10.rész Hinni csak a templomban lehet!

Eltűnt. Eltűnt. Vízhangzott a fejemben. Az lehetetlen! Miattam? Nem olyan hülye!
-Louis! Most azonnal bejössz!-húztam be a kezénél fogva. Meglepődött ezért majdnem elesett.
-Ilyet többet ne csinálj!
-Ülj le!-mutattam a kanapéra. Miután leült én is leültem mellé.-Mit tudsz?
-Miről mit tudok?-nézett rám értetlenül.-Nem jöttem volna ide, ha tudom hova ment!
-Mondott neked mostanában valamit...ami nem megszokott?
-Ez szakmai titok! De most nem erről van szó!
-De Louis...erről van szó! Nem értem a viselkedését olyan furcsa és....-nem tudtam befejezni.
-Szerelmes beléd!-vágott szavamba. Én csak bámultam rá nagy kikerekedett szemekkel. Szerelmes belém? Szóval nem hazudott. Igazat mondodt én pedig nem mertem elmondani. A fejemet a kezeimbe temettem és csak szidtam magam. Hogy lehetek ennyire barom?-Nem mondtál igazat ugye?-csak megráztam a fejemet még mindig a kezeimben, hogy nem.

Harry szemszöge

Csak bevágódtam a kocsimba és mentem vissza ahol ma már jártam. Abba a puccos bárba igen! A telefonomat kinyomtam, hogy ne zavarjon senki. Amikor a bár elé értem avval a rossz hírrel szembesültem, hogy zárva. Visszaszálltam a kocsimba és kerestem egy helyet ahol a földig is leihatom magam. Végül találtam egy kis sörözőt ahol olyan idős férfiak ültek akik szerintem nem voltak otthon vagy egy hete. Kikértem a legütősebb piájukat amiük volt ami jelen pillanatban csak egy időszámításunk előtt előállított bor. Mivel az már felrobbanóban volt inkább csak egy sört kértem. Majd egyre többet. Közben megittam néhány pohár bort tisztán. Természetesen nem a bombából. Eddig nem is vettem észre, de volt mellettem egy hapek aki szintén nem volt józan. Ki tudja mióta. Csak akkor vettem észre amikor cigit ajánlott.
-Kérsz egy szálat?-nyújtotta a cigis dobozát.

-Kösz nem!-toltam arrébb és visszafordultam a sörömhöz.

-Fiatal vagy még gyerünk próbáld ki!-nyomta az orrom alá.

-Nem érdekel!-mondtam már kicsit feszülten.

-Segít elfelejteni?-mondta rejtélyesen.

-Mi? Honnan tudsz róla?-kérdeztem meglepetten.

-Azt hiszed nem ismerem eléggé az embereket? Ja meg újságot is olvasok? Tudom, hogy van egy csajod meg..

-Sosem volt a barátnőm!-előtört a rossz indulat belőlem most, hogy felhozta ezt a témát.

-Áhá! Szóval ez a gond! Na gyere próbáld ki! Mondom segít elfelejteni!

-Na jó, de csak egyet!

-Én magam töltöm! Jó minőségű!-mondta miközben meggyújtotta nekem. Beleszívtam egy nagyot ami miatt fulladozni kezdtem. Egy, kettőt még beleszívtam mire megszoktam. Utána már nyugtató volt amikor a füst végigjárta a tüdőm. De furcsa is volt. Nem először próbáltam ki, de ez furcsa volt. Olyan más.

-Mi van ebben?-kérdeztem furcsán nézve az ujjaim között lévő cigarettára.

-Mindig megszórom egy kis fűvel. Mondtam, hogy én töltöm!-mosolygott.

-Úristen!-adtam vissza neki és kimentem a mosdóba. Nyeltem pár korty vizet hátha attól jobb lesz, de hol is járt az eszem? A tüdőmbe szívtam nem a gyomromba! Visszamentem. A hapek már nem volt ott. Belekortyoltam a sörömbe, de valami furcsa volt benne ezért kiköptem. Úristen! Ez teljesen hülye! Beledobta a cigit a sörömbe. Kértem egy újat. Közben bekapcsoltam a telefonom. Pont hívott valaki. Nem akartam megnézni. Felvettem. Mit is tehetnék?-Hálló?-szóltam bele rekedtes hangon.

