17.rész Túl nagy szavak..

FONTOS: A rész végén lévő kisregényt OLVASSÁTOK EL!

A.J. szemszöge:

Hat nap telt el. Harry-Niall ügy lassan rendeződni látszik. Harry tegnap felhívott, hogy találkozzunk. Még van egy fél óra amíg értem jön. A HamisAileen twittei miatt már rengeteg újságíró keresett meg. Lassan hasztalannak látom mondogatni, hogy nem én vagyok az akit keresnek. Úgysem hisznek nekem. Debby viszont nem hagyta annyiban. Kivizsgáltatja az ügyet, a rendőrök pedig értesítenek ha megtudnak valamit. A holnapi nap már kicsit húzósabb. Jön a buli, amit nem is akartam. De azért kíváncsi vagyok mit hoznak össze. Niall kiket akar meghívni, ha senkit sem ismerek? És nem lesz.-e ebből is probléma?
És mi lesz utána? Még most is rágódom azon, hogy jól döntöttem-e? Jó-e ez így, hogy nem tudják, 2 nap múlva elmegyek? Igazából még magam sem tudom, hogy New York-ban maradok-e végleg vagy sem.. Talán rajta áll.. Motorzúgást hallottam odakintről. Kinéztem a nappali ablakán és megláttam az ismerős kocsit, amiből épp fürtöske igyekezett kiszállni. Megfogtam az asztalon heverő kulcsomat és a bejárathoz mentem. Csengetett. Kezem már a kilincsen pihent mégsem volt elég erőm hozzá, hogy lenyomjam azt. Nem tudom miért.. talán csak nem éreztem elég erősnek magam ahhoz, hogy újra lássam. A csengő folyamatosan szólt, mi pedig ott álltunk az ajtó két oldalán várva.. valamire.. Egy idő után feladta a próbálkozást és távolodó lépteit hallottam meg. Vagy most vagy soha.. Gondoltam magamban. Kinyílt a bejárat. Ő nagy léptekkel haladt a kocsi felé, feltételeztem nem látott meg. A szívem vadul verte a bordáimat, a torkomban pedig nagy gombócot éreztem.
-Harry?-szóltam végül halkan, mire hirtelen megtorpant. Innentől mintha minden lassított felvételben játszódott volna. Felém fordult és ott állt tőlem húsz méter távolságra. Tekintetét belefúrta az enyémbe. Nem tudtam ellenállni. Láttam rajta, hogy visszafogja magát. Tett pár óvatos lépést felém, majd ismét megállt. Ugyanúgy vívódott magával ahogy én. Egyre kevésbé tudtam visszafogni magam, hogy ne rohanjak oda hozzá és vessem magam a karjaiba. Túl nagy volt a kísértés. Gyönyörű zöld szeme még ilyen távolságból is szikrázott. Épp elindultam volna felé, mikor felemelte a kezében lévő slusszkulcsot és kikapcsolta a kocsi riasztóját, majd intett a fejével, hogy szálljak be. Ennyit a vívódásról. Gyorsan bekulcsoltam az ajtót, majd követtem őt. Beszálltam az anyós ülésre. Elindultunk. Fogalmam sem volt arról, hogy hova. Nem tudtam mire számítsak. Már vagy tíz perce úton lehettünk, de a kocsiban még egy szó sem hangzott el köztünk. Mereven bámulta az utat és mikor néha néha rám pillantott mondani akart valamit, de mégsem tette.
-Mit akarsz hallani?-törtem meg a csendet, miközben bámultam kifelé a szélvédőn.
-Mi?-értetlenkedett.
-Nem kezdeményezel beszélgetést, így feltételezem tőlem akarsz hallani valamit.-mondtam még mindig az utat nézve.
Sóhajtott egyet, de nem szólt semmit. Hallgatás beleegyezés.. Tudtam, mi az az egy szó amit hallani akar..legalábbis feltételezéseim szerint.
-Sajnálom.-mondtam, még csak rá sem pillantva.- De nem csupán az én hibám volt.-Féltem attól, hogy veszekedés tör ki köztünk az utóbbi mondatom miatt, mégis úgy éreztem ki kellett mondanom.

Harry szemszöge:

Ismét azt éreztem, hogy kerüli a tekintetem. Pedig most én is a szemébe akartam nézni, bár ez vezetés közben elég necces lenne. Úgy döntöttem várok amíg haza nem érünk, így kettőnk közt ismét beállt a kínos csend. Szerencsémre Louis mindenkit eltávolított otthonról, így nyugodt környezetben beszélhetünk úgy, hogy nem zavar minket senki. Tényleg nyugis volt minden. A srácok nélkül teljesen csendes. Egyenesen a szobám felé vettük az irányt. Én elöl, ő mögöttem. Amikor bejött bezártam mögötte az ajtót és mindketten az ágyra ültünk.

