11.rész Kimondatlan szavak.

Leléptem. Niall próbált vissza tartani, de nem láttam sok értelmét annak, hogy maradjak. Harry haragszik, tönkre ment miattam egy ajtó és bele sem mertem gondolni mi lett volna, ha Paul éppen ott talál rám. Azt sem tudom elképzelni, hogy egyáltalán hogy fogja fogadni ezt a hírt hogy én és Harry.. konkrétan most azt sem tudom hogy van e olyan hogy mi.. Talán most még csak ő és én van? Nem tudom.. Sejtelmem sincs róla, hogy mit gondolhat most.  Megértem , hogy dühös, de alkalmam sem volt rá, hogy megmagyarázzam a helyzetet. Bár én kerestem ezt magamnak. Azt hiszem. Talán. Biztos.
Ahogy így elmélkedtem csak azt vettem észre, hogy már haza is értem.  Gondoltam ismét üresen találom a lakást, de ezúttal tévedtem. Mikor benyitottam az ajtón Debby ugrott a nyakamba.
-Jaj de örülök, hogy jól vagy.-mosolygott. Én is erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd a nappali felé indultam, ahol két ismerős arcot láttam.
-Mr.Falks?-bámultam kérdőn a kanapén ülő férfira.
-Aileen.-mosolygott rám a gyámügyis.
-Meg lep, hogy túlélt még egy repülőutat.-nevettem halkan.-Mi járatban?-ültem le mellé a kanapéra.
-Hozzád jöttem.-kezdett kotorászni a táskájában. Igen ezt valahogy gondoltam, hogy hozzám.- Ugye mindjárt itt a 18. születés napod.-bólintottam. Még durván egy hónap van addig.- És néhány papírból kiderült, hogy a szüleid rendelkezése szerint, megkapod a New York.i házat.
-Mi?-néztem bambán.-Azt hittem, hogy az örökséget csak akkor kapom meg ha betöltöm a 21-et.
-Ez így is van, a ház azonban más. Kiderült, hogy a szüleid 18 éves korod után a nevedre akarták íratni a házat és el akartak költözni. Ezt a végrendeletükben is kiemelték, így most körülbelül egy hónap múlva. Javíts ki ha tévedek.-nézett rám, de én nem szóltam semmit.- Lesz egy lakásod, de csak kizárólag felnőtt felügyeletével lakhatsz ott.
-Értem.-bólintottam.
-Azonban van még egy dolog. Van rá másfél hónapod, hogy beköltözz oda valakivel. Minimum két hétre, hogy a kollégáim megfigyelhessenek. Ha úgy ítélik meg, hogy elég érett vagy ahhoz, hogy egyedül. Vagyis egy felnőttel élj ott, akkor tiéd a ház, ha azonban nem, akkor átírják a végrendelkezést és a lakáshoz is, mint a többi örökségedhez csak felnőtt korba lépésed után jutsz hozzá.
Igen ezt értettem. És azt hiszem jogos. De kicsit rossz ez a 2 hét ott élős dolog. Nekem valahogy nem tetszik.. Ha már megszoktam itt és úgy vagyok, hogy itt új életem új barátaim és esélyem van akkor miért mennék vissza? Egy lakás azonban mégis csak nem olyan rossz.. De nem tudom mit tehetnék. Az is egy dolog, hogy esetleg Patrickkal mehetnék oda.. Ő már elmúlt 21. Bár agyilag még a 10 éves kort sem közelíti meg.

-Minden oké?-lengette meg kezét az arcom előtt Falks.
-Persze persze csak elkalandoztam bocsánat.-néztem zavartan.
-Nincs kedved inkább sétálni egy kicsit? Úgyis szeretnék veled beszélni, négyszemközt.-pillantott a vele szemben ülő Katere, aki most is csak a mi beszélgetésünket hallgatta. Minden mondatot magába szívott, hogy később ismét felhasználhassa ellenem.
-De miért ne?-álltam fel, majd az előszobába mentem. Szóltam Debbynek, hogy lelépünk.
Fülledt nyári meleg volt. Londonhoz képest tényleg kivételesen. Rajtam meg még mindig hosszú farmer és pulcsi. Úgy döntöttünk beülünk egy kávéra valahova. Út közben pedig el kezdtünk beszélgetni.
-És meddig marad?-kérdeztem.
-Ugyan. Nem vagyok annyira sokkal idősebb nálad. Tegeződjünk. Egyébként egy hétig terveztem csak maradni. Elintézek veled mindent. ami jelen esetben már megtettem ez után meg pihennék egy kicsit. Azt hiszem rám is rám fér.-mosolygott.