-Úristen Harry! Végre!-szólt bele A.J.

-Aileen...miért hívsz? Hisz félsz tőlem nem?
-Harry! Hol vagy? Mi a f*szért kellett eltűnnöd?-szólt bele Lou.
"Louis add már vissza!"-hallodtam meg A.J. hangját.
-Tessék!
-Harry! Én nem...csak rájöttem valamire. Vagyis már régebben, de Harry én szeretlek!-mondta a készülékébe.
-Nem kell megsajnálni. Tudom, hogy nem szeretsz!-mondtam erőtlenül.
-De Harry én nem sajnáltalak meg! Ez ugyanaz, mint amikor én hittem azt, hogy megsajnáltál! De Harry én csak azért mondtam, mert...mert....
-Féltél!-mondtam ki helyette.
-Igen!-motyogta.-Harry hol vagy most?
-Egy kocsmában...
-Harry...hol vagy?
-Elmegyek Luxhoz!-tettem le a telefont. Felálltam. A pénzt a pulton hagyva szálltam vissza kocsimba. Most sem szabadott volna. SŐT! Most még inkább nem mivel füves cigit adtak a kezembe szóval kiszálltam. Kocsimat lezárva indultam el Luxékhoz ahol reménykedek, hogy A.J. lesz. Nem volt olyan messze. Hamar odaértem. Utolsó pár lépésnél eleredt az eső. Az égbolton végig cikázott egy-egy villám, később hang is társult hozzá. Egyre sűrűbben esett az eső.

Szinte már menekülve rontottam be stylestunk házába. Még be sem értem A.J. magához ölelt. Nyakamat el nem engedve csüngött rajtam. Rásegített eggyel mivel fejét is nyakamba furta. Én derekát szorítottam magamhoz. Percekig állhattunk így amikor Lux átölelte lábunkat. A.J.-jel egyszerre engedtük el egymást és vettük fel Lux-ot. Ő csak mosolygott és nézett minket. Amikor meghallodtam egy idegesnek álcázott vékony hangot.
-Harold Edward Styles! Hogy a fészkes répa istenbe mertél eltűnni?-visított Louis.
-Neked is szia Boo Bear!-mosolyogtam barátom hangján mire mindent elsöpörve -ha lett volna mit- rohant hozzám és a nyakamba ugrott. Nagyjából, mint A.J..
-Aggódtam érted ám!
-Azt hallodtam!-fogtam a fülemet előző visítására gondolva.
-Na fiúk...-kezdte el A.J., de már nem értettem sok mindent, mert szédülni kezdtem. Lassan a kanapéhoz másztam, mindent megfogtam, hogy el ne essek. Amikor odaértem levágódtam rá és kezemmel eltakartam szememet, hogy ne legyen zavaró tényező a nap...azaz a villámok. Éreztem két puha kezet az arcomon.-Lou hozz egy pohár vizet gyorsan!-hallodtam A.J. hangját. A hangjában aggódást véltem felfedezni. Vajon tényleg aggódik értem? Vajon igazat mondott a telefonba és tényleg szeret? Vajon...ekkor hideg víz érte a fejemet ami jól is esett meg rosszul is. Jól, mert felfrissültem és már nem szédültem annyira. Rossz, mert hirtelen ért és nagyon hideg volt.-Harry! Légyszíves...szólalj meg!
-Jól vagyok!-hangom bizonytalan és halk volt. Nem az a szokásos rekedtes, dörmögős, mély hangom ami még suttogva is hangos.
-Harry biztos jól vagy?-kérdezte már Louis is. Kezemet elemeltem szemem elől és ránéztem az előttem lévő lányra aki aggódva fürkészte arcomat.
-Olyan sápadt vagy!-mondta halkan. Kezemmel megfogtam arcát és belenéztem mogyoró barna szemeibe. Elvarázsolt a tekintete. Ahogy rámnéz felcsillan két szép szeme. Ezt eddig figyelmen kivűl hagytam, de most rájöttem. Ez is azt jelenti, nem vagyok közömbös számára. Kezemet feje mögé csúsztattam és lassan közelebb húztam magamhoz. Halk lépteket hallodtam. Gondolom Louis kiment. Már nagyon közel járt hozzám. Vágytam már csókjára. Minél közelebb volt annál jobban vágytam csókjára. Már csak pár centi volt közte és köztem. Egy gyorsabb mozdulattal számat ővéjére tapasztottam. Nyelvemet nem engedte be bármennyire is küzdödtem. Kiállt egy szolídabb csók mellett. Szívem majdnem kiugrott a helyéről. A.J.-t ölembe rántva csókoltam tovább.

