.
-Mi történt?-kérdezte, miközben mellém ült én pedig a vállára borulva zokogtam tovább.
-Egy rossz álom.-dadogtam.
-Nyugodj meg.-simított végig a hátamon.-Már vége van.
-De..de annyira valóságos volt. Meghaltál.-a szó hallatán megborzongott.

-Itt vagyok. És mindig is melletted leszek.-homlokát az enyémhez szorította és összekulcsolta kezeinket.
-Megígéred?-kérdeztem szipogva. Ő bólintott, majd egy csókot lehelt az ajkamra. Hagytam. Nem tudom miért, de hagytam. Pedig nem voltam szerelmes. Legalábbis nem belé. Nem őt szerettem. Talán csak azért nem toltam el magamtól, mert tudtam, hogy őszinte. Csak.. egyszerűen jó volt.Mégis motoszkált bennem valami. Nem érzek iránta semmit,de mégis hagyom, hogy abban a hitben ringassa magát, hogy kettőnknek van közös jövője. Nem tudom mi lenne a jobb döntés. Elmondani, vagy hagyni..
-Hát ti már ébren vagytok?-battyogott le a lépcsőn Debby. Rápillantottam az órára. 4:53. Elvettem a telefonom az asztalról és kikapcsoltam az ébresztést.-Gyertek, csinálok reggelit.-lépett be a konyhába. Niall most is szélvész gyorsasággal rohant utána. Én túl gyengének éreztem magam. Fáradtnak és kimerültnek.
Lassan feltápászkodtam az ágyról és a bútoroknak és falaknak támaszkodva botorkáltam ki as konyhába.
-Mi van veled Aileen?-mért végig Debby miközben két kenyeret tett a pirítóba.-Nagyon sápadt vagy.-nézett rám aggódva. Nem válaszoltam, csak levetettem magam a szőke manó melletti székre az asztalnál.
Gyengéden végigsimította az arcom, mire szemei kikerekedtek.
-Alie, te tűz forró vagy.-mondatára nagynéném is ott termett mellettem és homlokomra tapasztotta a tenyerét.
-Ilyen betegen nem mész sehova.-jelentette ki komoly arccal.
-De igen megyek. Elleszek, ne aggódj miattam.-erőltettem egy mosolyt magamra meggyőzésképp.
-Majd én vigyázok rá.-lépett a helyiségbe Patrick. Igen nyúzottnak tűnt. Mit tesz a másnap?
Nagy nehezen de meggyőztük Debbyt. Kicsivel később csak a kint álló taxi hangos dudájából jöttünk rá, hogy itt az ideje menni. Kivittük a kocsihoz a bőröndjeinket, majd elköszöntünk Debbytől és Katetől aki időközben csatlakozott. Életem egyik legnehezebb pillanatának éreztem itt hagyni a kis ír manót. Szemmel láthatóan mélyen érintették a történtek. Hosszú percekig csak álltunk egymással szemben, szótlanul, végül ő törte meg a csendet.
-Ha bármikor szükséged lesz rám, csak hívj és megyek.-szorított magához. Úgy, mintha nem is akarna elengedni. Soha.
-Úgy lesz.-bontakoztam ki a karjaiból és beszálltam a kocsi hátsó ülésére.
-Kérlek, ne csinálj hülyeséget.-szorította meg a kezem mielőtt becsaptam volna az ajtót. Biccentettem egyet, és utoljára búcsút intettem a kint állóknak, majd a jármű megindult. A nap még csak most szórta első sugarait az álmos utcákra. Minden kihalt volt és csendes.
-Ugye nincs ellene kifogásotok ha bekapcsolom a rádiót?-pillantott hátra a tükörben a sofőr kedvesen.
-Nincs.-ráztam meg a fejem, mire ő üzembe helyezte a készüléket.
-Jó reggelt minden londoni korán kelőnek.-hallatszott meg a rekedtes hang a rádióból.- A szép nyári reggelen hallgassunk egy kis One Directiont.
