3.rész I'm sorry.

Mindenkinek van titka. Egy olyan titka, amit senkinek sem árul el. Egy titok, ami örökké elkísér. Örökké kínoz. Nem hagy nyugodni. Szétmarcangol. Mindenkinek van egy ilyen titka. Nekem is. És egy titok furcsa dolgokra késztet. Például , hogy hazugságra alapozzunk egy kapcsolatot. Hogy idővel, majd fájdalmat okozzunk másoknak... Hogy csalódjanak bennünk, ahogy már mi is csalódtunk másokban.. Az életben.. Akarva, akaratlanul megtörténik. Egy titok megváltoztat majdnem, hogy mindent. Engem. A világom. Az életem. Talán a sorsom. De az emlékeimet nem. Azokat soha. Pedig, mit meg nem adnék érte, hogy eltűnjenek.. Most is itt vagyok, Londonban, Debby és Kate házának vendégszobájában. Egyedül. Hajnal három van, én meg csak ülök az ágyon és nézek ki a fejemből. Nem tudok aludni. Túlságosan sok kusza gondolat kavarog a fejemben. A legrosszabb az egészben az, hogyha 2 héttel ez előtt nem követek el egy orbitális baromságot... most nem itt lennék. Elképzelni sem tudom, hogy lehettem ennyire idióta. Azóta már gondolkodom mielőtt cselekszem. Már ezerszer lepörgettem magamban mindent. Ha újra kezdhetném, mindent másképp csinálnék. Mindent..

-Nem tudsz aludni?-zökkentett ki gondolatmenetemből Debby.

-Tessék?- annyira belemerültem a gondolataimba, hogy kis idő kellett, hogy felfogjam mi történik.

-Csak felébredtem és gondoltam benézek, hozzád, hogy minden rendben van-e. Akkor láttam, hogy fent vagy.-lépett beljebb a szobába.

-Ja.. hát csak gondolkodtam.

-Hiányoznak igaz?-kérdezte és leült az ágy szélére.

-Kegyetlenül. Néha olyan mintha még mindig itt lennének. Csak nincsenek pontosan mellettem. Van, hogy nem tudom felfogni, hogy meghaltak. Nem vagyok képes ezt elfogadni.-gördült le egy könnycsepp az arcomon. Le is töröltem, mielőtt megláthatta volna. Gyűlölöm, ha mások sírni látnak. Gyengének és kiszolgáltatottnak érzem magam.

-Meg tudom érteni. Hiába nem tartottam olyan nagyon a kapcsolatot Adammel a kapcsolatot, mégis csak a bátyám volt.-hangját bizonytalannak éreztem, mintha megingott volna.-És csak most gondoltam bele, hogy  nem töltöttem vele elég időt. Más mindig fontosabb volt mint a családom. Soha nem voltam jó testvér.-küszködött a könnyeivel. Amennyire utáltam, hogy mások sírni látnak, olyannyira nem szerettem, ha másokat látok sírni.Mellé ültem.

-Apa ezt nem így gondolta. Rengeteget mesélt rólad. Még a gyerekkorotokról is. Hogy mindig kihúztátok egymást a bajból, bármi történt is. Mindig megvédtétek egymást bármi is volt az ára. Hidd el, hogy jó testvér vagy.. vagyis voltál, vagy nem tudom. De ha itt lenne, ugyanezt mondaná.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

-Tényleg?-kérdezte hitetlenkedve.

Bólintottam.

-Ezt nem gondoltam volna.-szipogott.-De most már vissza megyek, hátha neked is sikerül el aludnod. ÉS ne haragudj, hogy feltartottalak.-ölelt át.

-Semmi gond.-viszonoztam az ölelését, majd kisétált a szobából.

Rápillantottam az órára. Már négy óra volt. Ez után nagy nehezen sikerült elaludnom.

A telefon csörgésére ébredtem fel.Harry hívott.
-Halló.-szóltam bele álmosan.
-Szia A.J. Mi van veled? Most keltél fel, vagy mi?-nevetett.-Már dél van.
Rápillantottam az órára. Tényleg dél van.
-Lényegtelen. Mit akarsz Harry?
-Ó, de morcos valaki.-komolyodott meg a hangja.
-Jó, bocs.
-Nincs gáz. Azt akartam kérdezni, nem lenne-e kedved találkozni később? Van pár szabad órám és hát elüthetnénk az időt.-kérdezte.
-Felőlem.-nyomtam el egy ásítást.
-Túl nagy lesz a lelkesedés. Na akkor jó lesz mondjuk a Nando's előtt kettőkor?
-Harold, nem tudom emlékszel-e még...-ó én hülye majdnem elszóltam magam.Persze azt mondtam, neki, hogy a családomhoz jövök, nem azt, hogy először járok Londonban.
-Mire kellene emlékeznem?-értetlenkedett.
-Ja semmire, semmire, de nem lenne jobb, ha mondjuk a London Eye-nál találkoznánk?-azt csak nem tévesztem el, hisz itt van nem messze Kateék lakásától.
-De persze rendben. Akkor kettőkor ott.-telle le a telefont.
-Te hülye, te hülye, te hülye.-beszéltem saját magamnak.
-Gond van?-lépett be a szobába Kate.
-Jaj nincs semmi.- válaszoltam, majd letettem a telóm és kimentem a fürdőbe. Letusoltam, hajat mostam.
Mikor beléptem a szobába az uncsim az ágyon ült és a telefonommal babrált.
-Ha szabad kérdeznem, mit csinálsz?-kérdeztem, miközben a bőröndömet kihúztam az ágy alól és kivettem belőle egy fekete csőnacit, meg egy szintén fekete I ♥ NY feliratos felsőt.
-Mit akart tőled Harry?-pattant elém és vigyorgott.
-Találkozunk, semmi többet. Na kérem a telefont.
-Hova megyünk? Hova megyünk? Hova megyünk?-visítozott.
-Te sehova. Csak ő és én találkozunk.-kezdtem magamra kapni a cuccaim.
-De megígérted, hogy bemutatod.
-Be is fogom. Majd. Később.
-Tuti?-vigyorgott ismét.
-Tuti.-bólintottam.
-Hát jó és hova mentek?-faggatott tovább.
-Majd eldől é ne haragudj Kate, de szeretnék elkészülni , mire találkozunk szóval ha szabadna..
-Ó már itt sem vagyok.-vágott a szavamba, és már ki is ment.
Tegnap nem volt időm kipakolni a bőröndömet, most megtettem. Debby azt mondta, hogy ez már az én szobám. Azt csinálok vele amit akarok. Ár is rendezhetem. Azt hiszem arra sort is kerítek egyszer.
Belefeledkeztem a pakolásba és csak az SMS-t jelző hangra figyeltem fel.