A.J. szemszöge

Jelen pillanatban semmi másra nem tudtam koncentrálni, mint Harryre. A csókja, ahogy küzd, hogy nyelve betérhessen a számba...mindene. Egyszerűen imádtam. Amikor levegőhiány miatt elváltak ajkaink fülemhez hajolt.

-Holnap szabad vagy?-kérdezte reménykedve.

-Igen!-mosolyogtam.

Ma minden lehetséges dologról beszéltünk ami eszünkbe jutott. Nevettünk, -főleg Louisn- Lux-szal játszottunk. Egy szóval fenomenális napunk volt. Szívesen maradtam volna még Harry közelében, de sajnos nekem is és neki is el kellett mennünk. Amikor megérkeztem tartózkodási helyemhez el kezdtem izgulni. Mi van, ha elküldenek? Végülis tök igazságosan. Benyitottam a házba ahol teljes sötétség és csend volt. Felballagtam szobámba. Nem ütköztem össze senkivel sem. Fáradságom miatt gyors tusolás után pizsimben lefeküdtem aludni. Még 10 perce sem hunyhattam be a szemem a telefonom rezgésére lettem figyelmes.

"Jó éjt! Szeretlek! <3 Harry xx"

Az sms után boldogan aludtam el és vártam, hogy másnap legyen.

Álmaimban előtörtek a rossz emlékek. Amikor 3 évesen cikiztek a többiek, 12 évesen mindenkinek volt valamilyen házi állata kivéve nekem. Valamiben mindig én voltam a kakukk tojás. Valamiben amiben senki sem volt jó egyedül én, azért cikiztek. Valamiben amiben mindenki jó volt egyedül ÉN nem voltam jó. Cikizések tömegét kellett leküzdenem az óvodától kezdve, az általánoson keresztül, a gimiig. Szüleim halála már csak pont volt az i-re. Otthagytam New York-ot és Londonba jöttem. Talán már nem is bánom. Nem csak azért, mert megismertem Harryt! Hanem, mert új életet kezdhedtem . Új környezet, új közösség és talán új pasi. Most merültek fel bennem a kétségek. Nagyon jó volt ez a pár óra vele töltött idő, de talán még nem vagyok kész egy új kapcsolatra. Talán a szívem csak felejtésnek szánná Harryt? Nem tudhatom. Nem értem valahogy, ha ezen az ágyon vagyok előtörnek a rossz emlékek. Pat-nél nem volt semmi rossz emlék itt minek kell? Sőt még a bizonytalanságom is nő itt! Szívem szerint kidobnám az ablakon ezt az ágyat.

