13.rész A csók, melyet senki sem láthatott.

-Mondja már mi van Aileennal.-vetettem oda nyersen.
-Az állapota jelenleg kielégítő, de még nem jöttünk rá, hogy mi válthatta ki az eszméletvesztést.-nézett rám komolyan, miközben ujjait összekulcsolva malmozott.-Szeretnénk bent tartani éjszakára, hogy megfigyelhessük. Természetesen csak az ön engedélyével.
-Valóban?- kérdeztem idegesen.
-Talán valami baj van asszonyom?-meredt rám kérdőn.
-Ó doktor úr egyáltalán nincs semmi baj.- emeltem egyre feljebb a hangomat- Csak tudja elég kellemetlen, hogy úgy mondjam. Hogy a város másik végéről azért rángat ide, hogy elmondja, nem tudják mi a baja Aileennak.-nyilván a kedves doktor nem számított a magas c-re, így igen meglepődött.
-Már megbocsájtson..
-Nem nem bocsátok meg.-vágtam a szavába.- Ennyit nem bírt elmondani a fiúknak? Ide rángat engem a nagy semmiért? Hát köszönöm.
-Gond van?-hallottam a hátam mögül Harryt.-A.J.-jól van?
-Éppenséggel, csak a semmiért jöttem ide, ugyanis nem tudják mi baja.
-Akkor ezt miért nem mondta el nekünk?-bámult az előttem álló férfira.
-Mert nekem szigorúan elő van írva, hogy kizárólag hozzátartozónak árulhatom el a páciens állapotának részleteit. Ez a  protokol. Csak a munkámat végeztem.-pillantott ránk lenézően.-És mivel én vagyok az említett hölgy kezelő orvosa..
-Nem. Akkor innentől végezze a munkáját máshol, ugyanis másik kezelőorvost kérek az unokahúgom mellé.-jelentettem ki.
-Ahogy akarja hölgyem.-szólt a férfi egykedvűen, majd sarkon fordult és elment. Én Harryhez fordultam.-Mi történt pontosan?
-Reggel elég csúnyán összevesztünk a..-itt elakadt. Gondolkodott mit mondjon, így már tiszta sor, hogy nem a teljes igazságot hallom, de ez most mindegy.- Louis miatt és elment. És rájöttem, hogy elég hülyén viselkedtem így elterveztem, hogy megbékítem és szerveztem nekünk egy romantikus vacsit amibe besegítettek a fiúk és ott elájult. Hazavittük, ott magához tért és nem sokára újra nem volt magánál.-hadarta.-Mondd, hogy nem lesz semmi baja.-nézett rám. Szemei vörösek voltak. Sírt, de ismét a határán volt. Ha egy fiú sír az nem azt jelenti, hogy gyenge, hanem, hogy tényleg tiszta szívből szeret.
-Minden rendben lesz.-tettem a kezem a vállára. Reméltem, hogy tényleg igazam van. Aileen egy erős lány, nem fog ki rajta holmi betegség. Biztosan csak a sok stressz vagy valami hasonló okozhatta ezt a két esetet.
-Elnézést ön Aileen Johnson rokona?-hallottam magam mögül egy kedves férfi hangot, szóval biztos voltam benne, hogy nem az előző jött vissza. A hang irányába fordultam. Egy jó vágású jó képű fiatal emberrel találtam szembe magam.-Marcus vagyok.-nyújtotta a kezét mosolyogva.-Marcus Tyler, Aileen új kezelő orvosa.
-Debby Staub.-ráztam meg a kezét. Feltűnt, hogy elég fiatal a srác 23 és 26 között saccolnám.-Elnézést, hogy meg kérdezem, de nem túl fiatal ön ahhoz hogy orvos legyen?
-Egy cseppet.-nevetett.- Igazából még csak rezidens vagyok. Megbocsátanának nekem egy pillanatra?-kérdezte, mire bólintottunk ő pedig bement  abba a kórterembe, ahol Aileen fekszik. Kis idő múlva kijött és megállt előttünk.-Nos bizonyára azt a kollégám már említette, hogy nem derítettük még ki hogy a kis hölgy mitől ájult el és szeretnénk bent tartani, hogy megfigyelhessük.-nézett rám. És más volt mint az előző, nem csak úgy beszélt a lányról mintha egy beteg lenne. Ugyanolyan mint a többi és ki a francot érdekel mi lesz vele? Nem. Látszott rajta, hogy tényleg tesz érte, hogy ez ne így legyen. Azt pontosan most nem értem, hogy mit de.. nem tudom, csak látszik.-Jelenleg infúzióra van kötve. Antibiotikumot és vitaminokat juttatunk a szervezetébe, hogy erősödjön. Hátha csak a kimerültség okozta a dolgokat. Mindenesetre még nem tért magához, de ha engedélyezi hogy éjszakára bent maradjon, nem hagyjuk felügyelet nélkül.-komolyodott el az arca.
-Persze. Tartsák csak bent.-bólintottam.-Bemehetnénk hozzá?-kérdeztem reménykedve.
-Természetesen.-húzódott ismét mosolyra a szája.-És benned barátom kit tisztelhetek?-meredt Harryre.-Csak nem a szerető testvért?
-A.J. barátja volnék.-válaszolt a srác egykedvűen.-Harry Styles vagyok.
-Marcus.-fogtak kezet.-Akkor most magukra hagyom önöket.Önnel pedig remélem még találkozunk Debby.-intett, majd eltűnt a folyosón.
-Nagy gond lenne, ha bemennék?-fordultam Harry felé.
-Menj csak persze.-ült le a srácokhoz én pedig a kórterembe léptem. Aileen ágya mellé álltam és végigsimítottam az arcát.
-Erős vagy kislány, minden rendben lesz.

