12.rész Aggódás és idegesség a tetőfokon

*Niall szemszöge*
Itt sínlődök a szobámban már jó pár órája csak gondolkozok, gondolkozok és gondolkozok. Mindent elrontanak a fiúk! Először Louis aztán Harry. Miért nem én ültem egy gépen A.J.-jel? Miért nem velem hozták őt össze az újságírók? Miért nem találkoztam vele többet? Ekkor egy hangos fékcsikorgást hallodtam. Gyors kiugrottam az ágyból és az ablakhoz futottam -már ha a két lépés futás. Harry futott kezében a lánnyal.. Gyors lefutottam a nappaliba ahol Harry épp a kanapéra fektette A.J.-t.
-Mit csináltál vele?-kérdeztem idegesen.
-Louis hozz egy pohár vizet!-parancsolt Louisra. Lou kifutott a konyhába és lehetett hallani, hogy kapkodott. Fél perccel később egy pohár vízzel tért vissza. Odaadta Harrynek aki gyors mozdulattal az eszméletlen lányra borította. Én csak álltam a lépcső első fokán és értelmetlenül figyeltem a történéseket. Amint a víz A.J.-hez ért nagy levegő vétellel felült a kanapén. Gyorsan vette a levegőt miközben körbe-körbe nézett.
-Úr...isten!-mondta akadozva.-Mi tör...tént?
-Elájultál!-motyogta Harry.
-Mikor?-kérdezte már nyugodtabb lélegzéssel.
-10 perce körülbelül...-mondta Liam.
-Niall miért bámul ennyire?-kérdezte rám mutatva.
-Héj! Én is itt vagyok!-tártam ki a kezem sértődötten.
-Bocs! De miért bámultál?-kérdezte értetlen fejjel.
-Mert megijesztettél!-mentem közelebb, de akkor eszembe jutott, hogy mit tett.-De...ha már itt vagy beszélhetnénk?
-Persze..-állt fel. Megfordultam és felmentem a szobámba. Hallodtam halk lépteit mögöttem tehát jön utánam. Befordultam a szobámba, megvártam míg bejön ő is majd bezártam az ajtót.-Na miről szeretnél beszélni?-ült le ágyamra.
-Hát...nem is tudom hol kezdjem...talán...figyelj A.J.-ültem le mellé.-A-amióta csak megláttalak...A.J. nekem te ... tetszel!-mondtam ki halkan. Nem szólalt meg csak nézett maga elé bambám.-Kérlek...A.J. szólalj meg!-kérleltem a bambuló lányt.
-Én..nem is tudom mit mondjak!-dadogott.
-Csak annyit mondj kérlek, hogy én sem vagyok közömbös számodra!-fordultam felé teljesen.
-Niall...te egy nagyon helyes srác vagy, de nekem...én tudod azt hiszem szerelmes vagyok Harrybe! Sőt, biztos vagyok benne!-már megint Harry. Harrynek miért megy minden könnyebben?
-Értem...-néztem le az ágyra.
-Niall...-emelte fel a fejem.-Most ne légy szomorú légyszíves! Miattam ne. Biztos vagyok benne, hogy te is megtalálod az igazit, de nem én vagyok az számodra!-fúrta tekintetét enyémbe.
-Legyen úgy!-próbáltam mosolyogni. Felállt az ágyról, elfordította a kulcsot és kiment. Én visszafeküdtem az ágyra és csak twittereztem.