-Persze. És Mr Falks én..
-Peter. Szólíts csak Peternek.-vágott közbe.
-Szóval Peter én szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért a repülőn. Nem volt korrekt.
-Semmi gond. Én teljesen megértelek. Nem volt könnyű neked. És ahogy értesültem még most sem igazán az.-mondta. Közben megérkeztünk a Starbucksba. Rendeltünk 2 kávét, majd leültünk és folytattuk a beszélgetést.
-Hogy értetted, hogy még most sem könnyű nekem?-bár valahol sejtettem a választ.
-Aileen én is olvasok újságot.-nevetett.-Tudok Harryről.
-Vagyis annyit tudsz amit az ilyen szennylapok szemét hírhajhászai összekaparnak egy cikkhez, kiforgatva mindazt ami valójában történt.-fakadtam ki. Nem tudom miért, de ez felhúzott. Egyrészt azért, mert igazam volt, másrészt mert nem tudom mi van most. Bele sem gondoltam ebbe az egészbe. Vicces, hogy néhány firkász mit meg nem tesz egy cikkért.
-Nyugi Aileen.-tette a vállamra a kezét Peter.-És tényleg mi van Harryvel?
Semmi kedvem nem volt róla beszélgetni. Főleg nem Peterrel, hisz még ő nekem is félig idegen.
-Hanyagoljuk ezt a témát.-vetettem oda, majd kortyoltam egyet az italomba.
-Szóval nem jött össze mi?
-Nem tudom. Végülis talán.. de tényleg nem tudom. Fogalmazzunk úgy, hogy még keresem az embert aki bebizonyítja, hogy az örökké tényleg létezik.-mosolyogtam. Ám a beszélgetést a SMS jelzőm zavarta meg.

"Találkozzunk a Big Bennél 1 óra múlva."

Ennyi állt az üzenetben. Még egy monogram sem jelezte, hogy ki lehetett a feladó. Még a szám is ismeretlen volt számomra. Gondolkodni kezdtem, vajon ki lehet. Debby és Kate biztosan nem. Az ő számuk el van mentve a telómban. Harry megint nem, mivel ő legalább ír egy "H" betűt az üzenet után. Pat pedig csak inkább hív, nem üzen. Sorra vettem mindenkit. Mivel nem akadtam a lehetséges üzenő nyomára át gondoltam még néhány kérdést. Az illető honnan tudja a számomat? Mi célból akar velem találkozni? Egyáltalán jó ötlet-e elmenni? Mi van ha valami őrült? Na jó ennek elég kicsi az esélye, de jobb félni mint megijedni. Azt hiszem. De mi van, ha mondjuk Harry írt? Csak valamiért nem akarta, hogy tudjam vele találkozom. Vívódtam magammal a kérdésen és végül kiegyeztem abban, hogy biztosan Harry akar velem találkozni.
-Gond van?-meredt rám Peter. Ekkor megszólalt a telefonja és hosszas beszélgetést zavart le.-Ne haragudj de mennem kell.-szabadkozott.
-Nyugi, nekem úgy szintén.-álltam fel, majd kisétáltunk a kávézóból.
-Akkor.. majd gondolom New Yorkban találkozunk.-nézett rám. Persze. A lakás. Teljesen elfeledkeztem róla.
-Persze.-bólintottam, majd eltűnt a londoni forgatagban. Nekem pedig volt rá 20 percem, hogy a Big Benhez érjek.Körülbelül annyi idő amíg oda sétálok. Elindultam és gondolkodni kezdtem. Mit mondhatnék? Dühös rám. Talán jogosan. Azt hiszem. Nekem csak egy gyenge pillanatom volt. Őszintén szólva.. tényleg nem tudom miért.De tudja, hogy nem vagyok ilyen. Legalábbis remélem. Bár most nem nagyon értem ezt az egészet. Ha dühös miért akar találkozni velem?. Ez nem tiszta. Most valahogy kicsit ezt mégis félre teszem. Csak vele akarok lenni. Hallani akarom a hangját. A karjai közt akarom tudni magam.Biztonságban.
Hamar a találka helyre értem, és mivel nem hallottam sikitozó rajongókat, kerestem az álcát, de nem láttam senkit aki hasonlíthatna. Ekkor valaki hátulról a vállamat kezdte veregetni. Megfordultam, és mielőtt a illetőre néztem volna a nyakába ugrottam.
-Ne haragudj kérlek. Ez csak egy hülyeség volt de ígérem többet nem fordul elő.-fúrtam arcom a vállába.
-Kétlem, hogy ezt nekem kellene mondanod.-nevetett Niall. Azonnal kibontakoztam a karjaiból.
