16.rész Az ördög és az angyal.

...-Miért jöttél ide?

-Mert...bocsánatot akarok kérni...hogy olyan paraszt voltam!-sütötte le a szemét Niall.

-Azt hiszed, hogy ideállítasz kinyögsz egy bocsánatot és meg is bocsájtok? Miattad vesztünk össze Harryvel ez nem zavar? Mert te csak magaddal tudsz foglalkozni...és az érzelmeiddel!-fakadtam ki.

-A.J. én szívből kérek bocsánatot! Csak...tudod milyen nehéz? Hogy nem viszonzod az érzéseimet. Hogy le se szarsz...szerinted ez milyen érzés?

-Umm...tök mind egy Niall menj el légyszíves!-mutattam az ajtó felé.

-Nem! Nem megyek el addig amíg meg nem bocsájtasz!-nézett mélyen a szemembe.
-Na jó! Megbocsájtok...most az egyszer! De most menj el légyszíves!
-AILEEN GYERTEK ENNI!-kiabált lentről Debby.
-Úúú! Kaja!-rohant le Niall. Most bezzeg milyen gyors. Lementem én is a lépcsőn, be a konyhába ahol már meg volt terítve és Niall is az asztalnál ült. Mivel már csak mellette volt hely oda ültem. Mindenki rakott magának és egy 'jó étvágyat' után enni kezdtünk.
-Na, és Marcus hány éves is vagy?-kérdeztem miután lenyeltem egy falatot az ételből.
-25-mosolygott rám mire félrenyeltem Niall-lel együtt.
-Umm..Debby egy picit...nem..??-néztem az említettre zavartan.
-Tényleg Debby hány éves vagy?-kérdezte Marcus.
-Khm..harminc..öt!-dadogott.-De beszéljünk másról! Aileennek jövő héten lesz a szülinapja kéne valamit rendezni segítesz benne Niall?
-Persze!-mosolygott Niall.-Hol szeretnéd tartani? Bármit elintézek!
-Nem akarok bulit!-tiltakoztam.
-De A.J. ez a 18. szülinapod lesz még szép, hogy akarsz!
-És mégis kik jönnének el? Rajtatok és Pat-en kívül nem is ismerek mást!
-Azt majd én megoldom! Csak azt mond, hogy hol akarod tartani!
-Egy klub-ban!-adtam meg magam.
-Azért ám!-mosolygott diadalittasan.
-Tényleg Aileen mikor mész New York-ba?-hozta fel a témát Debby.
-A szülinapom után megyünk Pat-tel!-mosolyogtam.
-Miért mész?-értetlenkedett Niall.
-Itt volt az akivel jöttem Londonba és mondta, hogy a szüleim úgy akarták, hogy 18 évesen enyém lesz a new yorki ház csak egy ott is felnőtt-tel kell mennem és Patrick már elmúlt 21!-mondtam egy szuszra.-De ne mondd el a többieknek még gondolkoznom kell, hogy elmondjam.
-Nem mondom el...-fogta meg a kezem bíztatóul, de elrántottam.

Harry szemszöge

Nem tudom eldönteni, hogy megbocsássak-e neki. Rosszul esett az amikor kiderült, nem tiltakozott. Így, hogy bízzak meg benne? Honnan tudjam, hogy nem áll-e le mindenféle hapsikkal? Az viszont ütős érv arra, hogy megbocsássak neki, hogy szeretem. Mindennél jobban. Akár az életemet is feladnám érte. A másik gond viszont az, hogy honnan tudnám, hogy viszont szeret? Igazából. Ehhez segítség kell. Aki segít eldönteni mit csináljak. Lassan feltápászkodtam az ágyról, álltam egy pár pillanatot. Biztos, hogy ezt kell csinálnom? Igen! Így könnyebb lesz. Kész...tisztára, mint egy filmben. Itt az ördög, ott az angyal. De vajon melyikre jobb hallgatnom? Az ördög a könnyebbik út. Sima, kidolgozott, egyenes út melyen bukkanó nélkül áthaladhatsz. Az angyal a nehezebb. Meredek, kanyargós út, teli bukkanókkal. Mert, ha a nehezebbik utat választom és elesek, fel is kell állni! Tudni kell felállni! Mert nem olyan egyszerű, mint mikor mondjuk egy biciklivel, vagy futás közben esel el és állsz fel. Ez nehezebb. Sokkal. Eldöntöttem. Segítséget kérek! Elballagtam az ajtóig, kinyitottam és átmentem barátom szobájába. Bekopogtam.

-Gyere!-hallottam meg Lou hangját. Benyitottam és bekukucskáltam.

-Zavarok?-kérdeztem halkan.