-Igazad van.-próbáltam megfogni a kezét, de ő elrántotta azt. -Én is hibás vagyok. Viszont, ha úgy gondolod, én hajlandó vagyok fátylat borítani erre az ügyre.-erőltettem egy mosolyt az arcomra biztatásképp, ám teljesen felesleges volt, mivel még csak rám sem bagózott.
-Csak ha kibékülsz Niallel.-fordult felém komoly arccal.
-MI VAN?-álltam fel meglepődve.-Ezt nem hiszem el! Te még mindig őt véded? Én töröm magam, hogy kibéküljünk te meg még mindig az ő pártján állsz?-kezdtem felidegesíteni magam, de tudtam, hogy nem szabad. Akkor elszabadul bennem a "szörny" és kitudja mit művelek. Újra. Le kell nyugodnom. MOST!

-Na ide figyelj!-állt mellém ő is.-Nem védek senkit! De ő bocsánatot kért, mindketten hibásak voltunk! Az utóbbi néhány napban nem különösebben vettem észre, hogy törnéd magad, de épp az imént mondtad, hogy elfelejtenéd ha én is akkor ezen miért akadsz fenn?-kérdezte rezzenéstelen arccal.
-De ez így már más.
-Miért lenne más? Niall a barátod!
-Csak az volt!-fordultam el.
-Nem. Még mindig az lenne, ha hajlandó lennél elfelejteni egy apró hibát!-fordított maga felé. Tekintetében mintha némi dühöt véltem volna felfedezni.
-Apró hibát? Aileen! Ő lekapott téged!
-De nekem az a csók nem jelentett semmit. Én téged szeretlek Harry.-ölelt át.Arcát a vállamba nyomta, karjaival pedig szorosan magához láncolt.Szaporán vette a levegőt. Éreztem vad szívverését.-Nem akarlak elveszíteni.-búgta, mire karjaimat a dereka köré fontam. Rég vártam, hogy újra érezhessem. Hosszú percek múlva kibontakoztunk egymás karjaiból és ismét az ágyra ültünk.-Legalább próbáld meg jó?-nézett rám kérlelő szemekkel.
-Semmit nem ígérek..-persze, hogy nem.. Ugyan az játszódott le mint a gimiben. Csak épp nem Patrickal, hanem Niallel és nem a suliban hanem..máshol és más körülmények közt.
-Kérlek..-ült még közelebb hozzám és homlokát az enyémhez szorította. Most.. Most mintha érezném, hogy szeret.. Louisnak tényleg igaza volt. Remélem. Némán bólintottam egyet, majd a téma hirtelen terelődött.
-Várod már a holnapi bulit?-húzódott mosolyra a szám.
-Igazából én nem is tudom. Nem tudom mire számítsak. Nem lesz ez akkora nagy buli, hisz tényleg nem ismerek senkit. Szóval csak egy szűk körű kis party lesz.-hangzott a válasz bizonytalanul.-Persze, ha ti egyáltalán eljöttök.
-Hogy mi? Egy ilyen kis semmi buliba? Mit gondolsz te?-erőltettem magamra komolyságot. Szája lefelé görbült és szemeit is lesütötte.-Ugyan.-nyomtam egy puszit az arcára.-Tudod, hogy csak viccelek. Ki nem hagynánk.-kis mosoly jelent meg az arcán, de azonnal el is tűnt. Megint van valami.-Mi a baj?-kérdeztem, mire elhúzódott tőlem. Tudtam mi lesz a válasz: semmi. És igyekeztem ezt kivédeni.-Ha azt mondod, hogy semmi esküszöm egy pohár vízbe fojtom magam.-egy röpke pillanatig nevetett, majd mikor szólásra nyitotta volna a száját a telefonja fojtotta belé a szót. Gyorsan előkapta a zsebéből és pötyögni kezdett valamit. Arca ijedt lett és sápadt.
-Haza kell mennem! Elviszel?-nézett rám sürgetőn, bólintottam egyet, majd amilyen gyorsan csak lehetett a kocsihoz mentünk.
-Mi történt?-kérdeztem, miután már beindítottam a járművet.
-Debby volt az, hogy gyorsan menjek haza mert van valami Kate-el.
Nem kérdeztem többet, de tudom, hogy még ezen kívül tartozik nekem egy magyarázattal, azonban most nem akartam ezzel is terhelni. Gyorsan mégis körültekintően vezettem és mikor az ismerős házhoz értünk meglepve tapasztaltuk, hogy egy rendőrkocsi parkol előttük, így én a szomszédhoz parkoltam. Amint megálltam ő feltépte a kocsiajtót és rohant a ház felé én pedig igyekeztem vele tartani a tempót. Debby nyitott ajtót és egyenesen a nappaliba kísért minket ahol két egyenruhás férfi és Kate foglalt helyet. A kis vipera teljesen el volt keseredve. Félt. De mitől?
-Jó napot!-állt fel a köpcösebb férfi és A.J. felé nyújtotta a kezét.-Collyns hadnagy vagyok a rendőrségtől, ő pedig a kollégám  Parker felügyelő.-biccentett a mellette ülő felé.