*A.J. szemszöge*
Lementem a nappaliba és leültem Harry és Liam közé. Harry a kezét átdobta a vállamon, közelebb húzott magához, én pedig hozzábújtam.
-Harold!-háborodott fel Louis, Harry másik oldalán.-Te megcsalsz?!
-Louis...nyugodj már el!-mondta Harry, de Louis bevágta a durcát ezért Harry a kezét Louis combjára tette. Én meg csak lestem, hogy mit csinál ez a két hülye gyerek.
-Amúgy mit nézünk?-mutattam a TV-re amit a többiek néztek.
-Oh Rómeó miért vagy te Rómeó?-játszotta el Zayn én pedig próbáltam elfolytani a nevetésem, mert amilyen képet vágott. Ránéztem a TV-re, de valami hülye rajzfilm ment aminek sajnos megjegyeztem a címét még anno amikor Patrick-kal és Lux-szal néztük.
-Ez Purple and Brown!-mondtam nevetve.
-Honnan ismered?-nézett le rám csodálkozva Harry.-Ugye nem ezt szoktad nézni?
-Múltkor ezt néztük Patrick-kal és Lux-szal!-mosolyogtam rá.
-Szegény Lux!-fogta meg a fejét.
-Héj!-csaptam a hasára.
-Au?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem akartam nagyot csapni...-suttogtam.
-El is higyjem?
-Igen!-néztem összeszűkített szemekkel. Farkas szemeztünk egy ideje amikor megrezzent Liam telója. Mindenki ránézett és vártuk, hogy megszólaljon.
-Paul az-szakította meg a csendet.-Azt írja fél óra és itt lesz. Meg kell beszélnünk pár dolgot. Louis szólj Niallnek!
-NIALL!!-kiabált miközben a lépcsőfelé nézett. Halk lépteket hallottam bár szerintem ők is hallották.
-Mondjad!-állt meg a lépcső után pár lépésre.
-Mindjárt jön Paul!-mondta Harry.
-Király!-mondta flegmán majd bement a konyhába.
-Ennek meg mi baja?-nézett értetlenül körbe Harry mire mindenki rám nézett.
-Most mi van?
-Mit mondtál neki?-kérdezte Louis. A hangjában egy kis idegesség volt.
-Ez titok...-motyogtam magam elé.
-A.J.!
-Négyszemközt...-mondtam mire felpattant, bement egy szóbába én pedig utána.
-Na?! Mit mondtál? Vagy mi történt?
-Figyelj Lou! Ezt magadban fogod tartani?-egy bólintással nyugtázta, hogy igen és szemével utasított, hogy beszéljek. Na ezt hogy csinálja?-Hát...azt mondta...hogy...tetszem neki...-mondtam halkan mire kerek szemeket meresztett rám és láttam, hogy el akarja kiabálni magát, de befogtam a száját.-Hallgass végig!
-Dhee..-próbált beszélni, de még mindig lefogtam a száját.
-Louis maradj csöndbe...na ugye mondta én meg megszólalni nem tudtam mire ő kérlelt, hogy szólaljak meg. Én megmondtam neki, hogy Harryt szeretem és, hogy biztos vagyok benne, hogy ő is megtalálja az igazit, de, hogy az nem én leszek...hát, ennyi!-mondtam és elvettem a kezem a szája elől.
-Huh...hát ez...váratlanul ért. Niall ugyanarra a csajra bukik, mint Harold...-gondolkodott hangosan.
-Itt vagyok...-emlékeztettem.
-Bocs, de akkor is ez nagyon durva!-nézett a hátam mögött lévő ajtóra.
-Akkor kussolsz?-megint csak bólintott. Hátatfordítottam és kiléptem az ajtón. A nappaliban már csak Harry ült.-Többiek?-kérdeztem mire felkapta a fejét.
-Megjött Paul! Ajtót nyitni mentek!-mondta miközben kitárta a kezeit, hogy menjek oda. Elé álltam, ő pedig a derekamnál fogva belerántott az ölébe és belepuszilt a hajamba.
-Már megint Harry?-állt az ajtóban Paul.
-Paul figyelj...-kezdte vikna Harry.
-Nem Harry! Te figyelj ide...megint előállsz ezzel a lánnyal. Szerinted mit fognak gondolni a paparazzik? Gyors lekapnak és hipp-hopp összedobnak valami hazugságot! Ezt akarod?-emelte fel a hangját.
-Nem majd elmondjuk az igazat!
-Az igazat, az igazat. Miért Harry mi az igazság?-akadt ki még jobban Paul.
-Tudod mi Paul?-emelte feljebb ő is a hangját mire én megszorítottam a kezét jelzés képpen.-Az, hogy együtt vagyunk! Nem értem. Velem miért vagy ilyen? Louisnál, Liamnél vagy Zaynnél miért nem akadtál ki? Miért fogadtad el egy hang nélkül? Bezzeg, ha én végre komolyan gondolok valamit lekiabálod a fejem!-mondta normális hangon, de feszülten.
-Harry...-suttogtam.-Nyugi...légyszíves!
-Nos, Paul!-fogta meg hátulról Paul vállát Liam.-Szerintem nem ezt akartad velünk megbeszélni, szóval térjünk a lényegre!
-Jól van! Harry még számolunk! Üljetek le fiúk! A holnapot jöttem, hogy megbeszéljük! Holnap egy interjúval kezdünk reggel 10-kor, majd délután 1-kor kezdődik egy dedikálás és 4-kor egy 2 órás koncert. Ma korai alvás, hogy holnap ne aludjatok be!
-Azt is tudhatjuk, hogy hol lesz vagy ezek ilyen titkos adatok?-kérdezte Louis.
-Az interjú a The Sun-nak lesz, a dedikálás a Harrodsban lesz, a koncert  pedig az O2-ben.
-Vettem az adást!-kacsintott Louis.
-Egyéb kérdés?-tárta szét a kezeit Paul, mire a fiúk megrázták a fejüket.-Akkor mentem.-indult el az előszoba felé. Liam utána ment, mi pedig csak néztünk előre.
-Én szerintem megyek! Már biztos hiányolnak-törtem meg a csendet. Felálltam, de bár ne tettem volna.
Forgott velem a szoba. Egyik kezemmel megtámasztottam magam, másikkal a fejemet fogtam.
-Minden rendben?-aggódott Harry és leültetett.
-Szédülök-mondtam ki nehézkesen.
-Ne hozzak valamit?-kérdezte Lou.
-Egy pohár víz jól esne.-néztem rá halvány mosollyal.Felpattant és kiment a konyhába. A szédülés erősödött és hirtelen megfájdult a fejem, mintha egy bárdot vágtak volna bele. A fény homályos lett és már az alakokat is épp, hogy láttam, majd teljes sötétség.