"Szia A.J., akkor negyed óra múlva várlak.  Harry."

Jézusom, már ennyi az idő? Negyed órám van oda érni. És rohantam. Késtem. De Harryt nem láttam sehol. De, mégis. Egy kapucnis, sapkás, napszemüveges alak kezdett integetni nekem. Álca.
-Szia.-mosolygott.
-Szia.
-Na akkor merre menjünk?-kérdezte.
-Nekem mindegy.
-Beülhetnénk kajálni? Elég éhes vagyok.
-Rendben.-bólintottam rá.-Amúgy nem sülsz meg?-nevettem.-kapucni sapi.
-Hát kicsit. De ugyanezt én is kérdezhetném tőled, mert tetőtől talpig feketében vagy. Mint tegnap a repülőn.Ugye..-habozott.-nem történt semmi gáz, hogy gyászolsz vagy..
-Nem nem történt semmi.-vágtam rá.
-Biztos? Annyira furcsa vagy.
-Igen . És ömm hogy bírod ezt a sztársággal való bujkálást?-igyekeztem témát váltani.
-Hát elviselhető. Ömm Nando's kaja jó lesz? Úgyis itt vagyunk és akkor a fiúknak is vinnék csirkét. Úgyis szeretik.
-Nekem tök mindegy.-vontam meg a vállam.
Bementünk. Majdnem tele volt a hely. Végül leültünk egy szabad asztalnál, majd ő rendelt. Nekem nem kellett semmi. Valahogy egy ideje nem kívánom a kaját..Talán érthető.
-Na jó én nem bírom. Megfulladok.-mondta.-Figyelmeztetlek, valószínű most néhány rajongó majd megrohamoz, de hamar elintézem őket.-azzal levette magáról a pulcsit és a sapkát. Abban a percben teljesült is amit mondott. Jó néhány lány körénk sereglett. Aláírást kértek, közös fotót és beszélgettek is Harryvel.
Rám pedig a legtöbbjük úgy nézett mint a rongyra. Ezt is meg lehet érteni. Talán "életük nagy szerelme" mellett itt egy idegen kis senki. Nagyon tiszteltem Harryt azért amennyit képes elviselni. Én nem bírnám. Most is itt ülünk másfél órája és ő csak autogrammot oszt és fotózkodik. Talán már el is felejtette, hogy itt vagyok. Bár igaza van. Ő nagy celebekkel haverkodik miközben én csak egy kis senki vagyok. Miért pazarolná rám az idejét? Aztán meg itt vannak a rajongók is. És kb nem is számítottam többre ezzel a barátsággal kapcsolatban.
Szóval, csak felálltam és kisétáltam az étteremből. Egyenesen "haza". Debby nyitott ajtót nekem, mivel még nincs kulcsom a házhoz. Rögtön észrevette, hogy nem vagyok a legjobb kedvemben, de nem volt kedvem beszélgetni. Felmentem a szobámba és kiültem az erkélyre.
-Szeretnél róla beszélni?-jött utánam nem sokára Kate.
-Csak szimplán túl sokra tartottam ezt a haverságot. Ennyi.
-Mi történt?-ült le mellém.
-Jöttek a rajongók és akkor én megszűntem.És ezzel, nincs semmi baj, ne értsd félre. Nincs bajom a rajongókkal, csak vicces, hogy egy kicsit többre tartottam magam annál, hogy másfél órát üljek vele egy asztalnál, miközben mindenki körülzsongja engem meg lenéznek mint valami.. utolsó kutyát.-nevettem el magam kínomban.
-Sajnálom.-ölelt át.
-Nincs mit sajnálni. Egyszerűen nem illek bele a világába.-mondtam. Ekkor ismét az SMS jelző hangját hallottam.


"Kérlek ne haragudj. :(  Harry"




bocsi ez most ilyen összekuszált kis rész lett. Legalábbis én igy érzem, f remélem tetszett. Igyekszünk a kövi résszel :))  puszi : Szofiis:)