-Aileen Johnson.-mutatkozott be, majd a rendőr felém is megtette ezt a gesztust.
-Harry Styles.-ráztam meg a kezét.
-Bizonyára tudja miért kerestük fel Mrs.Johnson.-ült vissza a helyére.
-A Twitter miatt? Megtalálták a valódi tettest?-ültünk le a kanapéra.
-Ami azt illeti igen. Az illetőt önnek jogában áll feljelenteni személyi jogok megsértése miatt, ezt jobb ha tudja.-meredt ránk az egyenruhás unottan.
-Jó, de mondja már ki tette.-mondta A.J. kissé idegesen, mire a szobában megjelent Debby és kezeit összefonva Kate-re meredt a két férfivel együtt.
-Én voltam.-motyogta alig hallhatóan.
-Mi? Hogy tehetted ezt?-pattantam fel..
-Csak.. én.. féltékeny voltam Aileenra..-bámulta mereven a földet.
-És ez a megoldás? Ez a megoldás, hogy lejáratod milliók előtt?-csatlakozott a beszélgetésbe Debby is. Az érintett pedig csak ült mellettem és hallgatott.
-Mrs.Johnson, fel szeretné jelenteni Mrs. Staubot?-szegezte A.J-hez a kérdést a rendőr. Ő egy másodpercre felpillantott, de még mindig néma volt. A szobában tapintani lehetett a feszültséget. Kate már majdnem sírt. Debby szégyellte magát én pedig kezdtem egyre inkább felidegesedni.
-Aileen?-szólalt meg Mrs.Undirectioner fan.
-Nem.-nyögte ki végül A.J., majd felállt és kiment a szobából egyenesen az emeletre.
Jelen pillanatban meg tudtam volna ölni azt  a kis ribancot. Nincs elég bajunk-e nélkül is?. A rendőrök még feltettek nekünk néhány kérdést, majd elmentek. Kate megúszta egy figyelmeztetéssel, de kétlem, hogy az anyja ezt csak úgy annyiban hagyná. Részemről is kapna pár "jó tanácsot", de lemondok erről, mivel tudom, hogy nem ér annyit, hogy felidegesítsem magam. Különben is, most jobb dolgom is van ennél.
-Én azt hiszem beszélek vele.-álltam fel a kanapéról és kettesben hagytam őket. Az emeletre siettem és mikor benyitottam A.J. szobájába, ő valamit sietve az ágya alá rúgott. Feldúlt volt és ezt meg is lehet érteni.-Ne foglalkozz vele, majd mi elsimítjuk ezt az ügyet.-karoltam át a derekát hátulról.
-Már nem is érdekel ez az egész. Elég volt. Kate azóta utált mióta tudta, hogy együtt vagyunk. Mindig úgy intézkedett, hogy keresztbe tegyen nekem és ezt te is tudod. Egyedül  azt bánom, hogy nem jöttem rá előbb, hogy ő volt.-mondta el egy szuszra. Valamit még motyogott az orra alatt,de nem értettem. Remegve vette a levegőt így feltételeztem, hogy a sírás határán van. Azt pedig meg kellett előznöm.
-Beszéljünk inkább valami másról.-ültem az ágyra őt pedig az ölembe húztam. Csak bambán nézett maga elé.- Dobj fel valami random témát.-bátorítottam.
-Az utóbbi időben, hogy-hogy nem hordasz sapkát?-hagyta el hosszú szünet után a száját a kérdés.- Kutakodtam kicsit utánad a neten és ahány képen láttalak mind sapkát viseltél. Most miért nem?
Ough. Na ezt a kérdést mellőzhettük volna.
-Hát.. ömh. Tudod én .. izé csak akkor veszek fel sapkát .. ha előző este.. hogy is mondjam hát..
-Oh.-szakította félbe a dadogásomat. Egy pillanatra kikerekedtek a szemei, és ez bizonyította azt, hogy rájött mit akartam kinyögni az imént.-Értem.-helyeselte elméletem. Mondhattam volna, hogy változtathatnánk a sapka szitun, de azt hiszem nem lett volna túl sok foganatja ezzel fokozni a kedélyeket.

*másnap*

  Niall szemszöge:

Nem gondoltam, hogy ennyi mindent kell intézni egy bulihoz. Helyfoglalás, meghívók, kaja, pia, vendégek, zene.. Kipurcantam. De remélem megérte. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. A klubot lefoglaltuk estére. Csak a listán szereplő vendégek jöhetnek be. Legalább lesz néhány új barátja, nem pedig csak Patrick és mi. De mi van, ha nem jó ez így? Mi van, ha nem jön majd be neki a zenekar? Vagy a többi ember? Vagy bármi.. Tetszeni fog neki a díszlet? Mi van ha teljesen mást álmodott meg? Konzultálnom kellett volna vele erről. Tudtam, hogy nem kellett volna belevágnom. Tényleg mi van ha csalódni fog?