*Harry szemszöge*

Figyeltem A.J-t, ahogy egyre rosszabbul lesz.Lefagytam. Nem tudtam mit csinálni. Nem voltam magamnál. Egy hirtelen pillanatban feje a vállamra dőlt. Ekkor tértem magamhoz. Kezem közé kaptam a fejét és csak döntöttem jobbra, balra. Elájult. Megint. Pofozgatni kezdtem. Semmi. Louis kiért a pohár vízzel. Gyorsan elvettem tőle és a lány arcára borítottam. Semmi. Éreztem a könnyeimet végig folyni az arcomon. Felkaptam az ölembe és bevittem a fürdőbe. Gyors beálltam vele a kádba és megengedtem a vizet. Nem akart felébredni. Miért nem akar felébredni?

-A.J.!-szólintgattam kétségbe esetten.-A.J.! Válaszolj!-egyre gyorsabban folytak a könnyeim.
-Harry hívom a mentőket ez így nem lesz jó!-jött be Liam és már tárcsázta a mentőket. Gyorsan beszélt, de nem figyeltem csak néztem a fal fehér arcot ahogy a kezeim között szinte kocsonyaként mozog.-Mindjárt itt lesznek! Harry! Hallod? Mindjárt itt lesznek a mentők! Minden rendben lesz...-mondta miközben közelebb jött. Kezét a vállamra tette. Elzárta a csapot. Sajnálkozó pillantásokat vetett rám. 1-2 percig bámultam a lányt miközben könnyeim csak folytak és folytak. A csendet a sziréna zavarta meg majd szinte betörtek a mentősök a fürdőbe. Kivették előlem A.J.-t és rárakták a hordágyra. Kitapintották pulzusát, de a következő pillanatban már ki is vitték. Összeroskadtam. Nem érdekelt hol vagyok. Nem érdekelt, hogy vizes a ruhám. Nem érdekelt, hogy tárva nyitva minden csak A.J.-t láttam magam előtt ahogy élettelen teste rám nehezedik. Nem ezt akartam látni. Látni akartam ahogy rám mosolyog. Érezni akartam kezeit körülöttem ahogy hozzám bújik. Beszippantani a kellemes illatát. Egyszerűen csak látni akartam...miközben magánál van.
-Figyelj bevigyünk hozzá?-rontott be Zayn. Csak aprót bólintottam és kiszálltam a kádból. A házon végig sétálva mentem ki és ültem be a kocsiba.