[Olvasd zenével]

Harry szemszöge.

Jó ideje ülünk itt a srácokkal. Ők próbálnak vigasztalni és beszélnek nekem, de mind annyira távolinak hatnak. Mintha nem is itt lennének. Vagy csak én nem lennék itt? Gondolatban valóban egész máshol vagyok. Elképzelem, hogy ez az egész csak egy rossz álom és ebben a pillanatban is otthon vagyunk a szobámban és magamhoz ölelem A.J.-t és nem engedem el. Majd hirtelen megcsókolom és kívánom, hogy ez a perc örökké tartson. De nem a jelen helyzetben csak ez az álom semmi más. Egyetlen egy cél lebeg most csak a szemem előtt. Látnom kell. Látni akarom. Látni hallani érezni. Azt akarom érezni, hogy csak mi ketten vagyunk a világon. Hogy nincs senki aki zavarhatna. Hogy nincs semmi és senki aki valaha közénk állhat. Hogy nincs semmi akadály. Azt akarom hallani, hogy a nevemen szólít. A maga ellenállhatatlan hangján  suttogja, hogy Harry.. Harry.. Harry.. Harry..Harry
-Harry.Harry. Hallasz? Harry?-bökött oldalba Liam.
-Mi? Mi mi van?-kaptam észbe, mire megpillantottam magam előtt az épp távozni készülő Debbyt.
-Bemehetsz.-mondta kedvesen.-Gondolom figyeltek rá, de nekem most mennem kell. Majd később vissza jövök hozzá.-szólt és elment. Végre. Csak egy negyed órát volt bent mégis egy örökké valóságnak tűnt.
-Na menj már.-lökött meg Louis. Mennék. De valami mégis visszatart. A félelem. Félek. Félek, hogy ugyan azt fogom látni mint nem sokkal ezelőtt. Felálltam. Lábaim remegtek. Szívem a torkomban dobogott. Rettegve tettem meg azt a pár lépést, majd erőtlenül nyomtam le a kilincset. Beléptem a helyiségbe, ahol síri csend honolt. Az egész kórtermet csak egyetlen lámpa világította meg. A szobában egy ágy volt. És ő ott feküdt. Beigazolódott az amitől féltem. Ugyanolyan mint volt. Arca hófehér, haja csurom víz, teste mozdulatlan. Újra a sírás szélén állok. De nem. Meg kell erőltetned magad Harry. Közelebb léptem az ágyhoz, mikor észre vettem, hogy van ott egy szék. Leültem és megfogtam A.J. kezét. Teste ugyanolyan merev és mozdulatlan maradt, pedig mit meg nem adtam volna azért, hogy legalább megszorítsa a kezem.
-Nem hallasz ugye?-bámultam rá.-Azt sem tudod, hogy itt vagyok igaz? Nem tudod, hogy mit érzek. Nem  tudod mennyire fáj, hogy így látlak. Kínoz, hogy nem érezhetlek a karjaim között. Felemészt ez a várakozás. Meddig kell még így lássalak?- a hangom kezdett elcsuklani.-Miért csinálod ezt? Itt vagy. De mégsem.-egy könnycsepp folyt le az arcomon.-Kelj fel. Kérlek. Vagy legalább csak nézz rám. Mosolyogj vagy beszélj hozzám.-A.J. még most sem reagált.-Ez a legviccesebb az egészben. hogy itt bőgök egy lányért először. De ő még csak nem is látja. Még csak el sem fogja hinni.-mosolyogtam halványan magam elé, mikor elképzeltem, hogy A.J. csak elképedve néz rám mikor elmondom neki.- És tényleg vicces, hogy most vagyok először szerelmes. De mintha senki sem értené. Mintha senki sem tudná milyen ez. Paul is úgy kezel mint egy kis gyereket. Nem érti meg, hogy nem tilthatja el tőlem azt aki a legfontosabb számomra. Te vagy a másik felem. Több vagy egy szimpla rajongónál. Ha belegondolok te nem is igazán vagy rajongó. Mindegy. Te nem csak egy lány vagy az életemben. Te vagy az életem. Tommo mellett persze. De ez az egész most annyira..-hangom ismét elcsuklott.- Kelj fel. Aileen.. Kérlek.-borultam az ágy szélére, miközben még mindig a kezét fogtam. Hirtelen megmozdult. Ujjait az összekulcsolta az enyémmel.