-Niall? Bocs hogy csak így.. de én.. azt hittem., hogy te, ő vagy.. vagyis izé.. nem rád számítottam.. Na de ne értsd félre, neked is örülök csak izé.. azt hittem hogy te vagy..
-Harry.-szakította félbe a dadogásomat.
-De honnan tudtad a számomat?-meredtem rá.
-Hazza kint hagyta a telóját, miután elvonult én meg gondoltam össze futnék veled.-mosolygott.
-De miért nem írtál nevet az üzenetben?
-Csak féltem, hogy akkor nem jönnél el.
-Miért ne jöttem volna el?-csak épp most, hamis tévhitbe ringattál az elmúlt órában.-És egyáltalán miért akartál te velem találkozni?
-Hát csak..a többiek úgyis elvannak nélkülem én meg unatkoztam otthon és gondoltam talán dumálhatnánk.-a mosolyt le sem lehet törölni az arcáról? Mióta megláttam csak folyamatosan..
-Ja.. hogy így..-vetettem oda.
-Most mi van?-nézett rám kérdőn.
-Semmi, csak nem szeretek unaloműző lenni.-néztem rá keményen. Nem vagyok valamiféle játék, amit utolsónak szedsz elő, ha már annyira unatkozol, hogy azt sem tudod mit kezdj magaddal. Én azt akarom, hogy azért legyenek velem mert akarnak, nem azért mert ezt hozza a kényszer.-Szóval szerintem ezt inkább hagyjuk Niall. Szia.-fordultam sarkon.
-Na Aileen ne csináld már. Tudod, hogy nem úgy értettem.- ragadta meg a karomat, mire én hangosan felszisszentem.Fájt. Azonnal el is engedte.-Ne haragudj nem akartam. Jobban van már a kezed?
-Kétlem, hogy egy nyílt seb két óra alatt bármivel is javulhatna.-mondtam kissé flegmán.
-Most miért vagy ilyen?
-Jó bocs na. csak most ez az egész Harrys szitu és hogy őt vártam. Csak.. na nézd el nekem.-eresztettem egy mosolyt felé.
-Ha annyira akarod elmehetek.-komorodott el.
-Ha már itt vagy akkor maradj.-mosolyogtam ismét.-És mit terveztél?-szántam rá magam végül, hogy én is maradjak.
-Hát mondjuk elmehetnénk a Nando's-ba. Éhes vagyok.-vakargatta meg a hasát.-Utána meg csinálhatnánk valamit amit mondjuk te szeretnél.-nézett rám.
-Persze. Mondjuk taníts meg ír szteppelni.-nevettem.
-Oké.-vigyorgott kajánul.
-Niall ugye tudod, hogy csak vicceltem?-vetettem rá egy komoly pillantást.
-Késő Aileen. Te ma este szteppelni fogsz. De most menjünk. Mint említettem éhes vagyok.-ragadta meg a karomat és húzni kezdett. Bementünk a legközelebbi Nando's-ba. Ez a hely is tele volt. Szerencse, hogy álcázta magát, mert több mint való ugyanaz lett volna vele is mint annak idején Harryvel. Ő leadta a rendelését és leültünk. Egymás mellé.
-Te, hogy hogy nem eszel?-meredt rám.Megvontam a vállam.
-Csak egyszerűen nem vagyok éhes.
-Márpedig enni fogsz. Mellettem senki ne éhezzen.-nézett rám halál komolyan.
-Nem nem fogok. Nem vagyok éhes.
-Dehogyis nem. Éhes vagy te, csak még nem tudod.-mosolygott. Ekkor egy pincér kihozta  a csirkéjét.
Középre tolta, majd mutogatni kezdte, hogy én is vegyek belőle.
-Niall, csak nem vagy ennyire értetlen. Nem kérek.-kezdtem el tettetni a durcázást.
Ő csak evett és mosolygott.
-Rendben te akartad.-vett el egy szárnyat a tányérjáról és lóbálni kezdte felém a levegőben.-Itt jön a repcsiii.  A repülőő.-gügyögőtt nekem mint ahogy a kisgyerekeknek szoktak. Egyre inkább a szám felé terelgette az ételt, én pedig csak nevetni tudtam.
-Niall meg ne próbáld.-nyögtem ki a szavakat még mindig nevetve, közben hátráltam, hogy távolodjak tőle, de már késő volt. A "repcsiiiii" landolt. Ha értitek mire gondolok.
-Győzelem.-kiáltott fel, mire minden ember egy pillanatra minket bámult.-Ó várj. Maszatos lettél.-mutatott az arcomra és közeledni kezdett felém.
-Niall mit csinálsz?-néztem rá furcsán.
