5.2 rész Azt lesheted (Harry szemszöge)

Harry szemszöge.

Amikor A.J látótávolságon kívülre került, már kétféle érzés kavargott bennem. Fájdalom és harag. Most, amikor képes lennék bevallani magamnak és másoknak is, hogy többet érzek iránta, mint barátságot, még akkor is, ha talán nem viszonozza... Paul egyszerűen elküldi? Még mit nem.. egyszerűen eltiltja tőlem.. Tényleg én imádom Pault, teljes mértékben tisztelem és felnézek rá, de most képes lettem volna egy pohár vízbe fojtani. Na jó, talán túl dramatizálom. Egy kicsit.. De nem.. Paul most átlépett egy határt. És amikor teljes mértékben tisztáztam magamban az előbb történteket, felment bennem a pumpa.
-A francba.-ütöttem bele ököllel, teljes erőmből az ajtóba.
-Harry minden rendben van?-a hang irányába fordultam. A menedzserünk(tudom h nem így kell írni és bocsi, de nem áll rá a kezemre h úgy irjam ahogy kéne ) állt előttem. Próbáltam türtőztetni magam. Legszívesebben ordítottam volna vele.
Nem semmi sincs rendben. Elküldted. Felfogtad? Elküldted, de én vele akartam lenni. Csak vele. Mindig. De te mindent elrontottál. Gondoltam magamban.
-A francba.-ismételtem meg önmagam, majd kissé meglöktem és felszaladtam az emeletre, egyenesen a szobámba. Vagyis.. a szobánkba. Mert ugye most a héten Paulnál szállunk meg és Louval közös a szobánk.
Egyenesen az erkélyre mentem ki. Muszáj volt kiszellőztetni a fejem. A kerítés túloldalán megláttam A.J-t. Egy csapat újságíró fogta közre, majd egy taxiba szállt és elment.
-Remek.-állt mellém Louis.-Holnap újra címlapon leszel.-volt valami abban amit mondott. De most legkevésbé sem volt kedvem vele jó pofizni.-Gond van haver?-ráhibáztál.
-Nem, nincs semmi gond.-bámultam mereven magam elé.
-Mást talán megtéveszthetsz Harry, de engem nem.-tette a vállamra a kezét.
-Hm.
-Ugye nem?-kérdezett értetlenül.
-Mit nem?-néztem rá.
-Nem volt köztetek semmi ugye?
Hangos sóhajtás közepette besétáltam a szobába és leültem az ágyra.
-Nem.-nyögtem ki végül, hosszú hatásszünet után.
-Te akartad ő meg nem, mi?-dőlt neki az erkélyajtó félfájának.
-Még alkalmam sem volt rá, hogy elmondjam neki.-sóhajtottam ismét.-És Paul kérése csak pontot tett az i-re. így nem is fogom.
-Utána mehettél volna, elmondhattad volna. De még mindig lenne rá lehetőséged, van net van tele..
-Egyetértett Paullal.-szakítottam félbe.-Szerinte ezen múlik, hogy a rajongók megharagszanak-e vagy sem.
-Oh.-ült le mellém.-Az úgy már más. De ez nem az a Harry akit én ismerek.-lökött oldalba.
-Ezt, hogy érted?-néztem rá bambán.
-Ha fontos neked, akkor legalább a barátságotokat nem adod fel.-mosolygott.- De ha még esetleg kikosarazna..-habozott, majd kajánul vigyorgott.- tudod, hogy én itt vagyok neked.-igen rossz kedvem volt eddig, de Tommo mindig tudta, hogy vidítson fel. Sokáig nevettünk.
-Igazad van. Felhívom.-azzal magamra hagyott.
Csak teltek az órák, én pedig hasztalanul próbálkoztam. Nem vette fel. Csak a rögzítője kapcsolt. Már legalább 30 üzenetet hagytam neki. Egyszer sem mondtam el mit érzek. Csak a barátságunkról zagyváltam, már azt sem tudom, pontosan mit, de egy dolgot biztosan említettem. Hogy nem akarom elveszíteni.. Nem is akartam. Éjszaka is csak folyamatosan ő járt a fejemben. Vajon gondol-e egyáltalán rám? Vagy váltottam-e ki belőle, valamilyen érzést? És.. mit reagált volna rá, ha elmondom , hogy szeretem?.. Vajon tök idiótának néz? Vagy talán egy szemernyi esély lett volna rá, hogy összejöjjünk?.. Sokáig, csak forgolódtam az ágyon. Végül elnyomott az álom.