-Szóval lefokoztál Aileenra?-hallottam erőtlen hangját. Felpillantottam rá. Sápadt arca virulni kezdett. Megláttam azt, mire régóta vártam. Mosolygott. Szemében pedig könnyek csillogtak.-Ezt megjegyeztem.-nevetett. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, végül rávetettem magam és csak öleltem. Nem szóltunk egy szót sem. Csak összeforrtunk. Már szinte fájt, de nem érdekelt. A fájdalom jó, ha ő okozza. Nem tudom mennyi ideig voltunk így. De tudom, hogy vele sosem elég. Teljesen elvarázsolt. Megbabonázott. Már mellette feküdtem az ágyon és csak gyönyörű szemébe néztem. Jelen pillanatban csak egyet tudtam. Ő kell nekem. Most. Közelebb húzódtam hozzá, majd ajkunk összeforrt. Kezem a derekán pihent egy ideig. Majd felsője alatt kezdtem egyre feljebb csúsztatni, mire ő ellökött magától és kérdőn meredt rám.
-Mi a francot csinálsz?-kérdezte nyersen.-Szóval csak azt akarod igaz? Kösz de én ebből nem kérek.
Most jobb ha mész.-tuszkolt le az ágyról.
-Mi? Én nem.-dadogtam.
-Persze. Na kifelé. Most.-láttam a szomorúságot az arcán és most már nehéz lesz lemosnom magamról, hogy nem csak megfektetni akarom.
-Nem. Ne hidd már ezt. Tudod, hogy nem igaz.-próbáltam végig simítani az arcát, de ellökte a kezem.
-Undorító vagy Harry. Tűnj el innen!-hangja egyre hangosabb volt, majd felült.
-Nem.
-Mit nem értesz azon hogy tűnj el?-szinte már kiabált. Kezével pedig az ajtóra mutogatott.
-Nem megyek el addig, amíg nem hiszed el, hogy többet akarok tőled. Nem csupán testiséget.-léptem közelebb az ágyhoz.
-Jó elhiszem de most menj.-arca komoly volt. Láttam hogy a könnyekkel küzd, én pedig nem tudtam mit csináljak. Most hogy bizonyítsak?-Menj már!-emelte fel a hangját ismét, mire kinyílt az ajtó.

A.J. szemszöge

-Minden oké srácok?-lépett be Zayn.- Az egész folyosó a te hangodtól zeng.-nézett rám.-Egyébként jól vagy?
-Megvagyok kösz.-mondtam egykedvűen. Ez most nagyon szíven ütött. Mindent hallottam amit mondott amíg azt hitte alszom.. pedig én végig ébren voltam.. és azt hittem igaz volt.. de egy perc alatt rombolta le ezt az illúziót. Nem akartam sírni. De nehéz visszatartani.
-De mi volt az előbb ez a..
-Semmi.-vágtam a szavába.-Csak Harry épp menni készül.-igyekeztem kerülni a tekintetét.Úgyis csak tagadja, de már tudom, hogy nem akar mást csak egy menetet aztán lelép.
-De én nem.-mondta határozottan.
-De igen.-kezét a kezemért nyújtotta volna.-Ne érj hozzám!-a kijelentés kicsit hangosra sikeredett, ami annyit eredményezett, hogy az ajtóban megjelent Louis és Liam is. Kissé furcsán néztek rám.
-Hát jó.-sóhajtott Harry, majd elhagyta a kórtermet.