Reggel kissé fáradtan keltem. Kényelmetlen pózba feküdtem. Kinyújtózkodtam és felültem az ágyban. Beletúrtam hajamba amiről már most tudtam egy széna kazal. Ülve is nyújtózkodtam egyet egy ásítás kiséretével. Kiültem az ágy szélére és kinéztem az ablakon. A tegnapi vihar meg sem látszott. Minden napsütés, vidámság. Ahogy néztem kifelé nekem is jobb kedvem lett. Egy gyenge, egyáltalán nem meggyőző mosoly kíséretében felálltam és bementem a fürdőbe. A tükör elé állva már lefagyott a mosoly az arcomról. Egy fáradt, karikás szemű lány nézett szembe velem. Kócos haja tincsekben állt össze-vissza. Magamra sem ismertem! Ez nem én vagyok! Talán az álom miatt lehettem ilyen. A látvány valamiért elkeserített. Nem tudtam mit csinálok amikor azon kaptam magam, hogy egy szikét fogok a kezemhez. Amikor észbe kaptam, hogy milyen hülyeséget csinálok addigra már folyt le a vér kezemen. A cseppek a földön landoltak. Hallodtam ahogy földet érnek és egyre nagyobb vér paca van ott. A szikét eldobtam ami hangosan csapódott a földre majd kis csúszás után a fal megállította. Elővettem egy vattát annak reményében, hogy eláll a vérzés. A sebhez szorítottam. A vatta hamar elázott és még mindig jött. Megnyitottam a csapot és gyorsan folyó víz zuhatag alá helyeztem kezemet. Erősen csapódott a víz a kezemhez amitől még jobban szétnyílt a seb. Sok próbálkozás után elállt a vérzés. Egy nagy sebtapasszal leragasztottam a sebet. Ezekután fáslival bekötöttem majd felvettem egy pulcsit, hogy ne látszódjon. Kiléptem a szobámból és lementem a konyhába. Sehol senki. Szuper. Beálltam a hütőbe és keresgélni kezdtem a kaják között. Keresgélésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Harry.
-Jó reggelt szépség! Hogy aludtál?-szólt bele vidáman. Hallodtam, hogy mosolyog.
-Jó reggelt! Hát, ha az igazat akarod tudni rosszul!-valtam be az igazságot kevésbé vidáman.
-Nyugi majd felvidítalak! Hamarosan érted megyek. Legyél kész addigra!-majd letette. Hát, de illedelmes! Se köszönés, se semmi! Kaja keresést abbahagytam majd felmentem a szobámba. Kerestem valami olyan ruhát ami illik a pulcsimhoz. Londonhoz képest pont ma kell jó időnek lenni! Megtaláltam a fekete pulcsimhoz való szerelést.