Ne..Ezt most nem akartam. Abban a percben megszólalt az a dal, ami talán most a legjobban meg tudott érinteni. Ami belül szét tudott tépni. Az a dal, amelyik a legjobban fájt. Nem tudtam tovább visszatartani. Nem voltam elég erős. Gyenge voltam. Túlságosan gyenge. Fejemet az ablaküvegnek támasztottam és hagytam, hogy előtörjenek belőlem a könnyek. Hagytam, hogy fájjon. Hogy kínozzon.
Pat biztatásképp megszorította a kezem. Tudta, hogy mit érzek most. Tudott mindent, mert később kiderült Niall beszámolt neki az estéről. Nem kérdezett, csak ott volt mellettem és ez épp elég. Igaz barát. Hamar a reptérre értünk, majd másfél órát vártunk a gép indulásáig. Mikor becsekkoltunk és a helyünket elfoglaltuk kezdtem magam elég furcsáén érezni. Forgott velem a világ. Szédültem. A hangok egyre távolabbinak tűntek, majd végül teljesen összefolytak. Hirtelen minden elsötétült.

Harry szemszöge.

Arra ébredtem, hogy szörnyen hasogat a fejem. Nem nyitottam ki a szemem csak feküdtem. Halk nyöszörgés ütötte meg a fülemet.
-A.J.?-próbáltam suttogni. Nem jött válasz. Próbáltam felülni, de észre vettem, hogy ezt megakadályozza egy  test amely a mellkasomon pihen. Alszik. Nem akartam felébreszteni, így úgy döntöttem mozdulatlan maradok. Egyik kezemmel finoman simogatni kezdtem Aileen hátát. Meztelen volt. Furcsállani kezdtem, de nem emlékszem semmire abból, ami éjszaka történt. Akkor mi most..?
-Oh Harry..-nyöszörgött újra a rajtam fekvő, ám rá kellett döbbennem, hogy nem az akinek hittem. Szemeim kipattantak, mire megpillantottam a szőke hajzuhatagot közvetlenül előttem.
-Felicity?-löktem le magamról, mire furcsa tekintetével találtam szembe magam.
-Miért kit vártál?-mosolygott ravaszul.-Azt hittem a tegnap éjszakára örökre emlékezni fogsz erre tessék másnapra minden törlődik.-nevetése betöltötte az egész szobát, amit csak most vettem igazából észre. Számomra idegen volt mégis ismerős. Az ő házában vagyunk.
-Mi? Mi ketten tegnap..? Ugye ez csak egy rossz vicc?-kérdeztem ingerülten, ám a padlón heverő szétszórt ruhadarabok helyette is választ adtak.
-Most mi bajod van?-ült fel az ágyban eltakarva felsőtestét a paplannal.-Azt hittem élvezted.
-Nem. Nem. Nem és nem.- gyorsan felpattantam, felkaptam az alsógatyám és a többi ruhámat kezdtem sorban összeszedni majd magamra cibálni.
-Ez este nem így jött le.-motyogott az orra alatt.
-Felicity figyelj. Tegnap történt ami történt. Nem forgathatjuk vissza. De mindketten tudjuk, hogy ez csak egy menet volt semmi több. Minden érzés nélkül. Csak az alkohol hatása alatt voltunk. A kettőnk kapcsolatának már rég vége. Kérlek ne keress többet. És ha most megbocsátasz, helyre kell hoznom egy orbitális hibát.-feltéptem a szoba ajtaját meg sem várva, hogy szóhoz jusson. Kiléptem a bejáraton és ez első dolgom az volt, hogy felhívjam Aileent. Ki volt kapcsolva. A következő akit tárcsáztam Louis volt.
-Harry?-szólt bele sok csörgés után.
-Louis mondd, hogy minden rendben van otthon.-hadartam loholva. A kocsim valószínűleg a klub parkolójában volt így a gyalogos hazautat választottam.
-Azt épp nem mondanám. Niall ige..