Azt hittem már sosem érti meg. Amint eltűnt a srácok faggatni kezdtek, hogy mi történt. Nem árultam el semmit. Ez az amiről soha többé nem akarok beszélni. Senkivel. Tizenegy óra volt mikor elmentek. Így is elég húzós napjuk lesz holnap. Pihenniük kell. Csak azt remélem Harry nem csinál hülyeséget.. Hogy miért érdekel? Mert én szeretem. Még mindezek ellenére is. De bár inkább ne is hallottam volna amiket mondott.. Miért kellett felébrednem, mikor Debby elment? És azok a könnyek valódiak voltak vagy az is csak..
-Ideje lenne lefeküdni.-lépett be egy nővér a szobába.-Lekapcsolhatom a lámpát?-kérdezte kedvesen. Bólintottam. A szobát teljes sötétség és csend uralta. Ez kell most.. Legalább senki sem látja a
könnyeket. Csak magányomba mélyedve sírom álomba magam. De aludni mégsem tudtam. Csak behunyt szemmel feküdtem az ágyon és sírtam. Egyszer annyira lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó. Nem mozdultam meg, nem reagáltam, hátha elmegy az illető. Nem vágytam most társaságra. De az a személy nem távozott., hanem hallottam amint az ágyam melletti székre ül. Résnyire nyitottam a szemem. A mellettem ülőnek csak a körvonalait láttam, de biztos voltam benne, hogy nem Harry az, de nem tudtam ki lehet.
-Lassan már nem tudom titkolni.-hallottam meg Niall hangját.-Valakinek el kell mondanom. Még akkor is, ha nem hallod, de legalább azzal a tudattal élhetek tovább, hogy bevallottam. Ha a szíved nem is lehet az enyém. Legalább így el merem mondani. Mert más nincs akinek elmondhatnám. Szeretlek Aileen. Szeretlek.-hangja szomorkás volt. Éreztem ahogy megfogja a kezem. Nem reagáltam. Ha vallani akar valljon, bár visszaemlékezve a mai napra tudtam mit akar. Talán.. talán legalább ő, ha más nem.. ő őszinte volt.. Tudom. Akkor láttam a szemében. Ő nem hazudott.  Hallottam, hogy feláll, majd éreztem, hogy egyre közelebb ér hozzám. Végigsimította könnyes arcomat.-Harry.-mondta halkan.-Mit csinált veled?-összetört. válaszoltam magamban-Meg sem érdemel téged.-Kezdem én is ezt hinni, de szeretem. Gondoltam. Már csak milliméterek választhattak el tőle. Tisztán éreztem a közelségét. Sejtettem mi a célja. Nem tudtam, hogy megállítsam e vagy hagyjam.. Ekkor ajkait gyengéden az enyémhez szorította. Nem ellenkeztem. Csak néhány pillanatig tartott csupán. Aztán eltávolodott tőlem. Kezét ismét az arcomon éreztem pár röpke másodpercre, majd letett valamit az ágy mellett lévő éjjeli szekrényre és hallottam, hogy kiment a szobából.

Nem tudtam elhihetem-e amit éreztem. Niall tényleg megcsókolt? Miért hagytam? Talán.. csak szükségem volt egy őszinte csókra.. talán.. Gondolatmenetemből valami zúgás zökkentett ki , ami az éjjeli szekrényem felől jött. A telefonom volt az némára állítva. Üzenet jött Harrytől. Hallottam, hogy kint éjfélt üt az óra. Még ilyenkor fent van? Miért? És miért ír? Nem tudom meg akarom-e nézni. Egyáltalán azt sem tudom, hogy most mi legyen.. Egy biztos. Beszélnem kell Niallel. Végül rászántam magam és megnéztem az SMS-t.

"Gondolom miért nem írsz vissza az előző üzenetekre.. Alszol.. De tudd meg, hogy én addig nem fogok amíg fel nem ébredsz és nem írsz vissza."

Kiléptem. A postaládám teljesen üres volt, csak az imént érkezett üzenet volt benne. Milyen előző üzenetekről beszél ez? Vagy.. Niall.. Gyorsan megnéztem a törölt üzeneteket. Volt belőlük legalább húsz.Mind Harry. Sejtettem, hogy mindnek ugyan az a témája így csak egyet olvastam el.

"Nem értelek. Te is tudod, hogy nem igaz amit állítasz. Ha első perctől kezdve csak megfektetni akartalak volna, hidd el azt még első nap megteszem. Bármi áron, mert tudd, hogy én mindig elérem amit akarok. De ez veled nem így van. Azt is tudnod kell rólam, hogy nagyon nehezen esek szerelembe. De beléd szerettem. Visszavonhatatlanul. Fontos vagy nekem.."