Nagy gondolkodásomban levetettem magam egy bárszékre.
-Hé haver minden oké?-ült le mennél Josh.
-Ja. Persze, csak gondolkodom, hogy oké lesz-e így minden. Szerinted tetszeni fog Aileennak?-kérdeztem.
-Egész biztos.-nevetett biztatólag.-Niall kidolgoztad a beled érte. Az a minimum, hogy tetsszen neki. Jó munkát végeztél nyugi.De most megyek, még van egy kis dolgom.-veregette meg a vállamat, majd elment.
Az. Dolgom még nekem is lenne. Be kell csomagolnom az ajándékot, le kell tusolnom, átöltöznöm, beszélnem a srácokkal. És már ott vagyok, hogy nyolc óra és kezdődik a pörgés. Indulnom kellene szóval rászántam magam, hogy elköszönjek a még készülődő pincérektől és személyzettől, majd hívtam egy taxit. Fél órámba telt amíg haza értem. Már csak én hiányoztam. Liam és Louis a nappaliban TV-ztek.  Zayn a szobájában volt. Harryt pedig úgy leszarom ahogy van, de állítólag ő is itt van valamerre. És végszóra most trappolt le az emeletről. Amennyire kivettem fel tudna nyársalni a szemével, de ez az érzés kölcsönös. Az utóbbi időben igyekeztem teljes mértékben kerülni, ami a közös programokat kivéve sikerült is. A média és a rajongók előtt játszanunk kell a makulátlan barátságot, de én akkor is undorodom tőle. Elmentem letusolni, majd a szobámba siettem. Kikotortam a szekrényem aljába rejtett kis dobozt. Leemeltem tetejét, hogy megnézzem benne van-e az ajándékom. Benne volt. Bele gondoltam, mit is fog szólni ehhez a kis meglepetéshez és akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Gyorsan becsomagoltam és lementem beszélni a többiekkel.

A.J.szemszöge:

-Aileen igyekezz! Mindjárt fél nyolc!-kiabált fel Debby a nappaliból. Fél nyolc, ami annyit jelent, hogy mindjárt itt van értem Harry. Az normális, ha izgulok? Igazából sosem volt olyan igazi nagy szülinapi bulim, de feltételezem Niall kitesz magáért. Mivel néhány perce szálltam ki a tusolóból és csak egy törölköző takarta a testem gyorsan megszárítkoztam és magamra kaptam az előre kikészített göncöket.
Igazából én teljes mértékben meg lettem volna elégedve egy pólóval és egy farmerrel, de Debby  rám sózta néhány cuccát, hogy mégsem lazulni megyek, hanem szülinapot ünneplek, szóval nézzek ki valahogy.