-Elnézést! Nem tudj...-kaptam el egy orvost a folyosón.
-Sajnálom sietnem kell!-ment tovább. Idegesen vágódtam le az egyik kórházi székre és vártam, hogy valaki kijöjjön. A ruhám még mindig csurom víz volt, de nem érdekelt. Ekkor jött egy nővér gyors léptekkel ment, de elkaptam a karját.
-Elnézést! Nem tudja milyen az állapota Aileen Jade Johnson-nak?
-Sajnálom nem tudom!-tényleg láttam a sajnálatot a szemében. Elengedtem és tovább sietett. Visszaültem és csak vártam.
-Nem hiszem el, hogy senki sincs aki megmondja mi van A.J.-jel!-mérgelődtem a srácoknak.
-Hidd el mi is aggódunk!-mondta Niall. Tördelte az ujjait. Ennyire aggódna A.J.-ért? Vagy nem tudok valamiről? Ekkor kijött egy orvos A.J.-től és megállt előttünk.
-Önök Aileen Jade Johnson hozzátartozói?-kérdezte semleges arccal.
-Közeli barátok!-válaszolt Liam.
-Azért én egy picit több vagyok neki!-mondtam.
-Rokonok nincsenek a közelben?
-Uram én majdnem a barátja vagyok!-álltam fel.
-Csak rokonoknak mondhatom el!-tiltakozott.
-Harry!-suttogta Niall. Mindenki ránézett.-Elhoztam A.J. telóját!-nyújtotta félve. Kikaptam a kezéből és kikerestem Debby számát. Megnyomtam a zöld telefont és megvártam míg kicsöng.
-Háló?-szólt bele egy nőies hang.
-Öhm...Hello! Harry vagyok!-szóltam bele félve.
-Szia Harry! Mit keres nálad Aileen telója? Baj van?-lett ideges hangja.
-Hát ami azt illeti igen! A.J. ma kétszer is elájult és másodszorra nem kelt fel...most a kórházba vagyunk és nekünk nem akarnak semmit mondani csak rokonoknak!
-Úristen Harry! Azonnal indulok!-nyomta ki a telefont. Elvettem a fülemtől, lezártam a telefont és zsebre vágtam.
-Mit mondott?-kérdezte Niall.
-Mindjárt itt lesz...-néztem le a földre.

*Debby szemszöge*
Amint megkaptam a telefont felkaptam a táskám és rohantam a kocsihoz, hogy minél hamarabb beérjek. Szinte egy pillanat alatt ugrottam be a kocsiba, indítottam be és tapostam a gázra. Mehettem vagy 100-al végig London utcáin. A kórház előtt nagy fékcsikorgással fékeztem le. Kiszálltam a kocsiból, lezártam és rohantam be az épületbe. A recepción megkérdeztem hol van Aileen és egyből mentem oda. Mind az 5 fiú ott állt plusz egy fehér köpenyes ember.
-Megjöttem!-lihegtem és közbe támaszkodtam a térdeimre.
-Ön Aileen Jade Johnson rokona?-kérdezte a doki.
-Igen!
-Kérem fáradjon arrébb!-intett a kezével. Arrébb mentünk és belekezdett.-Nos, Aileen........

~D voltam ;) ne felejtsetek el olvasni és feliratkozni :D Szofis siet :) Remélem tetszett... Puszi xx