Enyelgés a tetőfokon..De Niall miért törölt mindent? Holnap muszáj beszélnem vele. Ekkor újabb üzenet jött.

"Szeretlek A.J. és hidd el, hogy addig ezt nem adom fel amíg be nem bizonyítom neked, de ahhoz beszélnünk kell."

Sokáig vitáztam magammal, de végül dűlőre jutottam. A híváslistából kikerestem Harryt és megnyomtam a zöld gombot. Az első csengetés után felvette.
-A.J.-szólt bele. Hangja erőtlen volt, mégis reménykedő.-Beszélnünk kell.
-Igen tudom.
-Kér..
-De nem telefonon.-vágtam közbe.-Holnap a koncertetek után gyere át hozzánk.-majdnem azt mondtam hogy Louhoz, de ő még nem hívott fel, hogy vigyázni kellene Luxra.-  Persze csak ha Paul nem..
-Ő lesz az utolsó aki megállíthatna.-most ő szakított félbe.
-Jó. Most menj és aludj. Szia jó éjt.-köszöntem el.
-Jó éjt sze-kinyomtam. Nem akartam hallani azt a szót. Nem tudom, hogy csak ámít vagy tényleg komoly.
Végül is nagy nehezen elaludtam és reggel arra ébredtem, hogy nem vagyok egyedül. Pat ült a széken és olvasott. Mielőtt szóltam volna észrevettem, hogy az infúziós kanülöket már eltávolították a karomról így szabadon mozoghatok. Gyorsan felültem, kitéptem az olvasó kezéből az újságot és a nyakába ugrottam.
-Patrick.-nyögtem ki. Nem is tudod mekkora szükségem van rád..
-Alie.-nyomott egy puszit az arcomra.-Jobban vagy már?-bontakozott ki a karjaimból.
-A körülményekhez képest igen, de ezt hagyjuk. Honnan tudtad, hogy itt vagyok?-kérdeztem.
-Loutól. Aki valószínű, hogy Harrytől. Vagy az újságból.-meredt az ágyon lévő lapra.
-Mi? Nem.-nem kerülhettem megint az újságba. Felkaptam a mellettem heverő People-t és a címlapra lapoztam. Azonnal megállt bennem az ütő. A kép akkor készült mikor Harry volt bent nálam és az ágyra borult. A szoba másik oldalára pillantottam. Az ablakból csinálták a képeket. Az ég szerelmére. Az épület negyedik emeletén vagyunk. Elképesztő,hogy némely firkász mit meg nem tesz. Gyorsan megnéztem a főcímet. "Minden tag aggódik az ismeretlenért? És Harryt milyen gyengéd szálak fűzik a lányhoz?"
A cikkhez lapoztam.
"Az ismert banda énekese szavak nélkül is bevallotta, hogy heves érzelmeket táplál a lány iránt, akit nem rég még csak barátjának nevezett és nyilvánosan kért tőle bocsánatot. Azóta több lett a barátságból? Nézzék a képeket. Amint a lány, bizonyos Aileen J. Johnson titokzatos rosszullétek nyomán kórházba került minden srác aggódni kezdett érte. Még azok is, akik eddig letagadták, hogy ismernék. Vajon ő a leendő új 1D barátnő? Vagy ő is Harry egyik kalandja? Tartsanak velünk. Mi kiderítjük." A cikket természetesen megspékelték fotókkal.  A srácokról amint kint várakoznak és Harryről, amint elmegy. Utálom az ilyet, ez most mégsem tudott annyira felidegesíteni. Csak egy szót préseltem ki magamból ezzel kapcsolatban.
 -Szánalmasak.
-Azok.-helyeselt Pat.-De igazából nem csak azért jöttem, mert itt vagy, hanem mert beszélnünk kell.-komolyodott meg.
-Baj van?-kérdeztem félve.
-Mondhatjuk így is. El kell utaznom egy időre New Yorkba. Az apám azóta írogat mióta börtönbe csukták, hogy látogassam meg.
-Mi? Úgy értem mikor?-talán kapóra jöhet nekem ez az utazás.
-Nem tudom. Gondoltam rá, hogy a jövő héten, de mivel nem tudom mikor jövök vissza és a szülinapod pedig nem szeretném kihagyni.-bökött oldalba mosolyogva.-Valószínűleg utána.
-Csodálatos.-nevettem.
-Ebben mi olyan csodálatos?-meredt rám kérdőn.
-Az, hogy együtt megyünk. Nekem is vissza kell mennem.-itt elmeséltem neki töviről hegyire, hogy miért. Hogy lesz szállásunk és remélem ott marad velem. Természetesen igent mondott.  Megbeszéltük, hogy a szülinapom után közvetlenül elmegyünk. Ő addigra kér szabadságot a  munkahelyéről és minden rendben lesz.
-És Harry, hogy fogadta?
-Igazából te vagy az első akinek elmondom.-vallottam be.
Ekkor megérkezett Debby. Együtt megvártuk a zárójelentéseket és hazavittük Patet, majd mi is hazamentünk.