-Várj.-ismételte meg önmagát, majd mikor csak pár centiméterre volt az arcomtól megnyalta azt.
-Jézusom Niall.-töröltem le a nyálát szörnyülködve.-Ne már. Ezt komolyan kellett?
-Mondtam, hogy maszatos vagy.-evett tovább, mintha mi sem történt volna.
-Mire való a szalvéta? Mi nem vagyunk kutyák vagy macskák, akik igy tisztogatják egymást.
-Én nem pazarlok a kajámból semmit a szalvétára.-hangzott a válasza komolyan.
Lassan elfogyasztotta a kaját, fizetett és elhagytuk az éttermet.
-És most hova?-kérdeztem.
-Hát táncolni.-ragadott karon, majd vezetni kezdett az utcán.
-Persze. Reméltem, hogy elfelejted.-sóhajtottam.
-Nem én.-nevetett, majd az egyik kapualjban befordultunk. Még meg tudtam nézni a kapu felett függő feliratot. "Sam tánc akadémiája."  Hát rendben. Bementünk az épületbe és egy hatalmas váró szerű aulában találtam magam. Ő körbenézett, mire lépteket hallottunk.
-Csak nem Niall cimborám van itt?-jelent meg egy férfi mosolyogva. Magas és kigyúrt volt. Önmagában véve elég jó képű. Vállig érő fekete haja volt. A fufruja hajpánttal volt felfogva. Gondoltam ő Sam. Nem tévedtem.
-Sam.-ölelte meg őt Niall.
-Mi járatban? Régen jártál erre.-tette a kezét a vállára.
-Igazából egy szabad teremre lenne szükségem, egy magnóra és az ír zenémre. Egy kis táncoktatásom lenne.-bökött felém Niall.
-Ó vagy úgy.-kacsintott rá Sam.-És a hölgyben kit tisztelhetek?-lépett elém, majd megfogta a kezem és csókot lehelt rá.
-Aileen vagyok. Aileen Johnson.-mosolyogtam. Nem voltam hozzá szokva ehhez a bánásmódhoz. Hölgy? És kézcsók? Ugyan..
-Örvendek.-biccentett, majd ismét Niall felé fordult.-Csak nem a barátnőd?
-Nem.-vágtuk rá a választ rögtön egyszerre.
-Nem. Ő csak a barátom.
-Hát rendben van.Menjetek a kettesbe, ott nincs senki. Mindjárt bevitetem a magnót.-mutatott a szemben lévő folyosó irányába, majd sarkon fordult és elment. Mi pedig megindultunk a mutatott irányba.
-Honnan ismerted ezt a pasit?-kérdeztem.
-Gyerek korom óta ismerem. Anyámék régi barátja.-mosolygott, majd beinvitált a táncterembe. Szép volt és tágas. Két falán végig hatalmas tükrök húzódtak. A másik falak mellett székek voltak. A sarokban pedig 2 ajtó nyílt az öltözők felé. Legalábbis az volt ráírva. Ámulatomból egy félénk kisfiús hang zökkentett ki. Egy kis srác oldalgott be a terembe.
-Sam küldte.-tette le az egyik székre a zenedobozt, majd köszönés nélkül kirohant. Hát rendben. Elég illedelmes egy srác. Niall odalépett a magnóhoz, bedugta a konektorba. Megnézte, hogy benne van- e valami CD. Volt, ezért elindította.
Amint felcsendült a zene a lábai életre keltek. Olyan gyorsan kapkodta őket a zene ütemére, hogy nem is tudtam mire figyeljek. Rá vagy a lábaira. Ő végig táncolta az egész számot, Nekem meg leesett az állam.
-Na most te jössz.-lépett hozzám közelebb lihegve. Igen elég fárasztónak látszik ez a tánc és gondolom az is.
-Niall tudod, engem a suliban nem hülyeségből hívtak Botlábú Johnsonnak.-igen nem tudok táncolni. Ez volt az egyik dolog, amiben mindig én voltam a kakukk tojás.
-Akkor ezen most változtatunk.-lépett még közelebb.
-Kétlem, hogy jó ötlet lenne.-tértem ki az útjából zavartan mosolyogva.-Én csak vicceltem mikor ezt mondtam.
-Én viszont nem. Na gyere már ide. Csak néhány egyszerű lépést. Kérlek.-meresztett kiskutya szemeket.
-Jó legyen.-bólintottam rá végül, de tudtam, hogy ebből úgysem tánc lesz hanem inkább baleset.