-Harold! Hát kikeltél odúdból és rávetted magad, hogy átgyere hozzám?-tette kezét szívére.

-Segítened kell!-mentem beljebb és becsuktam magam után az ajtót.

-Mit kell segítenie eme határtalan eszmének?-tárta szét karjait.

-Segítened kell...dönteni!-ültem le az ágyára.

-Hallgatlak!-ült fel török ülésbe és ujjait összefonta.

-Nos, hát...nem tudom megbocsássak-e Aileen-nek. Érzem, hogy szeretem, de nem tudom megbízzak-e benne ezek után. Ki tudja mit fog még csinálni! Lehet csak kihasznál-gondolkodtam el. Ekkor a képzeletbeli angyal, mintha kupán vágott volna, hogy miket beszélek én itt.-Nem látok bele a fejébe! Nem tudhatom mi a szándéka! Nem tudhatom, hogy szeret-e igazán, vagy nem.

-Harold drágám, szerintem beszéld meg vele! Előbb-utóbb kiderül, hogy szeret-e, mert ezt te megérezheted! Én már csak tudom! Eleanoron is érzem. Szeret engem. Én is őt! De tudod..nem elég szerelmesnek lenni, mert lelkitársnak is kell lennie! Úgy tartja a mondás,-kezdte el vakarni a "szakállát".-hogy a párod nem csak a párod, hanem a legjobb barátod is!

-Értem Louis! Majd beszélek vele...majd-tettem hozzá halkan.

-Sok sikert!

-Kösz Lou!-mentem ki. Visszamentem a szobámba és tovább gondolkoztam. Vajon tényleg meg fogom érezni, hogy szeret? Ekkor megkordult a gyomrom, ezért lementem a konyhába.

A.J. szemszöge

Elmondjam neki? De vajon mit reagál rá? Előbb vagy utóbb így is-úgy is megtudja! Inkább utóbb. Lehet ebből is balhét csapna, és Patrick-ot is szétverné. Azt viszont nem akarom! Majd minden a maga idejében. Ha nem tőlem, mástól megtudja! Niall, Debby és Kate már tudja. Bármelyikük eltudja magát szólni. Nem, mintha én nem tudnám! Tehát nem mondom el! Gondoltam megnézem miket irogatnak a nevemben. Lementem a lépcsőn, hogy keressek egy gépet. Debby nem volt sehol. Kate pont TV-zet.
-Hol van Debby?-kérdeztem.
-Nem tom!-mondta fel sem nézve telefonjából. Ne nézzetek hülyének! A TV ment és csak azt hallottam, de közben telefonozik. Jól nézi a TV-t mondhatom!
-Nincs valahol egy gép?-tértem a lényegre.
-Itt az enyém vigyed!-mutatta fel maga mellől még mindig a telóját bámulva. Odamentem érte és felvittem. Benyomtam a laptopot ami hamar bekapcsolt. Megnyitottam a netet és keresgéltem. "A Directionereket ki nem állhatom...olyan hülyék! Belebolondulnak a fiúkba és azt hiszik az övéké lesz, de aranyaim felvilágosítlak titeket! Harry az enyém! és Niallt sem ti fogjátok megkapni a többiek pedig már foglaltak, szóval...puszipá!" Ez mekkora egy barom! Nem csodálom, hogy így kiakadtak a Directionerek. Megértem őket. Én is így kiakadnék, ha én is egy fan lennék. Ennyi nekem elég volt lecsaptam a tetejét és visszavittem Katenek.
-Kösz!-raktam le mellé.
-Ez gyors volt! Biztos csak egy újabb szánalmas kiírást írtál meg, hogy milyen hülyék a Directionerek! Ez szánalmas. Néztél már tükörbe? Azt hiszed tiéd a világ? Most, hogy hirtelen híres lettél. Csak kihasználod Harryt. Nem is illesz hozzá! Remélem minnél előbb visszamész New Yorkba!-nézett rám. Először és ezt kaptam.
-Ha nagyon tudni akarod nem én írom azokat, mert én sehol sem vagyok fent! Csak megnéztem ki irogat a nevemben! És nem akartam híres lenni! Nem akartam beleszeretni Harrybe se! De nem én irányítom az érzéseimet, de tudod mit nem bántam meg, hogy beleszerettem!-mentem fel könnyes szemekkel. Ráhasaltam az ágyamra és sírtam.



Tudom rövid lett, de én már nem tudom folytatni. (mármint ezt a részt) Megint ma jött meg az ihletem most meg már nem is gépezhetek tovább...szóval megpróbálom a következőt hosszabbra írni csak az a baj, hogy az esemény dús részeket lestoppolta Szofis... de nem is írok többet 5 komit azért, ha szabad kérnem :)
~D