Liam szemszöge.

-Csakhogy ennek is vége.-szólalt meg Zayn mikor a dedikálás után felszálltunk a buszra.-Akkor már csak egy koncert. Hé mi van veled haver?-lökött oldalba.
-Valami nem oké. És még az a legkisebb baj, hogy mi tudjuk, de már mások is észrevették.-mondtam halkan, mert nem akartam, hogy a többiek hallják.
-Ezt meg hogy érted?-nézett rám értetlenül.
-Harry összeveszett Ailennal. Niall pedig mióta beszéltek teljesen kifordult magából. Ma is hajnalban jött haza egy óra körül és fogalmam sincs hol járt. Nem is beszél senkivel. És láthattad, hogy ezt a riporter is észrevette és a rajongók is.
-Louisnmak tudnia kell mi van. Ő beszélt Aileenal, miután Niallel volt.
-Hát persze.-csaptam a homlokomra, majd a busz hátuljába mentem Louisért aki  a laptopján olvasgatott répás vicceket és szemmel láthatóan nagyon el volt.Mi olyan vicces a répákban? Harry és Niall észre sem vették mikor elrángattam a helyéről ő pedig "nyafogott". Mindketten a gondolataikba mélyedve ültek. És ilyet akkor csinálnak ha nagyon nagy a gáz.
-Mi a franc van Liam?-sipítozott Tommo, mikor leültettem Zayn mellé.
-Mi van Niallel?-tette fel a kérdést Zayn.
-Nem tudom.-vágta rá rögtön lesütött szemekkel.
-Gondold át. Lou nekünk akarsz hazudni?
-Jól van na.-vetette oda.-De én akkor sem akarok ebbe belekeveredni. Ezt nekik kell megoldaniuk.-próbált felállni de visszanyomtam az ülésre.
-Mit kell megoldaniuk?-kérdeztem komolyan.
-Mindegy.
-Nem nem mindegy Louis, addig nem mész innen amíg nem mondod, hogy mi van. Nem látod milyenek? Mondd el hátha segíthetünk. Mert ha ilyenek maradnak nagyon nagy bajban leszünk. Szerinted a rajongók hülyék? A dedikáláson is rögtön kiszúrták hogy gáz van. Niall előttük talán hivatkozhat a kimerültségre, de előttünk nem. Van vele valami. És te tudod. Ha nem mondod el azonnal esküszöm én..
-Nyugi Liam.-nyugtatott Zayn.
-Oké legyen. De ezen nem hiszem, hogy mi tudnánk segíteni.
-Mondd már.-csaptam az asztalra, mire egy pillanatra a két "kívülálló" felfigyelt, majd újra gondolataikkal voltak elfoglalva. Istenem mennyivel könnyebb lenne, ha a fejükbe látnék.
-Semmi, csak épp..-itt hátra pillantott, hogy megbizonyosodjék arról, hogy csak mi halljuk, majd intett, hogy húzódjunk még közelebb hozzá.- ugyanabba a lányba szerelmesek.-bökte ki halkan. Zaynt is és engem is nagyon meglepett a dolog.
-Ezt nem hiszem el.-adtam hangot a meglepődöttségemnek.
-Mit nem hiszel el?-jelent meg mögöttünk Harry, mire mindhármunkat kisebb szívbaj ért. Nagyon remélem nem hallott semmit.
-Hát izé azt hogy.. öö.. Louis?!-dadogott Zayn.
-ÖÖ hogy.. milyen jó a.. izé répát kanállal enni..öö igaz Liam?-istenem.. Ennél nagyobb baromságot nem tudtál kitalálni Louis igaz?
-Persze.. kanállal.-néztem rá szúrós szemekkel. Miért pont kanálla? Brr.
-Hát jó, akkor ne mondjátok el.-ült vissza a helyére Harry.
-Szép volt.-meredtem Louira.
-Miért mit mondhattam volna?
-Mindegy. Harry elmondta neked mi baja?
-Nem. Próbáltam beszélni vele, de olyan volt mint tegnap Aileen. Váltig állította, hogy semmi nem történt.
-Csodás..-mondtam.-Hívd ide Niallt mi beszélünk vele, addig te is próbálj meg még egyszer kiszedni valamit Hazzából.-mondtam, majd pár másodperc múlva Niall foglalta el Lou helyét.
-Mi van?-kérdezte egykedvűen.
-Veled mi van? Nem vagy önmagad. Teljesen megváltoztál. Mi az oka?-kérdeztem, várva, hogy magától bevallja, bár erre őszintén nem láttam sok esélyt.
-Semmi. Jól vagyok.-persze. Nem is nagyon számítottam másra.
-Tudunk róla Niall.-szállt be Zayn, mire a szőkeség ijedten felkapta a fejét.
-Mi? Miről tudtok?-kérdezte megszeppenve.
-Hogy szereted.-ültem le vele szembe.
-Ez nem..
-Niall, nekünk nem tudsz hazudni. De nyugi. Megértünk. Tudjuk milyen olyat szeretni akit nem kaphatsz meg.-tette a kezét a vállára Zayn.
-Mégis honnan tudnátok?-fakadt ki az ír manó.-Mindketten boldogok vagytok. Ott van Danielle és Perry. Mind kettőtöket szeretik. Lounak ott van Elenor. Harrynek meg ott van az akit meg sem érdemel..  Miért megy nektek minden könnyebben? Miért én vagyok mindig az aki kilóg a sorból? Én miért nem lehetek soha boldog? Ennyit nem érdemlek?-láttam a fájdalmat a szemében és éreztem azt a szavaiban is.