-Akkor mutatok egy egyszerűt. Figyeld a lábam és próbálj utánozni.-kezdte a lábait rakosgatni egymás mögé ugrálás közben. Ez neki egyszerű?-Na Aileen a színpad a tiéd.-mutogatott maga elé.
-Nincs az az Isten, hogy én ezt megpróbáljam.-szörnyülködtem.
-Hé! Belementél és ez tök egyszerű. Na gyerünk csináld már.-noszogatott.
-Persze egyszerű. Neked.-motyogtam.
-Ha nem csinálod akkor öri hari sose bocsi lesz.-kulcsolta össze a kezét.
-Oké, de a te lelkeden szárad, ha elesek agyrázkódásom lesz kómába esem hónapokra és végül meghalok.-néztem ravaszul.
-Megkockáztatom.-eresztett felém egy huncut mosolyt.
-Hát oké.-sóhajtottam egy nagyot, majd megpróbáltam utánozni a látott lépéseket. Körülbelül fél percig ment az ugrabugrálás, ami megjegyzem egyáltalán nem hasonlított arra amit ő csinált. Egyszer csak annyit vettem észre, hogy felbotlok a saját lábamban és hátra estem. Kicsit koppantam, hogy mit ne mondjak. De csak feküdtem, tenyerembe temettem az arcom és nevettem magamon. A nevetés inkább síráshoz hasonlított, de ez mellékes. Nem nagyon számítottam másra. Tánc címszó alatt csak ennyit tudok kihozni magamból.
-Úristen jól vagy?-hallottam a hangját igen közelről. Elvettem a kezem a szemem elől és akkor vettem észre, hogy ő ott áll és fölém hajol. Kissé mintha aggódott volna, hogy nem vertem-e be a fejem, de nekem inkább csak annyi látszott, hogy a röhögést próbálja visszafogni.

-Jól van Niall James Horan. Ezt egy életre megjegyeztem neked, hogy kinevettél.-kezdtem komolyan.- Köszönöm kérdésed, jól vagyok, de akkor sem úszod meg. Nem szólok hozzád.-durcáztam, miközben a számba haraptam, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés.
-Ó szóval csendterápiát alkalmazol?-állt még mindig felettem és várta a reakciót. Nem kapott. Direkt be csuktam a szemem, hogy még csak véletlenül se nevessek így ne is lássam.-És tényleg nem szól hozzám.-hallottam ahogy járkálni kezd.-De még csak rám sem néz.-sóhajtott.- De ez azt jelenti, hogy..-itt befejezte a mondatot, majd hallottam, hogy közelebb lép. Úgy érzem készül valamire. Kinyitottam a szemem és most a másik oldalról állt felettem.-...Támadhatok.- rám vetette magát és csiklandozni kezdett. Türtőztettem magam, hogy ne kiabáljak rá így csak nevettem. Elég nehéz is lett volna beszélni. Össze vissza forgolódtunk a földön és végül úgy kötöttünk ki hogy Niall a hátamon ült, megakadályozva ezzel, hogy felálljak. Ekkor vettem észre, hogy a telefonom ki esett a zsebemből és csörög. Nem értem el és ezt Niall is észrevette. Felkapta a készüléket és leszállt rólam.
-Szia HARRY.-kiabálta bele a nevet.
-Niall add már ide.-álltam fel és kezdtem kergetni a szőkeséget. Ekkor befogta a telefon mikrofonját.
-Szóval mégis hozzám szólsz?-nevetett.
-Igen igen csak add már ide.-próbáltam elvenni tőle, de a feje fölé emelte és nem értem el.
-Ez nem így megy Aileen. Kérek cserébe valamit.
-Mit akarsz?-néztem hülyén.
-Egy puszit.-mutatott az arcára.
-Jó.-forgattam meg a szemem és nyomtam az arcára egy puszit, majd ideadta a telóm és leült az egyik székre.
-Harry?-szóltam bele bizonytalanul.
-Végre..-hallatszott morcos hangja a vonal túlsó végéről.-Mit keres veled Niall?
-Ő csak.. észhez térített..-hazudtam. Nem tudom mennyire venné jó néven ha elmondanám, hogy épp táncnak kinéző akármit.. vagy bármi mást csinálunk.
-Oké biztos. Beszélnünk kell.- hangja komor és rideg volt. És tudtam hogy ez a mondtad sosem vezet semmi jóhoz.
-Igen tudom és szeretnék bo..
-Fél órán belül gyertek vissza.-azzal letette.
-Mi a baj?-nézett rám Niall.
-Mennünk kéne.-mutattam az ajtó felé.
-Oké, de mi a baj?-állt fel.
-Semmi. Menjünk.-motyogtam.