A.J-vel voltam. A London-Eye-n. Amikor a hatalmas óriáskerék legmagasabb pontjára értünk Ő hozzám bújt. Azt mondta tériszonyos. Akkor és ott eldöntöttem. Elmondom.
-A.J... én..régóta el akartam neked mondani, de féltem a reakciódtól.-dadogtam.-Tudod én .. én szeretlek és..szeretném, ha a barátnőm lennél.-húzódtam közelebb hozzá.
-Én is Harry...Harry..Harry..-visszahangzott a nevem.. Harry Harry.


-HARRY..HARRY.-rázott hevesen Liam.-Az Istenért kelj már fel.-kiabált.
-Menj a fenébe Liam.-nyomtam a képébe a párnám és magamra húztam a takarót. Rossz érzés volt belegondolni abba, hogy csak álmodtam..
-Gyere már.-húzta le rólam a takarót, majd azon nyomban vissza is tette.-Jézusom te megint pucér vagy, legalább figyelmeztethettél volna.-szörnyedt el.-A fiúkkal a Nando's-ba, megyünk kajálni nem jössz?-kérdezte.
-Ne..-vágtam rá kapásból a nemleges választ, mert semmi kedvem nem volt a srácokkal barmulni, de eszembe jutott, hogy útba esik A.J háza.. Talán személyesen hajlandó fogadni.-Mindjárt megyek várjatok meg a kocsiban.
Gyorsan letusoltam és felöltöztem. A többiek már a pakolóban vártak. Mikor megláttak beszálltak az autóba. Liam ült a vezetőülésbe. Én pedig mellé. Elindultunk. Mikor bekanyarodtunk az ismerős utcába intettem Liamnek, hogy álljon meg.
-Minek álltunk meg? -kérdezte Zayn.
-Csak.-válaszoltam.-Ne várjatok, majd haza megyek amikor megyek.-Azzal kiszálltam és megálltam a járdán. Megvártam amíg a kocsi eltűnik a sarkon. Erőt vettem magamon és az ismerős ház bejáratához siettem. Csak most vettem észre, hogy a postaládára és az ajtóra az volt írva : Staub.. Pedig A.J. Johnson.. Nem? Mindegy nem foglalkoztam vele. Kopogtam. Nemsokára egy fiatalos szőke hölgy nyitott ajtót. Olyan 30 lehetett. Gondoltam , ő A.J. édesanyja.
-Helló, segíthetek?-kérdezte kedvesen.
-Jó napot, a nevem Harry Styles és A.J-t keresem.
-Kit?-nézett rám kérdőn.
-Aileen Johnsont.
-Ó.. így már értem.-komorult el az arca.-Sajnálom, de nem hiszem, hogy tudnék neked segíteni.
-Ezt hogy érti?
-Aileen tegnap óta ki sem mozdul a szobájából és senkivel nem hajlandó beszélni. Azt, hiszem valami fiú van a dologban. Azért tört össze ennyire.
-Értem. Azért megmondaná neki, hogy kerestem?
-Persze.-bólintott , majd bezárta az ajtót.
Remek.. Összetört..de legalább így megtudtam, hogy jelent neki valamit a barátságom.. legalább az..
Már nem tudtam hova megyek.Csak sétáltam amerre vitt a lábam. Már délután volt. Úgy gondoltam, jobb lenne haza menni. Gyalog. Össze futottam néhány rajhongóval. Közös kép. Autogramm. Hamar lerendeztem őket. Mire hazaértem, kiderült, hogy mindenki engem várt. Mind az öten a nappaliban ültek. Igen öten. Niall, Liam, Louis, Zayn és Paul.
-Hol tekeregtél idáig?-meredt rám Niall.
-Dolgom volt-vetetten oda.
-Na mivel mindnyájan itt vagytok, elkezdeném.-szólt Paul.-Mint Harry kivételével mind tudjátok, újabb cikk jelent meg erről a lányról és rólad.-mutatott rám.-Így holnapra elintéztem egy interjút a People-nek amiben mind kijelentitek, hogy soha nem láttátok ezt a valakit. Rendben?-ekkor éreztem , hogy kezdek ideges lenni. Nem elég, hogy úgy beszél A.J.-ről, mint egy utolsó kis senkiről, eltiltja tőlem és még el is várná, hogy letagadjam, hogy ismerem? Hogy letagadjam az egyik legjobb dolgot, ami valaha történt velem?
-Rendben-skandálták kórusban a fiúk, majd mindenki rám meredt.
-Azt leshetitek.-viharzottam fel ismét a szobába. Attól a perctől fogva senkihez nem szóltam. Rosszul esett tőlük, hogy szó nélkül belemennek ebbe az egészbe. És mi fáj a legjobban? Hogy Louis is ezt tette.
Másnap az interjún minden úgy ment, ahogy eltervezték. Az én részemet kivéve. Ugyanis én egyedül beszéltem a riporterrel. És azt, hiszem.. egy haragost szereztem Paul személyében. De nem érdekelt.


Szofiis.