8.rész What's the problem between them?

...-Valahogy sejtettem, hogy itt talállak.-Szúrós pillantást vetettek egymásra a srácok. Úgy éreztem izzik a levegő....
-Patrick...-nézett összeszűkített szemekkel Harry az említett személyre.-Mit keresel itt?
-Alie hívott, hogy baj van! De már értem mi a baja...-válaszolt flegmán.
-Alie? Ez az Aileenből akart jönni? Szerintem nem épp jó becézés!
-Harry! Hagyd már!-szipogtam.
-Szerencséd, hogy itt van A.J.!-emelte ki az A.J.-t. Amikor kimondta felnéztem rá.
-Jobb, ha elhúzol Styles! Nem akarom, hogy Alie elhányja magát miattad!
-Ó, nem Say miattad hányná el magát, ha még egy percig itt maradnál!
-Fiúk! Mi a bajotok egymással?-értetlenkedtem.
-2008-as szemeszter kezdődött...-kezdte el Harry.

Éppen a suliba tartottam, de amit a suli kapuja előtt láttam az egyszerűen felháborított Patrick volt a legjobb haverom és éppen az akkori csajommal smárolt. Odamentem hozzájuk és elráncigáltam tőle majd felpofoztam. Volt benne annyi, hogy visszapofozott. Egy komoly verekedésbe torkollott. Amikor megjelent a diri.
-Ti meg mi a fenét csináltok?-kiabált. De mi csak folytattuk. Beráncigáltak minket az igazgatóiba.-Miért verekedtetek?
-Lesmárolta a csajomat!-mondtam.
-Azt mondta, hogy szakítottatok!
-Legalább viselkedtél volna úgy, mint a legjobb haverom! Egy igazi haver nem smárolja le a haverja csaját!
-Tehát akkor még mindig az?-nézett rám kérdőn.
-Most már nem lesz az!-dobtam magam hátra a székben.
-Na jó ezt beszéljétek meg egymás között! Most pedig menjetek órára!
Másnap pedig kézen fogva jöttek suliba Patrick és a volt csajom. Akkor fogadtam meg, hogy megkeserítem Patrick életét.

-Innentől átveszem!-mondta Pat.

Mindent elkövetett, hogy megkeserítse az életemet. Egész házibulikat rontott el. Ezzel az egész megkeserítéssel megutáltatta magát az egész sulival és a menő gyerekből egy lúzer lett. Tehát az én életemet is elrontotta és a sajátját is. Így én is lúzer lettem. Viszont amikor elindult az x-factorba megint menő lett így mindenki vele akart lógni...

-Olyan idióták vagytok ti fiúk! Bár megértem Harry-t, de Pat-et is!-mondtam mikor éreztem, hogy vége.-De ez már a múlt na béküljetek ki stb, stb...
-Végülis igaza van!-mondta Pat.
-Valóban!-bólintott Harry.-Na gyere ide!-majd megölelték egymást, de valamiért még éreztem a feszültséget.
-Még mindig érzem a 220-at!-jött ki a számon is amit gondoltam.
-De kibékültünk!-mondta Pat.
-Tök mindegy Pat egy picit várnál még valamit meg kell beszélnünk Harryvel!-mondtam. Pat csak bólintott és kiment, Harry pedig visszaült mellém.-Ugye hiszel nekem akkor?
-Háát....
-Harry-löktem oldalba.
-Na jó igen!-mosolygott.-De....azt hiszem...-vakargatta a tarkóját. Ideges?-Eljössz megint hozzánk?-kérdezte, de szerintem nem ezt akarta.
-Hogy az legyen megint, mint múltkor? Nem.

*Harry szemszöge*

Nem merem megkérdezni. Egyszerűen nem megy. Amikor a szemébe nézek..egyszerűen lefagyok. Talán nem kéne a szemét néznem. De úgy meg nem lenne hiteles, de most Patrick is bezavar. Az lesz, mint legutóbb. Tuti elrontja. De nem érdekel meg fogom mondani neki.
-Akkor nem akarsz eljönni velem...-egyszer csak egy csörömpölést hallodtunk meg. Egyszerre rohantunk le.
-Mi történt?-kérdezte.
-Öhm...csak...tudod...-dadogott Kate. Azt hiszem úgy hívják. Viszont a konyha padlóján feküdt Patrick.
-TE LEÜTÖTTED PATRICKOT???-kiabálta A.J.
-Mögém osont!-tárta szét a karját Kate.
-De nem kellett volna leütnöd! Harry hívd a mentőket!-guggolt le mellé. Ha rajtam múlna megdögölne, de A.J.-ért megteszem. Tárcsáztam a mentőket. Kb. 10 perc alatt kiértek.