-Hé.Mi van?-állta el az ajtót, hogy ne tudjak kimenni. Próbáltam kikerülni, de nem hagyta.-Addig nem mész innen amíg nem mondod el mi a baj.
-Semmi csak..-itt elszorult a torkom.- Azt hiszem szakítani akar.-igyekeztem visszafojtani a könnyeim.Nehéz volt. Olyan rossz érzésem van.
-Akkor egy hatalmas idióta.-nézett rám Niall komoly arccal.
-Ezt meg hogy érted?
-Úgy, hogy egy ilyen lányt csak egy idióta dobna ki. Okos vagy kedves és mindezek mellett gyönyörű. Én személy szerint örülnék ha az én barátnőm lennél.-fogta meg egyik kezével a tarkóját. Zavarban van?
-Oh.-eresztettem felé, egy halvány mosolyt.-Ezt igyekszem nem félreérteni.
-De.. oké..-azzal megfordult és kilépett az ajtón. Azt hiszem mondani akart valamit, de ez esetben már nem firtattam a témát. Igyekeztem felkészíteni magam a legrosszabbra ami Harrynél várhat.
Kint esett az eső. Talán mégis volt haszna a pulcsinak. Ha más nem csak ennyi. Taxit hívtunk, hogy ne gyalogoljunk ilyen időben. Niall meg sem szólalt mióta eljöttünk a táncsulitól. Furcsa volt. Éreztem hogy bámul, de mikor ránéztem elfordította tekintetét. Talán tényleg mondani akart valamit? Mikor megérkeztünk fizettünk és kiszálltunk. Mielőtt beléptem volna a házba a szívem már vadul verte a bordáimat. Rettegtem, hogy mi jön most. Mikor lenyomtam a bejárat kilincsét Niall visszarántott.
-Aileen én mondani szeretnék valamit.-fogta a kezem.-Én..-ekkor kinyílt az ajtó.
-Mit álltok kint? Gyertek már be.-jelent meg Louis. Bementünk.-Aileen te a nappaliba menj Harry már vár.-mutatott a szoba irányába, ahol ekkor meg is jelent Harry.
-Hé. Még itt vagyok.- bökött finoman a vállamra Niall.
-Ne most kérlek.-szóltam, miközben még mindig Hazzát bámultam.
-Ja oké. Bocs, hogy ennyi időt elraboltam az életedből.-indult felfelé a lépcsőn.
-Niall várj én nem úgy..
-Nyugi. Megértem. Felesleges vagyok. Ígérem többet nem zaklatlak.-azzal eltűnt. Ekkor két értetlen szempárral találtam szemben magam.
-Hát akkor azt hiszem én megyek és beszélek vele.-indult felfelé Louis.
Egyedül maradtam Harryvel, aki még mindig ott állt a nappali ajtajában és mereven nézett rám. Nem szólt semmit, csak biccentett, hogy menjek oda. Elé álltam majd megöleltem.
-Kérlek ne haragudj. Ígérem, hogy többet nem fordul elő.-szóltam halkan, mikor rájöttem, hogy ő nem viszonozza az ölelésemet. Elengedtem, hogy a szemébe nézhessek.Ő csak meredt rám rezzenéstelen arccal.-Hát jó.-szóltam elcsukló hangon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.-Akkor jobb ha megyek. Szia Harry.-indultam el remélve, hogy megállít. Nem tette. Elhagytam a házat könnyeimmel küszködtem. Az eső már csak szemerkélt.Nem értem így miért kellett visszajönnöm. Beszélnünk kell.. Beszélni? Egy szót sem szólt.. Ez nem beszélgetés. Tudtam, hogy valami rossz fog kisülni ebből az egészből. És most itt van. Pasi volt nincs.. És még Niallt is megbántottam. Csak ballagtam az utcán, mikor valaki hirtelen hátulról befogta a számat.
-Ne sikíts. Csak én vagyok.-hallottam meg Zayn hangját. Elengedett én meg megfordultam.-Na ezt most fejezd be.-nyújtott át nekem egy zsepit, amivel megtöröltem az arcom.
-Mit akarsz Zayn?-kérdeztem halkan.
-Most ne kérdezz semmit, csak kösd be a szemed.-nyújtott át egy kendőt.
-Mi? Minek? Nem.-tiltakoztam szipogva.
-Mondtam, hogy ne kérdezz. És tedd fel különben én fogom.-vigyorgott.
-Persze. Hogy elvigyél valami sötét sikátorba és megerőszakolj?

-Hm. Nem vagyok ilyen, de ez elég jó ötlet.-kacsintott rám.-Na de viccen kívül vedd fel.
-Hova viszel?-meredtem rá. Ekkor leparkolt mellettünk egy kocsi. Liam ült a vezető ülésen.