Amire mindent felvettem csengedtek. Lerohantam a szobámból és kinyitottam az ajtót. Harry ott állt mosolyogva. Rajta egy ujjatlan és egy térd gatya volt. Egy picit furcsán nézett rám. Becsuktam az ajtót mire felkapott és a kocsiba rakott le.
-Ez mire volt jó?-kérdeztem.
-Valamire!-átsétált a kocsi másik oldalára és beszállt. A kulcsot behelyezte a gyújtásba és elfordította. A kocsi halkan "életre kelt". Láttam ahogy megmozdul Harry lába és a kocsi is megindul.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Titok!-mosolygott rám majd visszakapta a fejét az út felé.
-Előbb-utóbb úgyis megtudom!-mondtam duzzogást színlelve. Harry csak még jobban mosolygott. Bal kezét levette a sebváltóról és megfogta jobb kezem. Kezét visszahelyezte a sebváltóra ezúttal már az én kezemmel. A keze meleg volt. Érintése égette a bőrömet. Hüvelyk ujjával lassan simogatta a kezemet ami megnyugtató volt. Fürkésztem arcát. Figyelmesen vezetett és nem őrültek módjára. Mindig többször körbenézett nem jön-e valaki. Mindig átengedte a gyalogosokat. Viszont egyre ismerősebb volt a környék. Itt utoljára zaj volt, sok vaku fény és több millió kérdést hallodtam egyszerre. Leparkolt az ismerős ház felhajtójára. A kulcsot kirántotta és kiszállt. Kilöktem a kocsi ajtót, kiszáltam és becsaptam az ajtót. Zajt keltettem. Király. Harryt utolérve lépkedtem a bejárati ajtó felé. Szorosan mellé álltam, ő pedig megfogta a kezemet. Lassan összekulcsolt ujjakkal kinyitotta a bejárati ajtót és beljebb mentünk.
-Megjöttünk!-mondta normális hangerővel. Levettük a cipőinket és bementünk a nappaliba. Mindenki ott volt. Mind a négy srác aki tagadta ismeretségem.
-Sziasztok!-mondtam halkan.
-Helló!-mondták rezzenéstelen arccal, de ekkor Louis elnevette magát és mosolyogva invitált mellé a kanapéra. Elengedtem Harry kezét és Louis mellé ültem.
-Jajj te!-ölelt meg.
-Mit én?-néztem rá értetlenül. Harry elém állt. Feléfordítottam a fejem. Megfogta a kezeimet és felhúzott. Egy darabig csak néztük egymást majd leült és az ölébe húzott. Neki álltunk dumálni random témákról, mint például globális felmelegedés, miért narancssárga a sárga répa és miért lyukas SpongyaBob. Amikor Harry megunta felmentünk a szobájába. Az ágyán feküdtünk egymással szemben.
-Az mi?-kérdezte a karomra mutatva. Gyorsan odakaptam és lejebb húztam a pulcsim ujját.
-Mi mi?-néztem rá zavart mosollyal. Erősen megfogta a felkarom a másik kezével pedig felhúzta az ujját.
-Ez mi!-nyúlt a fásli végéhez és egy kört letekert amikor kiszabadultam erős kezei közül és felugrottam. Ő is felállt. Elindultam hátrálva az ajtó felé. Azon izgultam, hogy nehogy meglássa. Düht láttam az arcán. Gyors léptekkel jött felém én meg úgy hátráltam. Ekkor karjaimat lefogva neki szorított a falnak.
-Héj srácok....mi a...?-nyitott be Niall. Értetlenül nézett ránk és meg is értem.
-Niall ne csak bámulj!-mordultam rá. Mintha észbe kapott volna a fejével bolintott egyet és megfogta Harry vállát.
-Most hagyj egyedül minket!-mondta Harry ellentmondást nem tűrően.
-Harry, ha elengedsz megmutatom!-mondtam bizonytalanul.
-Oké!-engedett egyet mire a nyitott ajtón kirohantam, benyitottam az egyik szobába és kulcsra zártam.
-Nem számítottam vendégekre!-szólalt meg Zayn aki egy szál alsógatyába volt.
-Bocsi!-fordultam az ajtó felé.
-Ha Harryvel leszel úgyis megszokod, hogy így ...
-A.J.!-dörömbőlt az ajtón Harry.
-Öhm..mi baja?-kérdezte abbahagyva póló felvételét.
-Csak a kezem!-mondtam miközben Harry még mindig dörömbölt az ajtón.
-Megkérte a kezed?-nézett hülyén.
-Dehogy!-legyintettem.-Hagyjuk! Harry hagyd már abba!-kiabáltam ki.
-NEM!-folytatta a dörömbölést.
-Harry, ha betöröd az ajtóm....-kezdte el Zayn, de ekkor reccsent az ajtó és betört.-HARRY!-ment az ajtóhoz, de ekkor megfogta az ajtón keresztül a kezem és durván letépte a fáslit. Egy pillantást vetett rá majd "elhajította" a kezem.
-MI A FENÉT KÉPZELSZ?-kezdett el kiabálni.-AZT HISZED EVVEL JOBB LESZ AZ ÉLETED?-habár nem láttam arcát tudtam hogy dühös. Éreztem, hogy dühös. Nem értem miért ilyen velem. Azt hittem, hogy végre boldog leszek, de nem. Igaz a mondás tudjátok "Hinni csak a templomban lehet!" Harry visszament a szobájába és hallodtam, hogy kattan a zár. Kinyitottam Zayn ajtaját és kimentem.
-Héj!-bökött meg óvatosan Niall és feléfordultam. A fásli a kezében volt.-Gyere visszakötöm neked!-húzott be a szobájába. Maga elé fordított és el kezdte tekerni.-Amúgy miért csináltad ezt?-kérdezte.
-Tök mindegy!-motyogtam.
-Bennem megbízhatsz!-halvány mosolyt eresztett felém.
-Na jó! Azt hittem már boldogabb leszek, de amikor este otthon aludtam az ágyamban megint előtörtek a rossz emlékek. Reggel meg egy olyan személy nézett vissza a tükörből, hogy magamra sem ismertem! Csak gondolkoztam. Miközben gondolkoztam önuralom lepte el a kezeimet és a lábaimat! Egy szikéhez nyúltam és már csak arra lettem figyelmes, hogy megvágtam magam!
-Ez durva!-simította végig az alkarom amikor végzett.-Mit fogsz most csinálni?
-Haza megyek!....

~D voltam a kövi Szofis.é :) Komizni ér ;)