A kórházban ülök mellettem A.J. Várjuk, hogy kijöjjön egy orvos. Legalábbis én azt várom, hogy azt mondják meghalt, de azért ettől nem fog meghalni. Sajna. A.J. tördeli az ujjait amit nem jó nézni. A kezeire tettem a kezem és ránéztem.
-Ne tördeld az ujjad irritál a hangja!-erre csak két oldalra leengedte a karjait és lógott, mint egy marionett bábu. Csak bámult előre és meg se szólalt. Amikor megjött Kate.
-Hoztam innit!-ült le A.J. mellé.-Igyál!-lógatta A.J. szeme előtt.
-Nem kérek!-morogta.
-Na jó!-dobta magát hátra a kórházi székben Kate. Elővettem a telefonom és ránéztem. 12 nem fogadott hívás és 7 SMS. Louis. Megnéztem az SMS-eket. "Hol vagy Harry?" "Eddig nem szoktál el lenni!" "Remélem semmi bajod!" "Komolyan mondom érted megyek, ha nem kapok egy sms-t sem!!!" "Na jó ezt megjegyeztem biztos megcsalsz te szemét!" "VALLD BE HOGY NŐVEL VAGY!!" "Utállak!" Olvastam el az utolsót is. Majd visszaírtam. "Bocs le voltam némítva amúgy nem csaltalak meg! Ja és kórházban vagyok! Mielőtt aggódnál nem én fekszek bent!" Nem is kellett sokat várni jött egy SMS-em. "Oh, tudtam, hogy bízhatok benned!" Visszaírtam. "Ja azért írtál ilyen ostobaságokat!" Ezekből az SMS-ekből egy telefonos veszekedés lett amikor kijött egy orvos.
-Önök Mr.Say hozzátartozói?-kérdezte.
-A legjobb barátom!-állt fel A.J.
-A helyzet az, hogy életbe tudtuk hagyni, de jelenleg mesterséges altatásban van és agyrászkódásban szenved!-mondta együttérzően. Biztos begyakorolta.
-Milyen súlyos?-kérdezte A.J. akinek a hangján lehetett hallani, hogy megnyugodott egy cseppet.
-Háát...nagyon akár még kómába is eshet..ha felébred! Ha akarnak menjenek be nekem mennem kell!-erre A.J. könnyezni kezdett én pedig magamhoz húzdtam és simogattam a hátát. Visszaölelt és nem húzodott el. Belefúrta az arcát a mellkasomba és éreztem a könnyeit.

*A.J. szemszöge*
Olyan furcsa Harry karjai között lenni. Nem tudom miért. Biztonságban érzem magam. De csak sírtam. Közben pedig agyaltam, hogy miért van ilyen jó illata Harrynek? Na jó Aileen! Hagyd már abba! Lassan abbahagytam a sírást és elhúzodtam Harrytől.
-Köszönöm!-mosolyogtam.
-Semmiség!-mosolygott vissza.
-Menjünk be!-mondtam majd a kezénél fogva behúztam. Néztem ahogy a csövek össze-vissza vannak Pat körül és ahogy rezzenéstelen teste fekszik. A csöndet csak az EKG monitor zavarta meg pittyegésével.
-Beszélhetnénk A.J.?-kérdezte Harry.
-Persze!-néztem rá.
-Tudom erre nem a legalkalmasabb egy kórház, de ez halaszthatatlan! Vagy most mondom el vagy soha és...-beszélt össze-vissza.
-Harry! Nyögd már ki!
-A.J. én....-ekkor Pat teste rázkódni kezdett így "odarohantam" hozzá.
-Hívj orvost!-törtek elő megint a könnyeim. Kitépte az ajtót és kiabálni kezdett.
-ORVOST! GYORSAN!-gyors lépteket hallodtam és bejött két orvos meg egy nővér.
-Kérem fáradjanak ki!-mondta a nővér. Kimentünk és megint Harry karjai közé kerültem. Elhúzodtam amikor rájöttem, hogy mondani akart valamit.
-Mit akartál mondani?-szipogtam.
-Most nem alkalmas!-próbált visszahúzni magához.
-De alkalmas!-tettem a mellkasára a kezemet és komolyan néztem rá.
-Nem, mert ez is csak elrontaná a kedved!-nézett rám bíztatóan.
-Bármi is az elmondod!-néztem rá már majdnem dühösen.
-A.J. bízz bennem!
-Harry! Mondd már el!-emeltem feljebb a hangomat.
-Na jó!-majd megcsókolt. Élveztem. Szerencsére levegő hiányom volt így elhúzodtam, belenéztem a szemeibe és fejemet rázva elrohantam. Berohantam a női wc-be és az egyik fülkében lerogytam a wc-re ami gusztustalan volt. Csak gondolkoztam. Nem sírtam. Jól esett a csókja, de mégis elrohantam. Még magamat sem értem nem, hogy másokat!



-D