-Pontosabban inkább hova viszünk. De mondtam, ne kérdezz. Vedd fel mert tényleg én kötöm rád, de az nem lesz szép.
-Jó.-beszálltam a kocsi hátsó ülésére. Ő beült Liam mellé és a visszapillantóból nézett amíg fel nem tettem a fekete kendőt a szememre.
-Ennyire nehéz volt?-kérdezte szarkasztikusan. Nem szóltam semmit. Meghallottam a motor hangját és a kocsi lassan elindult.A kendővel a szememen teljesen elvesztettem az időérzékemet. Fogalmam sincs mennyit vezettek. Nekem óráknak tűnt. Mikor megálltunk, automatikusan a fejemhez kaptam, hogy kiköthessem a "látásszabályozómat".
-NEEEEM.-kiabált rám Zayn mire összerezzentem.-Jó bocs. De még ne. Most lépcsőn kellene mennünk. Választhatsz. Liam vagy én felviszünk ölben, megjegyezném zárójelben, hogy erősen ajánlott. Vagy a saját lábadon mész?-tette fel nekem a kérdést. Egyértelmű volt.
-Megyek magamtól.-válaszoltam határozottan. Nem bírom, ha emelgetnek.-Csak a kocsiból segítsetek kiszállni.-kértem, mire valamelyikőjük, gondolom Liam, mert ő volt közelebb, kisegített a járműből , majd mindketten felkaroltak és szépen lassan elindultunk. Óvatosan terelgettek. Mint utólag rájöttem, nem volt jó választás, hogy magamtól másszak a lépcsőkön. Minden másodikon megbotlottam. De nem vallottam be, csak makacsul ragaszkodtam az igazamhoz. Ilyenek vagyunk mi nők nem igaz?
-Na jó elég.-hallottam Zaynt.-A végén még mindhárman miattad gurulunk le innen.-hangjából ismét dőlt a szarkazmus.-Szóval inkább fel viszlek én.
-NEM.-mondtam hangosan.-De ha nem vennéd észre nem látok.-fordultam felé.
-És épp ezért viszlek fel ölben.-kapta a kezét a lábam alá, majd az ölében velem menni kezdett felfelé.
-Utállak. Utállak mindkettőtöket.-durcáztam.
-Én mit tettem?-hallottam Liam kétségbe esettnek színlelt hangját hátulról.
-Nem akadályoztad meg ezt.-mutattam magamra célozva ezzel arra, hogy nem ott vagyok ahol lennem kellene.
-Ebbe is hamar beleszoksz.-nevetett Zayn, majd letett.
-Most már levehetem ezt az izét?-kérdeztem, mire válaszul valaki elkezdte kibogozni a csomót. Amikor láttam nem hittem a szememnek.
Egy hatalmas kidíszített tetőteraszon voltunk. Mindenütt mécsesek és rózsaszirmok voltak szerte szét. Középen egy gyönyörűen megterített kétszemélyes asztal. A egyre sötétülő vöröses égbolt és a mesés kilátás csak hab volt  a tortán. Egy hang sem jött ki a torkomon.
-Kinek a műve ez?-fordultam meg, de ekkor vettem észre, hogy tök egyedül vagyok.-Hé srácok?-néztem körül. Semmi válasz. Ekkor valaki a szemeimet takarta el hátulról. Azonnal megismertem. Megfordultam. Eszméletlenül elegáns volt. Öltöny ing nyakkendő. Nagyon jól nézett ki.
-Harry?!-nyögtem ki erőtlenül, mire magához húzott és ajkait az enyémre tapasztotta. Kivételesen nem akarta be erőszakolni a nyelvét a számba és ezt értékeltem. A csókunk alatt  hevesen vert a szívem és összeszorult a gyomrom. Akkor talán mégis van mi? Talán még van remény arra, hogy boldog legyek?Mikor elváltunk szorosan magához szorított.
-Ne haragudj rám.-mondta halkan.
-Mi?-bontakoztam ki a karjaiból, hogy rá nézhessek.-Miért kellene rád haragudnom inkább neked kellene rám.-eresztettem egy halvány mosolyt.
-Alkalmat sem adtam arra, hogy megmagyarázd mi történt. Csak feldühödtem és..-itt habozott.-a többit már tudod.
-Felejtsük el ezt az egészet oké?-kértem.