-Niall le van szarva.-szakítottam félbe. Tényleg, az a kis pöcs a legkevésbé sem tudott érdekelni.
-Oké, de siess haza. Beszélnünk kell.-azzal kinyomott.
Lassanként átváltottam kocogásba, de megtorpantam amikor elhaladtam egy újságos stand mellett. Sorra olvastam a főcímeket.
"Újra itt az ex barátnő?" "Aileen vagy Felicity?" "Harry két vasat tart a tűzben." "Styles a szülinapon lépett félre?" Természetesen jobbnál jobb képekkel voltak megtűzdelve a pletykalapok, de épp eleget mutattak. Csókot.. Felicityről és rólam. Hogy lehettem ekkora barom? Úgy kezdtem rohanni, ahogy a lábam bírta. Abban az iramban tíz perc alatt értem haza.
-Mi történt?-rontottam be az ajtón lihegve. Mind a négy szempár rám szegeződött. A srácok a szőke szemétláda köré gyűltek és vigasztalták.
-Éppen csak annyi, hogy valakiben összedöntöttél egy világot.-szólalt meg a központi személy gúnyosan.
-A te lelki világod egy cseppet sem érdekel.-vágtam rá, majd Louishoz fordultam.
-Ne..-épp kezdte volna, mikor csengettek.
-Jövök.-kiabáltam, mivel én voltam a legközelebb az ajtóhoz.
-Helló Harry.-köszöntött Jack, az őr a tegnapi buliról.-Niall meghoztuk a csomagokat.-lépett beljebb, hogy a mögötte álló két férfit beengedje, akik ajándék dobozokat cipeltek. Aillen tegnapi csomagjait?
Elvonultak a szőkeséggel négyszemközt beszélgetni, de én figyeltem őket. Jack telefonja hirtelen megcsörrent, s mikor elővette valami fényes tárgy esett ki a zsebéből. Amint felvette én azonnal felismertem.
-Hogy a francba kerül ez hozzád?-csörtettem közéjük, majd kitéptem a kezéből a láncot, melyet A.J. nyakában láttam utoljára, amikor oda tettem.
-A szórakozóhely mögötti sikátorban találtam ma reggel.-nézett rám a férfi furcsán.
-A sikátorban? Mi a francot keresett a sikátorban? Vagy A.J. mit keresett a sikátorban?-tettem fel folyamatosan a kérdéseket, amikre végül a nem várt személy adta a választ.
-Csak menekült a ti kis jelenetetek látványa elől.-pillantása gúnyos volt.-Majd gondolom megszabadult attól ami rád emlékeztette.
-Látott minket?-kérdeztem reménykedve a nemleges válaszban, ám lelkem mélyén tudtam, hogy nem azt kapom.
-Elég vak lett volna ha nem.-hangzott a válasz Liam szájából a hátam mögül.
-Beszélnem kell vele.-kezdtem kétségbe esetten keresni a telefonom.
-Feleslegesnek tartom. A repülőn úgy sincs bekapcsolva a telefonja.-indult felfelé a lépcsőn Niall.
-Mit keres repülőn? És egyáltalán hova megy?-jöttek az újabb és újabb kérdések, de nem tőle akartam megkapni a választ.
-Látod Harry, ha valóban a barátja lennél, most minden kérdésedre tudnád a választ.-nevetett lenézőn.
-Fogd be te kis rohadék!-indultam meg felé, mire Zayn és Lou az utamat állták.
-Én a helyedben először magamba néznék utána szidnék bárkit is. Pöcs.-tett ő is egy lépést felém.
-Niall Horan. Te halott ember vagy.-löktem félre az előttem állókat, majd határozott mozdulattal a falhoz szorítottam.
-Az lehet, de én legalább azzal a tudattal leszek halott, hogy tudom hol van az akit szeretek. Mert én tudom hol van Alie..


Bocsánat, most igen rövid lett. Lényeg, hogy amig D büntiben van én hozom a részeket ( kövit 5nap és 6 KOMI után). Azért remélem tetszett. Szofiis.