-Jaj Niall ne mondj ilyet.-ölelte magához Zayn. -Te is leszel boldog.

Ehhez nem tudtam mi mást mondhatnék így csak helyeseltem. 

Megérkeztünk az O2-ba. Már rengeteg rajongó várakozott. Beszéltem Niallel, hogy próbáljon egy kicsit hihetőbb mosolyt erőltetni magára és később megoldunk mindent. Együtt. Csak Harry nem tudhat erről.

Mekkora balhé lenne abból.

Harry szemszöge.

Már alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek. Mikor lejöttünk a színpadról és a VIP részlegesekkel is készítettünk képeket, beszélgettünk és adtunk autogrammot én siettem az öltözőbe. Gyorsan átöltöztem és rohantam kifelé, ekkor Joshba botlottam.

-Hé Paul téged keres mindenütt.-hadarta lihegve.-Azt mondta beszélni akar veled.

-Remek. Hol van?-kérdeztem. Minél hamarabb le akartam tudni a fejmosást.

-A színpad mögött.

Oda mentem. Ideges volt. Mint mostanában mindig. Egy People-t tartott a kezében. Persze mert én vagyok a címlapon. A.J-vel. Ezen már meg sem lepődöm, hogy némelyik fotós mikre nem képes. De tudtam, hogy ezzel jön. 

-HAROLD EDWARD STYLES.-üvöltött.-MÁR MEGINT AZZAL A KIS LOTYÓVAL HETYEGSZ ÉS MÉG A TÖBBIEKET IS BELERÁNGATOD!

-NE MERJ RÓLA ÍGY BESZÉLNI!-ordítottam én is kikelve magamból.-NEM RÁNGATTAM BELE SENKIT! CSAK ELLENTÉTBEN VELED AILEENT SZERETIK TUDOD?-meglepődött a kijelentésen, de még mindig ugyanolyan ideges volt.

-Na ide figyelj ha még egyszer találkozol vele én..-vette lejjebb a hangerőt, de nem tudta mit mondjon.

-Te mi? Mit teszel? Kiraksz a bandából? Sem a fiúk sem pedig a rajongók nem hagynák, de ha akarod akkor nyugodtan. Rombold csak le a saját munkádat. Ha ez az ára hogy boldog legyek akkor tessék. Tegyél ki. Mert tudod nagyon elegem van már ebből az egészből amit csinálsz. Mert a többi srác mind szent és sérthetetlen na meg persze tökéletes. És én? Én bármit csinálok én vagyok a szar. Rohadtul visszavehetnél az arcodból. És ne sértegesd azokat akik fontosak nekem.-fordultam sarkon.

-Harry.-szólt higgadtan, de jelen pillanatban már nem érdekelt.-Gyere már vissza.