Átfésültem a hajam és feltettem egy leheletnyi sminket. Már menetkész voltam, mégis mielőtt elindultam volna pillantásom az asztalon heverő papírdarabra esett. A jegyem. A holnap reggel induló gépre. Úgy döntöttem, hogy csak a próba heteket töltöm New Yorkban. Most, hogy rendeződött a kapcsolatunk Harryvel nem fogom itt hagyni. Bár azt még mindig nem tudom, hogy fogom vele, közölni: Két hétig nem találkozunk. Bár eddig ez a rekordunk volt.  Vicces, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Szinte észre sem vesszük. Ahogy sok mást sem. Hogy milyen gyorsan elmúlik a gyerekkor. A boldogság. Nem vesszük észre, hogy milyen törékeny a szép és a jó, csak már mikor darabokban csúszik ki kezeink közül. Gondolatmenetemből derekamra fonódott erős karok érintése zökkentett ki. Nem láttam, de tudtam, hogy ő az. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd felé fordultam és apró csókot leheltem ajkára. Örültem, hogy nem vette észre a jegyeket.
-Csinos vagy.-mért végig szemeivel tetőtől talpig.
-Csak épp ez nem az én világom.-nevettem, majd karon ragadtam és az ajtó felé húztam.
-Nem is kell, hogy az legyen, de néha kell a változatosság.-kulcsolta össze ujjainkat amint leértünk a lépcsőn.
Elköszöntünk Debbytől és arra számítottam, hogy az ő kocsijával megyünk a party helyszínére, de amint kinyitotta előttem a bejárati ajtót, rá kellett jönnöm, hogy nagyot tévedtem.  Egy hatalmas fehér limuzin állt a házunk előtt, az ajtajánál pedig egy egyenruhás sofőr. Nem hittem a szememnek. Szó szerint tátva maradt a szám. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyenben lesz részem.
-És ez még csak a kezdet.-lökött meg óvatosan bátorítólag, hogy induljak. Néha van egy olyan érzésem, mintha a gondolataimban olvasna. Mikor a járműhöz értünk a sofőr üdvözölt és kinyitotta az ajtót. Beszálltunk, majd néhány pillanat múlva már útnak is indultunk. Harry velem szemben foglalt helyet. Igazából csak most vettem észre, hogy ő is magához képest elegánsan öltözött. Legalábbis mondhatjuk, hogy nála a farmer az öltöny és az ing elegáns. De én őt így szeretem. Így tökéletes.
-Ez az este felejthetetlen lesz.-ült át mellém, én pedig fejemet a vállára döntöttem.-Ígérem.-fogta meg combomon pihenő kezem.-De A.J. ugye azt tudod, hogy tartozol még nekem egy magyarázattal?-kérdésére gyomrom rögtön görcsbe rándult. Lábaim remegtek. Szívem pedig vadul vert. Féltem, hogy eljön ez a perc. De még nem érzem magam készen erre. Egyszerűen nem megy. Húznom kell az időt, amennyire csak lehet.
-Később elmondom.-próbáltam határozottságot erőltetni magamra.
-Biztos?-hangjában éreztem a bizonytalanságot. Jelen helyzetben talán még én sem hittem volna magamnak, szóval ezt teljes mértékben megértem. Csak bólintottam egyet, majd néhány perc csendben telt el, végül ő törte meg a csendet.
-Nézz ki az ablakon.-utasított vigyorogva.
-Minek?-értetlenkedtem, mire ő a fejem az ablakra irányította.
-Csak nézz.-nevetett, én pedig bámultam a sötétedő utcákat. Legalábbis addig, amíg egy ismerős fekete kendő el nem takarta azokat előlem.
-Ne már.-tiltakoztam és próbáltam levenni a látásomat szabályozó ruhadarabot, de Harry lefogott.
-Nem emlékszel, hogy ebből legutóbb milyen jó kis meglepi sült ki?-igaz. Tehát hagytam magam..A limó néhány percnyi vezetés után leparkolt, majd Harry segített kiszállnom és karomat átkarolva vezetett tovább. Az utcai zajok egy idő után elültek így feltételeztem, hogy már egy épületen belül vagyunk. Viszont furcsa, hogy síri csend volt. Éreztem, ahogy kezdi kibogozni a kendő csomóját, így automatikusan a szememhez kaptam, hogy eltávolítsam azt.
-MEGLEPETÉS!-hallottam meg az előttem álló hatalmas embertömeget. Mert az volt.Csak épp nem az átlag. Végig néztem a hatalmas teremben és körülvettek a celebek. Justin Bieber, Austin Mahone, a Johnas Brothers, Demi Lovato és még órákig sorolhatnám. Nem tudtam felfogni mi történik velem. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna erre. A klub szülinapi dekorációban díszelgett. Hatalmas transzparenseken állt: Boldog 18. szülinapot Aileen. A színpadra mikrofonok és gitárok voltak előre odakészítve,szóval élő zene lesz.Tetszik ez az egész, de mégis kissé szorongással tölt el. Egy híresség megismeréséből adódott gondom 3 hónappal ez előttől kezdve. Ami néha elül, néha pedig botrányba torkollik. Mindenki egyenként jött oda hozzám 'Boldog Szülinapot' kívánni és pár szót váltani.  Rá kellett döbbennem, hogy egy szinten félreismertem a sztárvilágot. Nem mindenki pökhendi és nagyképű. Bár őszintén szólva összeakadtam néhány lenéző emberrel is, de hála égnek, nem ők voltak döntő többségben. Mindenki hozott nekem valami kis apróságot, bár egyáltalán nem kellett volna. A bárpult mellé volt téve egy asztal, ott tornyosultak az ajándékok. A tömeg elült előlem, akkor találkoztam az igazi barátaimmal. Elsősorban Patrickkal.
Ő meglepett egy Kalandra fel pólóval. Ha már el is csórtam az övét, legyen egy tartalék.

Majd jöttek a srácok, vagyis Louis, Liam és Zayn. Tőlük kaptam egy hatalmas Teddy macit, és virágokat.

Majd jött Niall. Izgatottnak tűnt, mikor átnyújtott nekem egy kisebb szépen csomagolt dobozt. Végig az arcomat fürkészte,miközben lehámoztam a csomagról a papírt és kinyitottam azt. A doboz egy nyakláncot rejtett, egy szívecskés medállal, amire az brit zászló volt festve. A szív nyitható volt, a belsejében pedig gravírozott szöveget találtam. "Mindig számíthatsz rám."

Nevetve Niall nyakába ugrottam. Nagyon örültem. A baráti ölelkezésnek Harry "köhögése" vetett véget. Nem nézte jó szemmel, hogy Niall közelében vagyok, így feltételeztem még nem próbáltak békülni. Ezen feltétlen változtatnom kell, de tudtam, hogy most semmi esély rá. A szőke manó felé intettem, hogy még találkozunk, majd göndörke felé fordultam.

-Miért van itt?-kérdezte komoran.