-De ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ekkora baromságot oké? Tényleg mégis mit gondoltál? Mivel lesz jobb ez így neked?-tudtam.. megint kezdni.. ennyit ér amit kérek? Nem válaszoltam, csak mereven bámultam a földet.-Jó befejeztem, de megígéred?-fordította ujjával arcomat az övé felé. Bólintottam.-Akkor elkísérhetem az asztalához hölgyem?-nyújtotta a karját, amibe én belekaroltam, majd az asztalhoz sétáltunk. Ő kihúzta nekem a széket én pedig leültem. Ekkor megjelent Louis pincérnek öltözve két tál étellel a kezében. Letette elénk.
-Jó estét hölgyem. Megjegyzem egész elegáns ma este.-vigyorgott, mire én is végig néztem magamon és nevetnem kellett. Eső áztatta felső farmer és egy kopott tornacsuka.
-Igen. Talán kicsit túl is öltöztem.-néztem rá.
-Hát jó étvágyat a vacsorához.-mondta, majd eltűnt.
-Hogy szerveztétek ezt meg? És miért vagytok így kiöltözve?-meredtem kérdőn a velem szemben ülő göndörkére.  Mire megjelent Zayn Liam és Lou egy gitárral. Leültek az asztal mellé és énekelni kezdték a Moments című számukat. Szép aláfestés volt.
-Tudod, az egész délelőtti szitu után gondolkodtam. Tök hülyén viselkedtem. Akkor megbeszéltem ezt a srácokkal, hogy visszahívlak, de nem beszélek veled. Tudtam, hogy ki leszek bukva és elmész. Ekkor jött a képbe Zayn és Liam. Amíg ők hatalmas kerülővel idehoztak, mi Boo Baerrel megcsináltuk ezt a teraszt és most meg itt vagyunk.-fogta meg az asztalon pihenő kezem. Nekem azonban a beszámolóban feltűnt egy aprócska gikszer.
-És Niall?
-Ő valamiért nem akart benne lenni ebben az egészben. Azt mondta, hogy jobb dolga is van ennél. De tényleg mit kerestél vele?
-Mondtam. Csak észhez térített. Akkor jöttem, rá hogy hatalmas baromság volt amit csináltam.-néztem rá, de valami azt súgta talán nem is hisz nekem.
-És hogy vagy hol találkoztatok?
-Ő üze... vagyis csak sétáltam a városban és gondoltam bemegyek a Nando'sba és ő ott volt.-elég kellemetlen volt hazudnom neki, de ki tudja milyen féltékenységi roham törne rá ha elmondanám.
-És miért akadt ki úgy mikor odaértetek hozzánk?-szegezte nekem a kérdéseket. Tisztára már egy rendőrségi vallatás ehhez képest...
-Most vallatáson vagyunk vagy vacsizunk?-most is, ami a szívemen az a számon.
-Igazad van bocs.-nézett a tányérjára, majd ettünk. Mikor már megkajáltunk és a srácokkal közösen kezdtünk beszélgetni elég furcsán éreztem magam. A fejem lüktetett és szédültem. Ezt ők is észrevették.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva Harry.

-Persze. Jól vagyok.-végül is most csak egy egész kicsit füllentettem.
-Azért hozok egy pohár vizet.-állt fel.
-Mi pedig megyünk.-szóltak a többiek egyszerre.
-Lou várj egy kicsit.-mondtam, mikor mind elkezdtek lefelé indulni a lépcsőn.
-Igen?-fordult vissza.
-Mi van Niallel?-meredtem rá.
-Valamiért nagyon kibukott rád. De nem volt hajlandó  elmondani. Mit csináltál vagy mit mondtál neki?
-Csak mondani akart valamit mielőtt behívtál minket a házba és amikor előkerült Hazz ő teljesen kiment a fejemből.-bámultam a földet, ami kezdett forogni velem.
-Szóval ez a gond. Figyelmeztetlek, hogy ismerem már annyira, hogy tudom, most nem lesz elég egy csoki ahhoz, hogy ki engeszteld.-bökött oldalba. Nem volt jó döntés még inkább szédültem.-Hé tényleg minden oké? Nem nézel ki valami jól.-azt hiszem ez volt a végszó. Megfordult velem az egész világ, majd éreztem, hogy a lábaim nem tartanak. Louis elkapott.Hangokat hallottam, de távoliak voltak és a kép is egyre homályosodott.  Az utolsó amire emlékszem Harry volt, aki a nevemet kiabálva rohant felém. És akkor elsötétült minden.


Szofiis vagyis Sz. voltam. Remélem tetszett a rész :)) A kövit ~D hozza nektek.
Ez úton szeretnék megkérni minden rendszeres olvasót, hogy iratkozzon fel. NAGYON FONTOS! Kélek titeket, ha egy kicsit is szeretitek az írásunkat. Nektek csak egy pillanat, nekünk hatalmas öröm. :))