-Baszd meg magad Paul.-válaszoltam ingerülten, majd a parkolóba mentem. A koncert végére iderendeltem a kocsim, hogy egyenesen Aileenhoz mehessek. Megláttam a kocsit. A sofőr mellette állt unottan. A kezébe nyomtam valamennyi pénzt, majd beszálltam és elhajtottam. Siettem volna, de szinte minden lámpánál pirosat kaptam így mire odaértem az is egy örökkévalóságnak tűnt. Leparkoltam a ház előtt és szó szerint rohantam az ajtóig és dörömbölni kezdtem azon. Kate nyitott ajtót.

-Szia Harry.-vigyorgott rám.-Te mit keresel itt? Gyere be.

-Aileenhoz jöttem.-léptem be az ajtón, majd becsuktam azt.

-Ó persze.-mondta lenézően. Mégis mire számítottál? Hogy hozzád jövök? Egy ilyen alattomos kis.. á mindegy hagyjuk, nem idegesítem fel magam rajta. Nem ér annyit az egész.

-Hol van?-kérdeztem, miközben levettem a cipőm.

-A szobájában.-válaszolt egykedvűen, majd a nappaliba ment én pedig felrohantam az emeletre, de megálltam A.J.ajtajában. Kopogni kezdtem, de nem jött válasz. Harmadik kopogás után benyitottam és bezártam magam mögött az ajtót. A szoba be volt sötétítve. Ő az ágyán feküdt és zenét hallgatott, amit még a fülesen keresztül is lehetett hallani.

Save you tonight.

Mikor megpillantott kivette a füléből a fülhallgatót kikapcsolta a zenét és felállt, de nem jött hozzám. Egyenesen az ablakhoz ment. Elhúzta a sötétítőt és felhúzta a redőnyt. Nem lett sokkal világosabb, mivel kint most elég felhős az ég, de valamivel jobb volt. Az ágya mellé húzott egy babzsákfotelt, majd vissza feküdt. Nem szólt semmit. Leültem a fotelbe és csak néztem őt. Háttal feküdt nekem, így nem láttam az arcát, de hallottam, hogy szipog. Egy pillanatra felém fordította fejét. Sír és nem akarja, hogy lássam.

-Hallgatlak.-szólt hosszú csend után, majd a hátára fordult, de még mindig nem nézett rám.

-Miért hiszed azt, hogy csak a szexre kellesz?-húztam még közelebb a fotelt, így közvetlen az ágy mellett voltam és felé hajoltam, de elfordult. Semmiképp nem akar a szemembe nézni. 

-Harry jó formán még nem is mondtad nekem azt, hogy szeretsz, de már gerincre vágnál. Ilyenkor mit kéne hinnem?-ült fel és most fordult velem szembe. Arca és szeme vörös volt a sírástól.

-A.J. figyelj.Én tényleg nem csak ennyit akarok, hanem jóval többet. Nekem többet érsz annál, hogy egy ilyen baromság miatt veszítselek el.-fogtam meg a kezét. Ő végig csak maga elé meredt és nem a szemembe nézett.-Azt is akarom, mert hogyne akarnám. Csak pasiból vagyok. És te tökéletes vagy meg minden, de megértettem. Neked túl gyors a tempó én pedig nem szeretnék semmit rád erőltetni.Oké?-csak biccentett egyet.-Nézz rám.-kértem. Ő nem reagált.-A.J.-ismét semmi. Átültem mellé az ágyra. Kezem még mindig az ő kezén pihent, a másikkal pedig arcát fogtam meg lágyan és magam felé fordítottam.-Ne sírj.-töröltem le egy könnycseppet arcáról. Érzem, hogy még valami nyomja a lelkét.-Van még valami. Ugye?-nem válaszolt, csak magához ölelt.

-Szeretlek.-mondta elcsukló hangon. Most először.
-Én is szeretlek.-szorította magamhoz. Nem felejtettem el. Tudom, hogy titkol valamit. Érzem. És ki fogom deríteni, hogy mit. Bármi legyen az ára.

Nem hiszem, hogy sokan láttátok már ezért ide linkelem nézzétek meg ezt a kis "meglepit" :))
Trailer.
♥

Remélem tetszett a rész véleményeteket fejezzétek ki komikban és ne felejtsetek elé válaszolni a blogarchívum alatt található kérdésre :) Szofiis voltam a kövi részt ~D hozza nektek. (kis titok a részeket 8 naponta szoktuk hozni) Nem akarunk szemetek lenni, de kegyetlenül kevesen komiztok és ez nekünk igen rosszul esik. A következő részt 5 komi után tesszük ki. ( természetesen ha meglesz a 8 nap)
puszi.xx