-Hogy hogy miért van itt? Ő szervezte ezt az egészet, mindezek mellett pedig a barátom.-fontam össze a karjaimat számon kérőn. Unottan hümmögött egyet. Féltékeny.- Harry, tudom, hogy adtam rá okot, hogy féltékeny légy, de kérlek, csak ma bízz bennem annyira, hogy nem rendezel jelenetet mert Niallel is foglalkozom.-tettem a kezemet a vállára. A feszültség enyhülni látszott.Homlokát az enyémnek támasztotta, majd gyengéd csókot lehelt az ajkamra, majd mögém lépett. Hirtelen valami hideget éreztem a nyakamban, és kezem automatikusan oda kaptam. Egy szárnyas szív alakú medált érintettem. Közepén egy kulcslyuk szerű réssel. A hátulján pedig szöveg volt, szintén gravírozva, de mivel a nyakamban volt, nem tudtam elolvasni mi az.

-Mi van bele írva?-kérdeztem, miközben próbáltam kitapogatni a betűket kevés sikerrel.

-"Forever Together:"-kaptam a választ.-És már a szíved kulcsa is nálam van.-jelent meg egy nagy mosoly az arcán, majd az inge alól előhúzott egy kulcs alakú medált, ami a repülője mellé volt felfűzve.-Boldog szülinapot!-ölelt át. Kinyögte egy halk köszönömöt. Többet nem is tudtam volna, mert a színpad felől egy női hangot hallottam meg és mindketten felé szegeztük a tekintetünket. 

-Ez Perrie, Zayn barátnője.-ecsetelte, miközben karját a derekamon pihentette.

-Ezúton szeretnénk boldog szülinapot kívánni neked Aileen.-mosolygott rám a szőke lány, mikor hirtelen elsötétedett a terem és egy reflektor irányult rám és Harryre. Biccentettem egyet, majd további három lány lépett a színpadra. Mint később megtudtam, ők a Little Mix. A koncert kezdetével beindultak az emberek. Mindenki táncolt és ezerrel bulizott. Harry átengedett néhány srácnak egy-egy tánc erejéig. Ilyen volt például Nick (Johnas), Justin,Austin , de mikor Niall a látótávolságon belülre került, Hazz azonnal 'kisajátított', de ez nekem cseppet sem tetszett. Már nem volt józan. Valószínűnek tartom, hogy amíg és a parketten voltam, neki a bárpultnál való ücsörgés mellett lecsúszott néhány pohár alkohol. Engem is próbált kínálni, de ellenálltam. A baleset után megfogadta, hogy soha többé nem iszom. Szemmel láthatóan ő sem bírja annyira a piát. Elvezettem a bártól egy távolabbi asztalhoz ültettem. Eléggé tiltakozott, de megoldottam. Egymás mellett ültünk. Én figyeltem őt, ő pedig üveges tekintettel meredt maga elé. A zene hangos volt, jóformán a saját gondolataimat sem hallottam tőle, de nem láttam értelmét annak, hogy tovább húzzam a New Yorki út titkolását.

-Tényleg tudni akarod mi bajom volt tegnap?-kérdeztem hangosan, hogy elnyomjam kicsit a zenét.

Tekintetét rám szegezte, majd kissé unottan bólintott egyet.-Tudod én..

-Harry! Szívem, már ezer éve nem láttalak!-szakított félbe egy vinnyogó női hang, ami a hátunk mögül jött. Mind ketten a hang irányába fordultunk. Egy magas, vékony szőke lány állt előttünk.  Ruhája fekete volt és igen keveset takart. Magassarkújában csodálkozom, hogy nem törte még össze magát. Harry vigyorogva végig mérte őt, hosszasan elidőzve a mellrésznél.

-Felicity.-ölelte át a lányt, majd hosszas beszélgetésbe kezdtek mintha én itt se lennék. A szőkeség többször Harry vállára borult, megfogta a kezét, végigsimított a mellkasán, majd mikor az ingét kezdte kigombolni, úgy döntöttem közbelépek.
-Helló.-köszöntöttem annyi udvariassággal, amit magamra tudtam erőltetni a bennem egyre gyülemlő feszültség mellett.-Aileen Johnson vagyok.-nyújtottam a kezem.
-Felicity Skinner.-vetette oda megvetően, majd mikor láttam, hogy nem hajlandó kezet fogni velem, leengedtem a kezem. Úgy nézett rám, mint először a rajongók a Nondo's-ban. Undorral.
-És kit tisztelhetek benned, mint Harry ismerőse?-álltam a göndör srác elé, növelve köztük a távolságot.
-Az elődödet.-hangzott a válasz, ismét lenézően. Akkor most már megértem miért próbál ennyire közeledni. És miért gyűlöl engem. Testem megfeszült a választól, Harry pedig érezte ezt. Karját védelmezőleg fonta hátulról a derekam köré.
-Én még nem adtam okot a féltékenységre.-súgta közvetlenül a fülembe, mert tudta, hogy másképp nem hallanám. Igaza volt. Ő nem. De Felicity igen. Nem bízom benne.-Hoznál inni valamit Fel-nek?-kérdezte, miközben még mindig átkarolt. Vonakodva,de belementem. Addig sem vagyok a közelében, viszont nem szívesen hagyom őket kettesben. A bár felé vettem az irányt,ahol az ír manóba ütköztem.
-Hát te? Hogy, hogy nem Mr. Csakazenyémvagy karjai közt vagy? Megint.-bökött oldalba nevetve, én viszont nem nagyon értettem most a viccet.
-Csak mert Mrs. Nyomulokazeyemre lehetetlenné teszi.-válaszoltam, miközben kértem egy koktélt a csapostól.
-Mi? Ki?-nézett rám bambán.
-Felicity? Azt hiszem ez a neve.-ültem le egy székre.
-Felicity? Ő be sem jöhetne ide. Nincs a listán.
-Feltételezem, csak villantott egyet az őrnek, ő meg beengedte.-egyáltalán nem vicceltem. Simán kinézem abból a csajból, hogy még ettől sem riad vissza, csak hogy Hazz közelébe férkőzzön.
-Hát, majd mindjárt beszélek a kintiekkel,hogy többször ez ne fordulhasson elő. És egyébként, hogy tetszik a buli?-tette a kezét a vállamra.
-Nagyon tetszik.-mosolyogtam, és igyekeztem hitelesnek tűnni.-Köszönöm, hogy ezt megszervezted, csak miattam.-öleltem át a szőkeséget, aki készséggel viszonozta a gesztusomat.-Most viszont megyek, mielőtt még a szőkeség patáliát csap mert nem kapja meg az italát.-köszöntem el Nialltől, majd vissza indultam Harryékhez. Miközben átkászálódtam a tömegen figyeltem az embereket. Önfeledten szórakoznak. Legalább mindenki más jól érzi magát. Ahogy pillantásom átfutott a termen, megakadt egy ponton. A kezemben tartott pohár a földre zuhanva apró darabokra tört. Lábam földbe gyökerezett. Nem akartam hinni a saját szememnek. Nem akartam elfogadni, hogy ami elém tárul, a valóság. Szemeimbe könnyek szöktek. Az a kép a lelkem mélyébe égette magát. Nem bírtam már tovább ott állni és nézni. Lábaim önálló életre keltek és futni kezdtem az ellenkező irányba. Átverekedtem magam a kisebb táncoló csoportokon egyenesen a klub 'hátsó kijárat' feliratú ajtójáig.  Egy hosszú sötét folyosón rohantam keresztül, míg egy hatalmas vasajtó nem jelezte az út végét. Egy sötét sikátorra nyílt a kijárat. Az eső zuhogott és vad villámok cikáztak. A lüktető zenét még itt is jól lehetett hallani. Lábaim nem tartottak tovább. Térdre rogytam és tenyerembe temettem az arcomat.
-Hogy tehette ezt?-kérdeztem zokogva. A kép újra és újra felvillant a szemem előtt. Az, ahogy Harry az asztalon ül, és a lány fenekén pihenteti tenyerét. Felicity pedig szorosan hozzásimul, kezeivel göndör tincseit birizgálja, miközben csókcsatát vívnak. Egy világ omlott most össze bennem. A hatalmas zaj ellenére is hallom azt a pici neszt. Azt, hogy a szívem úgy, mint a pohár, egy másodperc alatt apró szilánkokra törik.
Tudom, hogy én is tettem olyat, amit nem kellet volna,de én nem léptem át egy határt. Nem vetettem magam azon az estén Niall karjaiba. Harry készséges érintései viszont elárulják, hogy mi az amit akar. És legfőképp, hogy ki.. Nem tudtam nem rájuk gondolni. Nem tudtam kitörölni azt a látványt a fejemből. Ebben az esetben betartotta az ígéretét. Felejthetetlenné tette ezt az estét.-Miért velem csináljátok ezt?-emeltem tekintetem az ég felé, amin válaszul egy fénycsóva cikázott át. Az eső nem szűnt meg szakadni. Mintha a fentieknek is hasonlóképp rossz napjuk volna. Ruhámból és hajamból már csavarni lehetett volna a vizet, de nem érdekelt. Csak válaszokat akartam.-Mivel érdemeltem ezt ki?-álltam fel és megtámasztottam magam a korláton, háttal az ajtónak. A Harrytől kapott medál ott fityegett a nyakamban. Remegő kézzel nyúltam érte és kitéptem a nyakamból. A lánc egy halk reccsenéssel szakadt el. Könnyeimmel szememben még egyszer végighúztam ujjaim a szövegen.-Örökké!?.-motyogtam fojtott hangon.-Ebben a kibaszott világban nem is létezik 'örökké!- hajítottam minden erőmmel a sikátor szemközti falához azt, ami még inkább emlékeztethet arra, hogy milyen szerencsétlen is az életem. Most tudtam meg mi is tanulság az életben. Soha ne mondd, hogy örökké. A felelőtlen emberek dobálóznak ezekkel a szavakkal.-Egyáltalán miért kell nekem itt lennem?-kérdeztem ismét az égre nézve. A mögöttem lévő ajtó hangos nyikorgással nyílt ki, majd lépteket hallottam, de nem volt elég erőm hozzá, hogy megnézzem ki az. Egyben viszont biztos voltam. Nem Harry az, ő túlságosan jól érzi magát ahhoz, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon mint például én.
-Aileen.-hallottam meg Niallt. Nem akartam, hogy így lásson. Ennyire kiszolgáltatott helyzetben.
-Hagyj magamra.-kértem elszorult torokkal.
-Nem.-fordított maga felé és közelebb lépett hozzám.-Szükséged van rám és én itt vagyok neked.-ölelt át. Igaza volt. Tényleg szükségem van rá. Azonban most egész más gondolatok kavarognak a fejemben. Elveszítek mindenkit aki fontos nekem. Senki sem érezteti velem azt, hogy érdemes vagyok arra, hogy itt maradjak. Kevés vagyok az embereknek. Három ember van csak akire tényleg támaszkodhatok, Debby, Patrick és Niall, de három személy ebben a világban édes kevés.  Ismét eljátszottam a gondolattal, hogy mennyivel jobb lenne a világnak nélkülem.-Nyugodj meg.-simogatta a hátamat. Gondolom ő is látta azt amit én, így nincs szükség magyarázatra.
-Soha többé nem akarom látni.-motyogtam Niall vállába.-Mondd mi értelme annak, hogy élek?-kérdeztem halkan.-Meg akarok halni.-zokogtam, mire ő gyorsan mégis gyengéden felhúzta az állam, hogy szemkontaktusba kerüljünk.
-Hogy mondhatsz ilyet?-kérdezte. Kék szemeiben tisztán tükröződött a fájdalom.-Te jóval értékesebb vagy annál, hogy egy ekkora rohadék miatt eldobd magadtól az életed.-aggódott. Hangja remegett, miközben kezével egy könnycseppet törölt le az arcomról.-Többet érsz ennél Alie.-Szeme sarkában megcsillant egy könny.-Nem csinálhatsz ekkora hülyeséget. Nem hagyhatsz itt.-kezét óvatosan a tarkómra csúsztatta.- Én teljes szívemből szeretlek.-egyre közelebb húzódtunk egymáshoz. Pár milliméter választott el minket, majd ajkaink egy csókban forrtak össze Egyik kezemmel a hajába túrtam, másikat pedig az ő szabad kezével kulcsoltam össze. Most éreztem először igazinak egy csókot, de érzéseim nem változtak sokat. Nem volt szívem ezt megmondani neki, így csak hagytam, hogy magával ragadjon. Könnyeim még mindig patakkén folytak arcomon vegyülve az eső hideg cseppjeivel. Mikor elváltunk egymástól, homlokát az enyémnek támasztotta és átkarolta a derekamat.-Ha visszajöttél New Yorkból, majd megoldunk mindent.-egy halvány mosoly tört magának utat az arcán. Tudtam, hogy ez pár pillanat múlva eltűnik, de nem álltathattam szegény srácot még ezzel is.
-Niall. Én..-haboztam.- Már nem jövök vissza..-mondtam ki a nehéz szavakat.Szemébe ismét visszatért a fájdalom, de nem szólt semmit. Csak ott álltunk a sikátor mélyén a szakadó esőben egymás karjaiba fonódva és vártuk, hogy elnyeljen a sötétség.

Na gyerekek Szofiis voltam. Igyekeztem hogy hosszú részt kapjatok és remélem tetszik. 
Gondolom most már megértettétek, hogy miért az a blog címe, hogy Never Say Forever.
És ezt amit leírtam az életben is így gondolom. Nagyon erősen fontoljátok meg, hogy mikör mondjátok ki azt a súlyos szót, hogy örökké. Tapasztalatból mondom és a ti érdeketekben is. Ne legyetek felelőtlenek és ne dobálózzatok olyan szavakkal, amiknek a jelentését nem érzitek ott legbelül tisztán. Na nem  tartok tovább kiselőadást :) Remélem az 5 komi nem túl nagy kérés.(ha gondoljátok leírhatnátok, hogy szerintetek hogy folytatódik a történet, kíváncsiak vagyunk, hogy valamelyikőtök közel jár e a mi elképzelésünkhöz:D ) A kövi részt ~D hozza nektek 5 nap múlva.
KÖZLEMÉNY:A második részben megváltoztattuk Harry korának évét. Eddig 18 évesként olvashattatok róla, de úgy döntöttünk a valódi korában írunk róla, szóval HARRY 19 :D

És még valami: Csatlakozz a csoportunkhoz a facebookon